A. M. Aranth: A Liliom Kora

 Az író Holdárnyék sorozatának első része nagy meglepetés volt számomra (a későbbiek folyamán kiderült, hogy a második még nagyobb kedvenc lett), a történet minden tekintetben magával ragadott. Az írói stílus is különösen tetszett, úgyhogy amikor megtudtam, hogy a sorozat második részének megjelenésével együtt egy teljesen másfajta, steampunk kategóriába tartozó kisregény is meg fog jelenni, nem is volt kérdés, hogy ezt is el kell olvasnom.

 A borító stílusa fantasztikusan illeszkedik a könyv hangulatához. A részleteiben mindenképp érdemes "elveszni", az elején látható zár, valamint a hátoldalon a kulcs nagyon fontos részét képezi a történetnek. A háttérben köddel körülvett épületek (vagyis a Város), a kerítés, és a két főszereplő is nagy részletességgel kidolgozott elemek. A könyv minősége is a jól megszokott "Főnixes" kategória, amit már korábban is sokszor említettem, emiatt senkinek sem kell aggódnia.

Író: A. M. Aranth

Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2015

Oldalszám: 140

Eredeti ár: 1880 Ft

Fülszöveg: A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

 Már az első oldalakon rögtön belevágunk a lényegbe, ahol is Lilyt néhány kérdés megválaszolása után elkábítja két rejtélyes férfi, akihez egy idősebb nő is kapcsolódik, majd magukkal is viszik a lányt. A továbbiakban váltott időrendben, különböző szemszögekből nézve ismerhetjük meg a Várost, ahol kezdetekben a társadalom három részre tagolódott (Nemesek, Bankárok, Mérnökök), de a későbbiek folyamán létrejön egy negyedik is, akik a Szabadok elnevezést kapták. Őket sokkal inkább jellemzik az érzelmek, mint a társadalom többi részébe tartozók szinte már gépies életmódját. "A város otthon, béke, biztonság." ezt a mondatot hirdeti a Város legtöbb lakója, ahol rendkívül fontos szerepet kapnak a különböző szerkezetek, építmények, azoknak anyagai, de a legfontosabb és egyben legtitokzatosabb maga a Város.

 Lily eltűnése okán nyomozásba kezd a Szabadok csoportjába tartozó Vincent nyomozó, aki bármit megtenne a lányért. A nyomozás során rendkívül furcsa és megmagyarázhatatlan dolgokat is megtapasztal. Amikor megpróbál egy szomszédos faluba utazni, miután elhagyja a Város határát, mintha mindent elvágtak volna előtte, és másnap otthon találja magát. A városba hajókon érkező élelemellátmányt is hasonlóan érdekes dolgok övezik. Vajon mi lehet a Város titka? Miért történnek ezek a különös események? Miért rabolták el Lilyt? Miért olyan fontos ő a Város szempontjából?

 Az első oldalaktól kezdve annyi kérdés merült fel bennem, hogy nem győztem kapkodni a fejem és a helyükre tenni a dolgokat. Mivel ez volt az első steampunk regény amit olvastam, így előtte bár nagyjából tisztában voltam vele, hogy ez mit takar, mégis annyira új volt az egész, és végeredményben azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett. Ezt pedig az írónak, A. M. Aranthnak köszönhetem, mivel a stílusát is nagyon kedvelem, az már nem is kérdés, hogy mennyire ötletes, izgalmas világokat alkot nekünk, olvasóknak.

 A felépített világ, vagyis a Város annyira gépies, fantasztikus, és olyan sejtelmes hangulatot áraszt magából, mint amilyen titkokat tartogat is magában. A gépek, anyagok tisztelete miatt amiket a város lakói tartanak fenn, annyira átérezhető volt számomra is, hogy már magára a Városra is úgy gondoltam, mint egy különálló személyre, karakterre. Sőt! Abszolút azt éreztem, mintha a Város egyik lakója lennék, szinte már éreztem a ködös, füstös, gépolajszagú levegőt is, ami végig körülvette a Várost.

 A történet, annak ellenére, hogy kb. 140 oldalt tesz ki a könyv, szépen felépített. Nekem nagyon bejönnek ezek az egyből közepébe vágó kezdések, idővel szeretem én magam összerakni a képet a teremtett világról. (No meg a rövidsége miatt nem is lenne erre lehetőség, hogy mindent aprólékosan kifejtsen az író.) Az időben való ugrálások, és a váltott szemszög is csak még izgalmasabbá tette az egészet.

 Szereplők közül a nyomozó, Vincent karaktere volt az abszolút kedvenc. Szerencsére a legtöbb eseményt rajta keresztül szemlélhettük. A párbeszédei, apró kis szokásai, elszántsága, mind pozitív volt számomra. Jelenetei között a legérdekesebbek pedig (a történet végi eseményeken kívül) a már említett Várost elhagyó próbálkozások voltak. A Liliom Kora tipikusan olyan olvasmány volt, hogy nem tudtam hová is fogunk kilyukadni a végén, de szépen építkezve, a végkifejlettel egybevéve zseniális volt.

 Összegezve tehát egy újabb élménnyel gazdagodtam, egy nagyon egyedi és rendkívül titokzatos, izgalmas történeten keresztül, ami rövidsége ellenére éppannyira nagyszerű. Ezután nem kérdés számomra, hogy további steampunk világokba is el kell "látogatnom" a könyveken keresztül. (Egy antológia és egy regény már várakozik is a polcomon.) A Liliom Korát pedig mindenki szerezze be mihamarabb!

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Vincent, Lily.

Üdvözlettel: Uszáma.