Benyák Zoltán: Csavargók dala


 Benyák Zoltán nevével elég sokszor találkozhat egy olvasó, s a legtöbb visszajelzés nagyon pozitív véleménnyel van az író műveire nézve. Én személy szerint eddig "csak" két kisebb terjedelmű novellájával találkoztam két antológiában, s hamar világossá is vállt számomra, hogy nagyon is egyet tudok érteni a sok-sok dicsérő véleményezéssel. Nagy örömömre aztán a Grafoman Kiadó megkeresése jóvoltából lehetőségem nyílt a Csavargók dala című regényt is olvasni. (Plusz egy másikat is, de arról majd egy külön posztban.) Nagy köszönet a Grafoman Kiadónak, valamint Benyák Zoltánnak a felajánlott példányokért.

 Külsőségekben abszolút a könyvhöz méltó borítót sikerült készíteni. Nagyon jól jelenít meg egy-egy történetrészletet, egyedisége szerintem megkérdőjelezhetetlen, hangulatteremtésben is épp oly' erős, mint a történet.
Író: Benyák Zoltán
Kiadó: Grafoman
Oldalszám: 284
Eredeti ár: 2900 Ft
Fülszöveg: Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.
 A történet elején három "csavargó" különös "szerzeményének", és annak következményeinek lehetünk megfigyelői. A szemétben már eddig is sok érdekes dologgal találkoztak, de a mostani minden elképzelésüket felülmúlja, ugyanis egy csecsemőt találnak, akit így magukhoz is vesznek. Három különös alak megpróbáltatásain keresztül szemléltetve kalauzol el minket az író egy olyan valós világba, amire talán nem is számítanánk, pedig valójában nagyon is közel áll hozzánk, s nap, mint nap elmegyünk a "probléma" mellett. Az otthontalanság témáján túl, rengeteg hétköznapi, s kevésbé hétköznapi dolgokat is boncolgat a könyv, a kérdés már csak a különböző szálak kibontásában, és azok összekapcsolásában rejtőzik.

 Ez a könyv sem egy tipikus tündérmese, de éppen ebben rejlik minden szépsége is. Az utóbbi időben azt fedeztem fel, hogy akarva-akaratlanul is az ilyen történeteket vonzom. Ami leginkább megfog bennük az az egyediség, a kiszámíthatatlanság, és azon túl, hogy kikapcsol, és szórakoztat (nem feltétlenül a köznapi értelemben vett jelentését nézve), olyan mély kérdéseket fogalmaz meg bennem, amiket nem feltétlen tennék fel magamnak, s akkor találkozok egy ilyen cselekményű történettel, ami kendőzetlenül elénk tár egy világot, majd átformál egy kialakított képet bennünk, mindezt nem "szájbarágósan".

 Az előző gondolat alapján muszáj leszögeznem, hogy nem a hajléktalanok felé irányuló elhanyagolható "előítéleteimet" változtatta meg (úgy gondolom, mindenkiben fellelhető egy kis mértékben előforduló előítélet), hanem sokkal inkább arra próbál meg rámutatni, hogy egyrészről mindannyian különbözünk, mindenkinek megvan a saját életútja, nem tudhatod kinek mi történt a múltjában, ami azzá tette ami. Másrészről pedig egy helyről indulunk, és a "végcél" is mindannyiunknak ugyanaz lesz. A körülményeken felül pedig ami a leginkább fontos, hogy ezektől eltekintve mennyire tudjuk megtartani emberi mivoltunkat, pozitív erényeinket, mert bármelyik oldalon is állsz, ez lesz az igazán fontos, ami valóban azzá tesz, aki vagy.

 A történet valósághű oldala mellett, ami igazán érdekes lehetőséggel vértezi fel az egészet, gyakran megjelenik egyféle elvontabb, hihetetlenebb oldal is, ezzel a kettősséggel pedig megadja a könyv egészének azt a szinte már definiálhatatlan hangulatot, amit a külsőségeknél már említettem. A cselekmény felépítése is úgy gondolom, hogy külön említésre érdemes, hiszen nagyon tetszett ahogy egy bizonyos alap problémából elindulva a legapróbb részletekig menően, hogyan bontogatja ki az író a szálakat. Amit már az eleje óta vártam az a három főszereplő előzményútjának bemutatása volt, s szerencsémre nem kellett csalódnom, külön-külön is nagyobb részeket kaptak az éppen megfelelő időben, ezzel is ki-ki tekintve az eredeti történetből. A mellékszálak kidolgozásáról már nem is beszélve. (A pénzjegy megtett útjának bemutatása volt az egyik kedven ilyen "részem".)

 A központi elem, és talán a legnagyobb hangsúly a szereplők sokszínűségén, kidolgozottságán van. Fantasztikus, s egyben fájdalmas is volt a különböző életutak megismerése. Lélektanilag, valamint a különböző személyek viselkedésének "kielemzésében" annyi lehetőség rejlik, úgy gondolom, mindannyiunk számára példaértékű gondolatokat, megfigyeléseket tartalmazhat. Így annak, aki olvassa mindenképpen ajánlom a történet mélyebb értelemben vett boncolgatását is. Összességében tehát aki érettnek, s a téma irányában nézve vevőnek érzi magát egy ilyen történetre (egy bizonyos pontot elérve szerintem mindenkit érint), annak abszolút csak ajánlani tudom. Ezek után pedig kétségem sincs afelől, hogy amit Benyák Zoltán "csinál", azt jól csinálja-e. A világlátása, gondolkodása pedig mindenképpen figyelemreméltó.

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Kócos, Priusz.

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések