Nehéz egyáltalán elkezdeni A végtelen térségek örök hallgatásáról bármiféle értekezést, nemhogy még ívet is adni a gyorsulási versenyt játszó gondolatoknak, amik a könyvvel kapcsolatban kialakultak bennem. Thriller? Horror? Érdekesnek, érdeklődési körömnek megfelelőnek tűnnek eme címkék, azonban ettől a könyvtől sokkal, de sokkal többet kaphatunk, mint amit holmi bélyegekkel rá lehetne aggatni. Amit még érdemesnek tartok megemlíteni itt az elején, az maga a cím. Már önmagában is elég figyelemfelkeltő, az olvasás végeztével pedig ahhoz sem férhet kétség, hogy mennyire hozzáillő. Manapság már elég nehéz olyan kifejező és egyben külön értékekkel bíró címet hozzárendelni a könyvhöz, mint jelen példánk mutatja. Innen indulva egy igencsak érdekes utazásban volt részem, melynek végén egy kicsit én is kisebb-nagyobb darabkákká hulltam szét, hogy aztán újra összeszedegessem önmagam.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 248
Eredeti ár: 2999 Ft
Fülszöveg: „Úgy akarnak rajtunk abortuszt végrehajtani, hogy már régen megszülettünk.”
Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el.
Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást?
A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni.
Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás.
Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök?
Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan?
„Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a tér, ami a világot alkotja, és ha belegondol, hogy mennyire apró és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket.” (Pascal)
Intellektuális thriller azoknak, akik szeretik a kihívásokat
Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el.
Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást?
A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni.
Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás.
Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök?
Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan?
„Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a tér, ami a világot alkotja, és ha belegondol, hogy mennyire apró és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket.” (Pascal)
Intellektuális thriller azoknak, akik szeretik a kihívásokat
A történet elején nagy lelkesedéssel vágtam neki az ismeretlennek, és ahogy próbáltam minél inkább a dolgok mélyére tekinteni, egyre jobban belegabalyodtam azoknak alakulásába. Ahogyan az általában lenni szokott, a történetszálak minél szélesebb körben kezdenek kibontakozni előttünk, annál nagyobb katyvasznak tűnhet mindaz, amit tapasztalunk. Az olvasót hajtja a kíváncsiság, halad előre, hogy minden egyes momentumra megfelelő magyarázatot kaphasson. Bevezetőmben utaltam az egyszerű címkékre, melynek értelmezése talán itt nyerhet értelmet. Átlag esetben azt mondhatjuk, hogy a végére pontosan minden a helyére kerül, nem kell különösebb magyarázatot keresnünk, akár amellett sem, ha elgondolkodtatott az adott olvasmány. Mit teszünk olyankor, mikor nincs mindenre magyarázat? Mi van akkor, ha sokkal összetettebb ez annál, minthogy szimplán lezárjon mindent? Ha minden elénk tárt momentum csak színház, díszlet? Hogy miért is kérdezem ezeket? Úgy vélem, bár maga a keret is fantasztikus, az általa közvetített legapróbb nézetek is figyelemreméltóak, mégis összességében, a háttérben megbújó értékeket kell kiemelni. Nincs mindig racionális magyarázat mindenre, még ha olyannyira is vágyunk rá.
Annak ellenére, hogy az események folyása egy napot ölel fel, mégis olyannyira beszippant az a rengeteg mértékű történés, hogy egyszerűen már az idő is majdhogynem észrevétlenné válik. Egy bizonyos tekintetben mégis fontos szerepet tulajdoníthatunk neki. Azonban így visszatekintve valóban olyan érzést kelthet, mintha sokkal nagyobb időintervallumon játszódott volna a cselekmény. Leginkább ezt a folyamatosan egyre nagyobb léptéket felvevő tempónak tudom be. Mikor már többedjére is olyan érzésünk van, hogy na akkor most már itt véget kell érnie a játszmának, még akkor is tovább tud menni, újabb dolgokat tár elénk, amivel egyre inkább haladunk a végtelennek tűnő események sorozatán, melyet akár "őrültségnek" is definiálhatnánk.
Nem mehetek el szó nélkül az előttünk játszódó események mellett sem. Egy gimnáziumi filozófiatanár egyik eltűnt diákja utáni kutatását, az idővel, és önmagával való harcát öleli át legfőképpen ez az idő. Tekintve, hogy egyházi iskoláról beszélünk, így eme szálat is elég erősen központi szerephez juttatja. Emellett egy haláleset tragédiájával is szembe kell néznie, mely egyáltalán nem könnyíti meg főszereplőnk helyzetét. Mindazok mellett, hogy milyen szinten gondolatébresztő, amit olvashatunk, az események is tartogatnak bőven izgalmakat, hihetetlen módon olvastatja magát a történet.
Az egész könyvnek a legjelentősebb mozgatórugója kétségkívül a főszereplő filozófiatanár, akinek szemén keresztül vizsgálhatunk mindent. Általa kerülnek képbe olyan jellegű filozófiai kérdések, melyek egyáltalán nem zavarják meg az összképet, sőt, kifejezetten sokat tesznek hozzá ezek a történet egészéhez. Kicsit ellentmondásos figurának tűnhet, olykor rejtélyesnek is, de a felismerhetetlenség nála is abszolút megjelenik, csak mint a cselekményben. Ahogy elmélyedhetünk személyében, egyre jobban nyílik ki mindaz a bizonytalanság, amit a könyv olvasásának előrehaladtával is érezhetünk.
Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni fog az, amit ez a könyv nyújthat. Talán pont a korábban említett "tudatlanság" állapota miatt. Magamról sem gondolnám, hogy teljes mértékben helyére került akár gondolatébresztői szinten is minden, egyetlen olvasás után. Ellenben azoknak, akik szeretnek elvonatkoztatni a látottaktól, nagyon sokat fog hozzátenni olvasásélményeikhez, amit tapasztalni fognak. Olyan látásmódra, személyiségre enged következtetni ez a történet, hogy érdemes Gulyás Péter nevére felfigyelni. Kíváncsian várom további irományait, melyben újra szétszedhetem magam, hogy aztán ismét összetehessem a magam kis darabkáit.
Annak ellenére, hogy az események folyása egy napot ölel fel, mégis olyannyira beszippant az a rengeteg mértékű történés, hogy egyszerűen már az idő is majdhogynem észrevétlenné válik. Egy bizonyos tekintetben mégis fontos szerepet tulajdoníthatunk neki. Azonban így visszatekintve valóban olyan érzést kelthet, mintha sokkal nagyobb időintervallumon játszódott volna a cselekmény. Leginkább ezt a folyamatosan egyre nagyobb léptéket felvevő tempónak tudom be. Mikor már többedjére is olyan érzésünk van, hogy na akkor most már itt véget kell érnie a játszmának, még akkor is tovább tud menni, újabb dolgokat tár elénk, amivel egyre inkább haladunk a végtelennek tűnő események sorozatán, melyet akár "őrültségnek" is definiálhatnánk.
Nem mehetek el szó nélkül az előttünk játszódó események mellett sem. Egy gimnáziumi filozófiatanár egyik eltűnt diákja utáni kutatását, az idővel, és önmagával való harcát öleli át legfőképpen ez az idő. Tekintve, hogy egyházi iskoláról beszélünk, így eme szálat is elég erősen központi szerephez juttatja. Emellett egy haláleset tragédiájával is szembe kell néznie, mely egyáltalán nem könnyíti meg főszereplőnk helyzetét. Mindazok mellett, hogy milyen szinten gondolatébresztő, amit olvashatunk, az események is tartogatnak bőven izgalmakat, hihetetlen módon olvastatja magát a történet.
Az egész könyvnek a legjelentősebb mozgatórugója kétségkívül a főszereplő filozófiatanár, akinek szemén keresztül vizsgálhatunk mindent. Általa kerülnek képbe olyan jellegű filozófiai kérdések, melyek egyáltalán nem zavarják meg az összképet, sőt, kifejezetten sokat tesznek hozzá ezek a történet egészéhez. Kicsit ellentmondásos figurának tűnhet, olykor rejtélyesnek is, de a felismerhetetlenség nála is abszolút megjelenik, csak mint a cselekményben. Ahogy elmélyedhetünk személyében, egyre jobban nyílik ki mindaz a bizonytalanság, amit a könyv olvasásának előrehaladtával is érezhetünk.
Nem gondolom, hogy mindenkinek tetszeni fog az, amit ez a könyv nyújthat. Talán pont a korábban említett "tudatlanság" állapota miatt. Magamról sem gondolnám, hogy teljes mértékben helyére került akár gondolatébresztői szinten is minden, egyetlen olvasás után. Ellenben azoknak, akik szeretnek elvonatkoztatni a látottaktól, nagyon sokat fog hozzátenni olvasásélményeikhez, amit tapasztalni fognak. Olyan látásmódra, személyiségre enged következtetni ez a történet, hogy érdemes Gulyás Péter nevére felfigyelni. Kíváncsian várom további irományait, melyben újra szétszedhetem magam, hogy aztán ismét összetehessem a magam kis darabkáit.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések