Swift

James Dashner: Halálkúra


 Értékeléseim elején mindig arra térek ki először, hol találkoztam a könyvvel, hogyan és mikor sikerült beszereznem az adott könyvet. Az Útvesztő-trilógia (ami közben különböző kiegészítő köteteteknek köszönhetően sorozattá növi ki magát) már az első része is valami olyat indított el bennem, aminek köszönhetően most már sokkal nagyobb szerepet töltenek a könyvek és az olvasás az életemben. A második rész is nagyon izgalmas volt, amellett, hogy rettentő nagy mennyiségű kérdés fogalmazódott meg bennem. (Az értékelést ide kattintva olvashatjátok el.) Így nem is volt meglepő, ha már az eddigi részek alapján az egyik (ha nem a legesleg) kedvenc könyvtrilógiám, hogy nagy izgatottsággal vártam az előrendelésem visszaigazolását. Tegnap már meg is hozta a futár, én pedig nem bírtam tovább várni, ki is olvastam egyből a könyvet.
Író: James Dashner
Kiadó: Cartaphilus, 2015
Oldalszám: 400
Eredeti ár: 3690 Ft
Fülszöveg: KISZABADULTAK AZ ÚTVESZTŐBŐL. ÁTJUTOTTAK PERZSELTFÖLDÖN. KOCKÁRA TETTÉK EGYMÁSÉRT AZ ÉLETÜKET. ÁM A VÉGSŐ IGAZSÁGGAL SZEMBEN TEHETETLENEK.
A Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?
 A borítója nagyon-nagyon tetszik, és az eddigi részek kötetekhez is illik, és nem igazán tudom eldönteni, hogy a filmes Útvesztő, vagy a Halálkúra borítója tetszik jobban. Mindenesetre nem csak a történet, de a borító is kedvencem lett. A könyv továbbá extrákat is tartalmaz, a megszokott könyv végén lévő, "letéphető" könyvjelzőn kívül, az idén magyarul is megjelenő előzménykötetbe, a Halálparancsba is beleolvashatunk. (Erről majd egy külön bejegyzésben szeretnék írni nektek.)

 A történet onnan folytatódik, ahol a Tűzpróbán abbahagytuk. Thomas még mindig a zárt szobában tartózkodik, minden erejével azon dolgozik, hogy megőrizze ép elméjét, miközben próbálja magában összeszedni tapasztalatait, megfigyeléseit az eddig történtekről. Ezután felbukkan egy, az előző részből már ismert személy, és újabb információkkal látja el a csapatot, ami nem mindenki számára szolgál jó hírekkel. Thomasék továbbra is kételkednek a VESZETT-ben, és ez által, a különböző próbáknak is köszönhetően, mindenben. Ebben a részben sokkal nagyobb betekintést nyerhetünk a világ szokványosnak egyáltalán nem nevezhető mindennapi életébe, ahol az emberek egy teljesen zárt rendszerben élnek, és mindenáron próbálják kiszűrni maguk közül a fertőzött embereket, ezzel megóvni a még egészséges személyeket. Thomas és barátai további nehézségekbe ütközve próbálnak helyes döntéséket hozni a végső, világra nézve is sorsdöntő, cél érdekében.

 Nehéz szavakat találni most, hogy bizonyos szempontból vége a történetnek. Számomra ez egy nagyon izgalmas kaland végét jelenti, és bár tudom, hogy a kiegészítő köteteknek köszönhetően vissza-vissza csöppenünk majd a világba, mégis hihetetlen nagy űr keletkezett bennem az olvasás után.

