Kikapcsolódásnak inkább a szórakoztató irodalmat szoktam választani, ugyanis az egyetem eleget biztosít a tudományos kíváncsiságom kielégítéséhez, így ilyen kiadványokat is igen ritkán forgatok a kezeim között. A matematikához és a biológiához is erősen kapcsolódik a Ha felfal egy fekete lyuk című kötet, nem is véletlen, a minket körülvevő világ megértéséhez minden tudományágra ugyanolyan nagy szükség van. Így kíváncsian fogtam neki, vajon milyen mértékben lesz érthető és egyben izgalmas akár egy teljesen laikus személy számára is. Mert azért lássuk be, hogy ha még érdekli is az olvasót a téma, ha túlságosan töményen van tálalva, akkor hamar érdekesebb tevékenység után kezd el keresni. További kérdés lehet, hogy egy ilyen nagy kaliberű témát átfogóan majd 350 oldalon hogy tud majd felvonultatni Neil Tyson. Szerencsére hitelesen, de mégis érthetően, néhol poénos stílusban sikerült bevezetni minket az alapoktól kezdve az átfogóbb elméletekig beleértve.
Író: Neil deGrasse Tyson
Kiadó: Kossuth
Oldalszám: 496
Eredeti ár: 3800 Ft
Fülszöveg: A Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozat nézői már ismerik Neil deGrasse Tyson tehetségét, mely segítségével érthetően és lelkesen képes megismertetni a világegyetem rejtélyeit a nagyközönséggel. Ebben a könyvben a szerző több mint negyvenet válogatott össze korábbi írásaiból, melyek számos érdekes témát dolgoznak fel. Megtudhatjuk például, hogy Hollywood hogyan próbálja minél élethűbb módon visszaadni az éjszakai égbolt látványát, de arról is szó esik, mit tapasztalnánk egy fekete lyuk belsejében. Tyson Amerika legnépszerűbb asztrofizikusaként tanári módon önti közérthető formába az asztrofizika bonyolult témáit, közben pedig óhatatlanul is átadja olvasóinak a világegyetem iránt érzett rajongását
Gondolnánk, hogy kozmoszunk nem fekete, hanem kozmikus latte színű? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy milyen színek uralkodhatnak körülöttünk? A fekete lyukak tényleg feketék? Az asztrofizikusok mi mindent tudnak megállapítani a fényből? Mik azok a szabad szemmel is látható "porszemek", melyeket napfénynél láthatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelegére szeretne választ adni nekünk Neil deGrasse Tyson a fenti Ha felfal egy fekete lyuk-ra keresztelt igen részletes értekezésében. Mint ahogyan az minden tudománynál megfigyelhető, egy-egy hipotézis felállítása után egyáltalán nem biztos, hogy az örök értékű, sőt! Nincs ez másképpen a csillagászatban, asztrofizikában. A fejlettebb technikáknak, vagy egy egyszerű "véletlennek" köszönhetően bármelyik állítást játszi könnyedséggel tudunk megcáfolni. Miközben az állandóságot kutatjuk, hamar rá kell jönnünk, hogy nem olyan könnyű azt egyáltalán felismerni. Az egyik legnagyobb előnye a kötetnek, hogy az átfogóbb témák megértése érdekében, lehetőségekhez mérten, közérthetően, olyan apró momentumokra is választ kínál, melyek aztán biztosan felkeltik olvasója kíváncsiságát. Szerintem ezek a dolgok azok, amik igazán beépülnek, hogy aztán a mindennapjaink során gyűjtött tapasztalatainkra rácsodálkozhassunk.
Ezek az apró dolgok, hogy megértsem a dolgok mechanikáját, mi miért is történik, izgalommal hajtottak tovább, hogy minél inkább haladhassak az egyes fejezetek között. Viszont kettő-három fejezetenként igencsak rám fért egy kis pihenő, hiszen mint tudjuk, a sok információ között hamar elveszhetünk, nem igazán érthetünk meg mindent. A figyelmünk pedig pláne könnyebben elkalandozik, ha túl töménynek érezzük a dolgot. Ez bármennyire érdekes elbeszélésnél is így van, tehát hiába volt közérthető, humorral teli, érdekes a felkínált téma, egy idő után a fejünkkel együtt hajítanánk a polcunkra a kötetet, hacsak nem éppen a napfénynél észlelt "porszemek" nem tűnnek érdekesebbnek. Ezt sem nevezném egyértelműen a kötet hibájának, hiszen tényleg mindent megtett azért az író, hogy fenntartsa a figyelmet, ez egyszerűen a tudományos témák, tanulmányok egyik velejárója. Itt viszont érdemes javasolnom, hogy rendesen "ízlelgessük" meg a fejezeteket, ne féljünk köztük szüneteket tartani, vagy akár többször is átrágni magunkat az érdekesebb oldalakon.
Ha felfal egy fekete lyuk. Végig csak a fekete lyukakról olvashatunk a kötetben? Mint, ahogy említettem minden egyes fejezetben egy témát dolgoz fel, ami külön részekre bontva kapcsolódik össze. A könyv címe az egyik ilyen fejezetből lett kiragadva, szóval a Kozmoszunkat teljesen átfogóan ismerhetjük meg, nem csak a fekete lyukakról van benne szó, amit mint megtudhatunk, nem is fekete. Kétségkívül érdekes téma a fekete lyukak viselkedése, hogyan léte, ellenben szépen keretbe foglalva ismerhetünk meg minden olyan tudományos megfigyelést a tágabb értelemben vett környezetünkkel kapcsolatban, melyek fontosnak bizonyultak az idők folyamán. Nem csak már olyan tényeket tár elénk, melyeket ismerünk, hanem az események további alakulását is hivatott bemutatni. Az utolsó fejezetekre való tekintettel a hit, vallás kérdése is erősen megjelenik, s mint ezt tudjuk, érdekes viszonyban állnak egymással a tudományokkal. Mindezt nem berögzülten, hanem mindenki számára elfogadható keretek között teszi.
Aki nélkül valószínűleg száraz "maszlagnak" érezhetnénk ezt az egészet az nem más, mint Neil, a könyv írója. Olyan hétköznapi példákat kapcsol az egyes információkhoz, amik által mindenkinek érthetővé válik a legbonyolultabb elmélet is. És lássuk be, sok részeg emberrel szemléltetni a részecskék ütközését, egyből érdekesebbnek is tűnik a téma. Szerencsére ilyen módon a humortól sem áll távol, nagyon sok helyen találkozhatunk ilyen kis hozzáfűzésekkel. Nem egy alkalommal nevettem fel jómagam is ezeknél. Úgy gondolom, hogy a legtöbb előadónak pontosan ezt kellene tudni megtanulni, hogy aztán kellő mértékben tudja fenntartani az érdeklődést, figyelmet, hiszen éppen ettől válik olyan különlegessé az egész.
Összegezve tehát egy nagyon különleges kötettel van dolgunk, amit mind úgy ajánlok a témában járatosabb személyeknek, mint a teljesen laikusoknak. A kellő mértéket javasolt fenntartani olvasása közben, és a legfontosabb tanács, hogy nyitott szemmel tekintsünk a körülöttünk lévő dolgok irányába. Minél jobban próbáljuk megérteni környezetünket, annál inkább tudjuk beépíteni "tudásunkba" ezeket. És, milyen értelemben lehet összekapcsolni egy tudományos kötetet a szórakoztatóirodalomból vett, általam is olyannyira kedvelt disztópiák világával? A sorok között kiderül!
Ezek az apró dolgok, hogy megértsem a dolgok mechanikáját, mi miért is történik, izgalommal hajtottak tovább, hogy minél inkább haladhassak az egyes fejezetek között. Viszont kettő-három fejezetenként igencsak rám fért egy kis pihenő, hiszen mint tudjuk, a sok információ között hamar elveszhetünk, nem igazán érthetünk meg mindent. A figyelmünk pedig pláne könnyebben elkalandozik, ha túl töménynek érezzük a dolgot. Ez bármennyire érdekes elbeszélésnél is így van, tehát hiába volt közérthető, humorral teli, érdekes a felkínált téma, egy idő után a fejünkkel együtt hajítanánk a polcunkra a kötetet, hacsak nem éppen a napfénynél észlelt "porszemek" nem tűnnek érdekesebbnek. Ezt sem nevezném egyértelműen a kötet hibájának, hiszen tényleg mindent megtett azért az író, hogy fenntartsa a figyelmet, ez egyszerűen a tudományos témák, tanulmányok egyik velejárója. Itt viszont érdemes javasolnom, hogy rendesen "ízlelgessük" meg a fejezeteket, ne féljünk köztük szüneteket tartani, vagy akár többször is átrágni magunkat az érdekesebb oldalakon.
Ha felfal egy fekete lyuk. Végig csak a fekete lyukakról olvashatunk a kötetben? Mint, ahogy említettem minden egyes fejezetben egy témát dolgoz fel, ami külön részekre bontva kapcsolódik össze. A könyv címe az egyik ilyen fejezetből lett kiragadva, szóval a Kozmoszunkat teljesen átfogóan ismerhetjük meg, nem csak a fekete lyukakról van benne szó, amit mint megtudhatunk, nem is fekete. Kétségkívül érdekes téma a fekete lyukak viselkedése, hogyan léte, ellenben szépen keretbe foglalva ismerhetünk meg minden olyan tudományos megfigyelést a tágabb értelemben vett környezetünkkel kapcsolatban, melyek fontosnak bizonyultak az idők folyamán. Nem csak már olyan tényeket tár elénk, melyeket ismerünk, hanem az események további alakulását is hivatott bemutatni. Az utolsó fejezetekre való tekintettel a hit, vallás kérdése is erősen megjelenik, s mint ezt tudjuk, érdekes viszonyban állnak egymással a tudományokkal. Mindezt nem berögzülten, hanem mindenki számára elfogadható keretek között teszi.
Aki nélkül valószínűleg száraz "maszlagnak" érezhetnénk ezt az egészet az nem más, mint Neil, a könyv írója. Olyan hétköznapi példákat kapcsol az egyes információkhoz, amik által mindenkinek érthetővé válik a legbonyolultabb elmélet is. És lássuk be, sok részeg emberrel szemléltetni a részecskék ütközését, egyből érdekesebbnek is tűnik a téma. Szerencsére ilyen módon a humortól sem áll távol, nagyon sok helyen találkozhatunk ilyen kis hozzáfűzésekkel. Nem egy alkalommal nevettem fel jómagam is ezeknél. Úgy gondolom, hogy a legtöbb előadónak pontosan ezt kellene tudni megtanulni, hogy aztán kellő mértékben tudja fenntartani az érdeklődést, figyelmet, hiszen éppen ettől válik olyan különlegessé az egész.
Összegezve tehát egy nagyon különleges kötettel van dolgunk, amit mind úgy ajánlok a témában járatosabb személyeknek, mint a teljesen laikusoknak. A kellő mértéket javasolt fenntartani olvasása közben, és a legfontosabb tanács, hogy nyitott szemmel tekintsünk a körülöttünk lévő dolgok irányába. Minél jobban próbáljuk megérteni környezetünket, annál inkább tudjuk beépíteni "tudásunkba" ezeket. És, milyen értelemben lehet összekapcsolni egy tudományos kötetet a szórakoztatóirodalomból vett, általam is olyannyira kedvelt disztópiák világával? A sorok között kiderül!
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések