T. S. Thomas: Londinium hercege

 Már amikor elsőként szembetalálkoztam a könyv megjelenésének, történetének részleteivel, akkor elfogott egy nagyobb fokú kíváncsiság, hiszen egy igazán érdekes témát boncolgató könyvről van szó. Aztán nagy örömömre a megjelenés előtt egy héttel megkaptam az Athenaeum kiadótól olvasásra, terveimmel ellentétben nem sikerült (nagyon nem...) a megjelenésre időzítenem a véleményezést, de ettől függetlenül megéri tovább olvasni, nem egy mindennapi könyvről beszélünk. Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

 Eleinte kicsit "ódzkodtam" a borítótól, sokkal inkább számítottam valami más jellegűre, aztán ahogy haladtam a történettel egyre jobban kezdtem megkedvelni, hozzá illőnek érezni a külsejét is. Végeredményben tehát elmondhatom, hogy igen is kell egy ilyen borító a könyv hangulatának átadásához, akármennyire is lehet ez megbotránkoztató egyeseknek.

Író: T. S. Thomas

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 568

Eredeti ár: 2990 Ft

Fülszöveg: Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

 Történetünk főszereplője Demetrius, aki egy igencsak érdekes világban él, ahol különböző okok miatt már nem léteznek állatok, s a növények is csak nagyon kis arányban találhatóak meg, így az emberek kénytelenek saját embertársaik húsát fogyasztani. A táplálkozás átváltozott egy úgynevezett úri kannibalizmusra, ami legfőképpen a magasabb társadalmi rétegekben lévőknek adatik meg. Demetrius nem tartozik ebbe a magasabb csoportba, a peremvidéken kénytelen élni az életét, nehéz körülmények között családjával, köztük beteg édesanyjával is. Hogy változtasson családja helyzetén, s édesanyja is a megfelelő ellátásban részesüljön, egy nagyon nehéz döntést kénytelen meghozni, feláldozza saját magát, s húsáért cserébe családjának nagyobb biztonságot szerez. Így kezdődik meg az izgalmas utazás Londiniumba, ahol szépen felépítve megismerhetünk mindent a világgal, s szereplőivel kapcsolatban.

 Elsőként ami szerintem mindenkinek felkelti az érdeklődését az a kannibalizmus. Ebben az esetben nagyon fontos szerephez jut ez a téma, hiszen az egész sztori erre építkezik. Kicsit talán tartottam is tőle, hogy milyen mértékben lesz gyomorforgató az említett részek leírása, de végső soron nagyon izgalmas utazásban volt részem, ami egyediség szempontjából sem elhanyagolható. (Bár nem vetettem bele magam túlságosan a témába, de eddig nem túl gyakran jött velem szembe ilyen jellegű könyv.)

 Nagyon morbidnak tűnhet a különböző emberi részek konyhai felhasználásának leírásai, de örültem neki, hogy nem csak úgy elsuhanunk az alap mellett, hanem részleteiben is bővebb rálátást kaphatunk szinte bármire, és a témának mindkét oldala is bemutatásra kerül, nem végig azt sulykolja, hogy mennyire elítélendő ez a dolog. (Amellett, hogy ez is egy igen összetett, megosztó téma lehet.) A fő alapkoncepcióra gondolva elég nehéz elvonatkoztatni a mostani világunktól, egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy egy ilyen helyzetben a társadalmunk mire lenne képes a túlélésért cserébe. Másrészről pedig nagyon is reálisnak látom a felvázolt gondolatokat.

 Ami még tovább tudta fokozni a már alapból is érdekes hangulatot, az a magasabb társadalmi szinteken lévő "régimódi", nemesi viselkedésforma. Mind külsőségekben, mind pedig beszédstílusban is megnyilvánul, és ez nagyon sok pluszt tesz hozzá a könyv különleges hangulatához. Ezt igen nehéz pontosan definiálni, de ahogy egyre jobban haladunk előre a történetben, egyre inkább bonyolódnak a történések, az utolsó oldalakon már szinte "őrületessé" válik az egész. Az őrület nem csak ily' módon elevenedik meg a cselekmény folyamán, és első gondolatra talán túlontúl furcsának is tűnhet összességében, de én éppen ebben látom a nagyszerűségét is. Ilyen alapötlet, ilyen kivitelezési móddal nyújtja a sokunk által keresett egyediséget. Mert, hogy ez a könyv egyedi, szerintem megkérdőjelezhetetlen. (Természetesen túl kell látni a disztópiák alap felépítésén, és észrevenni az alap köré épített ötleteket.)

 Amit viszont hiányoltam az a bővebb magyarázat, kifejtés az alap katasztrófát kiváltó okokra, valamint az alacsonyabb társadalmi szinteken lévők életének bemutatására. Azokkal a véleményekkel, miszerint az egész sztori élvezhetetlenül rugaszkodott el a realitás talajától, ily' módon nem tudok egyetérteni. Szerintem a legtöbben nem azért olvasunk, hogy minden olvasott dologra reális magyarázatokat keressünk. Természetesen van az a szint, amikor már "idegesítő" lehet egy-egy logikai baki, de ha az alapvető célját sikerül elérnie, miszerint "kikapcsol" és szórakoztat, akkor kár fennakadni, és minden egyes kis részletet véresen komolyan véve kielemezni.

 Összességében tehát egy izgalmas, új világba nyerhetünk betekintést, egy megosztó témát alapnak vevő történetben, érdekesebbnél-érdekesebb szereplőkkel. Egy, kettő hiányosságtól eltekintve (amit a szerző a következőkben úgyis pótolni fog), nagyon örülök, hogy olvashattam, kíváncsian várom, hogyan alakul a folytatás. Egy biztos: olvasás után mindenkinek lesz egy véleménye a könyvről, maradandó élmény lesz.

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Demetrius.

Üdvözlettel: Uszáma.