 Egy instagrammos képnek "köszönhetően", amin a profil tulajdonosa kifényképezett egy fontos mondatot a könyvből, akaratlanul is elspoilerezett egy részt. Ennek tudatában már előre kíváncsi voltam, hogy milyen módon alakulnak a történetszál eseményei, de annál ami elképzeltem sokkal fájdalmasabb eseménysort kaptam. Ezt így most elég ködös lehet azok számára, akik nem olvasták, de olvasás után biztos mindenki meg fogja érteni mire gondoltam. (Annyit talán hozzátehetek, hogy egy általam kedvelt szereplőnek nagy szerepe van a dolgokban.)
 Az előző eseménynek, valamint a végkifejlet után maradt űrnek tudhatom be azt, hogy érzelmileg is nagyon nagy hatással volt rám a könyv. Az egész könyv ideje alatt érezhető a feszültség, ami a legkalandosabb, legizgalmasabb jelenetek alatt teljesedik ki. A bizonytalanság és kétely, a dolgok túlgondolása szerintem nem csak Thomas számára volt adott, hanem az előző részekből tanulva az olvasó is akarva-akaratlanul is ily módon kezd részese lenni a történetnek. Az előző részek jó néhány eseményére magyarázatot kapunk (ha valakinek hiányérzete maradna, ha jobban visszagondol a történetre, biztosan megtalálja a választ), de bizonyos személyek szavahihetőségének köszönhetően már mi magunk sem tudhatjuk mi az igazság. Természetesen a végére teljesen összeáll a kép, de azért valóban lenne még néhány részlet, ami nagyobb kifejtést, magyarázatot érdemelne, de annak tudatában, hogy érkeznek a kiegészítő kötetek, így ez is az író javát szolgálja, hogy fenntartsa az érdeklődést az olvasók számára.

 Meglepetésben sincs hiány erről mindenkit megnyugtathatok. Érdemes visszaemlékezni az előző rész egyik kulcsmondatára, miszerint nem minden az aminek látszik. (Vagy legalábbis valami ehhez hasonló jelentéssel bíró mondat volt.)

 Disztópia lévén, egy negatív jövőképet "fest" számunkra, erre már az előző részekben is rájöhettünk, de a részletekbe csak ebben a részben kapunk betekintést. Olyan problémákat boncolgat, ami a mi életünkben is valószínűleg elkerülhetetlen lesz. (Vagy ha nem is a mienkben, de legalábbis az emberiség életében mindenképp.) Így, hogy nagyobb rálátásunk van a napkitörések utáni életre, sőt egy konkrét város, Denver (amit sikeresen Denevérnek olvastam) példáján keresztül láthatjuk, hogy mennyire megváltozott a világ a megszokotthoz képest. És ezzel olyan kérdéseket felvetve az olvasóban, amikre egyszerűen nincsenek jó válaszok. A "legszebb" az egészben, hogy Dashner-nek az úgy sikerült beleépítenie a történetbe, hogy az alapvetően izgalmas, kalandokkal teli cselekmény a fontos mondanivalót úgy adja át az olvasóknak (akiknek sikerül elgondolkodniuk az olvasottakon), hogy egyértelműen nem mutat irányt, milyen út helyes. Idézném az író egyik mondatát: "A legfontosabb, amit szerette, volna, hogy az emberek a sorozat elolvasása után gondolkozzanak el arról, hogy a világon semmi sem egyszerűen fekete vagy fehér.".

 A végkifejletre mondhatni nem így számítottam, bár azért utólag átgondolva van némi átfedés néhány dologban. Abban viszont biztos vagyok, hogy az utolsó 100 oldal az eddigi legizgalmasabb eseményeket tartogatta. És, hogy az eddigi részekben állandóan emlegetett mondat, miszerint "a VESZETT jó", valóban fedi-e az igazságot, arra most fény derül!

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Thomas, Newt, Janson.

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Szuper értékelés! Most akarom kezdeni a Tűzpróbát és nálam van a Halálkúra a könyvtárból. Sok a negatív kritika az utolsó részről, remélem nekem sem lesz csalódás.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Örülök, ha tetszik az értékelés. Remélem neked is ennyire fog tetszeni a könyv, mint nekem. Ha elolvastad, kíváncsian várom a véleményed. :)

    VálaszTörlés

Instagram