Swift

Riley E. Raines: Chloe, ​a titokzatos


 A Főnix Könyvműhely jóvoltából jelent meg idén egy új sorozat, a Trizanton pilótái első része, Chloe, a titokzatos címmel, mely témáját tekintve a fiatalabb közönséget szeretné megszólítani egyfajta sci-fi közegben. A Prológus tematikus hetének köszönhetően pedig nekem is lehetőségem adódott elolvasni a kötetet. Mint ahogyan már azt tapasztalhatjátok az általam értékelt könyvek sokszínűségén, nem kifejezetten ragadok meg a különböző bélyegeken, miszerint milyen korosztálynak ajánlott leginkább egy-egy kötet, így szívesen kalandozok a fiatalabbaknak szántakban is, ezekben is ugyanúgy meg tudom találni azt, amit várok tőlük. Mindeközben megvan az a fajta különlegessége ezeknek a történeteknek, hogy megpróbálok egy fiatalabb kori énem helyzetébe képzelni magam, vagy adott esetben teljesen elvonatkoztatni önmagamtól, és úgy szemlélni azt. Szerintem ez egy nagyon jó módszertani lehetőség arra vonatkozóan, hogy gyakoroljuk eme képességünket. Mindezek után akár meglepetések is érhetnek, a továbbiakban pedig kiderül, hogy Chloe esetében, hogyan is alakult mindez.
Író: Riley E. Raines
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 200
Eredeti ár: 2880 Ft
Fülszöveg: Trizantonban kegyetlen háború dúl, amely nem kíméli a Ricofeld anyahajó legénységét sem. Egy napon új fejlesztésű, hatalmas és szörnyen bonyolult Humanoid harci gép érkezik a hajó hangárába, amelynek karbantartását a tizenöt éves Dionra bízzák. A gép „tartozékai” között szerepel Ethan, a legmogorvább sztárpilóta is, akivel az ifjú szerelő valaha találkozott.
Dion soha nem látott kihívással néz szembe. Hogyan lesz képes megbirkózni azzal a feladattal, amelyre a műszaki személyzet nála tapasztaltabb tagjai sincsenek felkészülve? Hogyan fejthetné meg a fenséges robot titkait, ha egyszer nem mehet a pilótafülke közelébe? Mindennek a tetejébe Ethannel nem csak hogy képtelenség szót érteni, de még a gépére sem tud vigyázni.
Trizanton pilótái a sorozat első kötetében egy távoli, forrongó világba repítenek, ahol a birodalmak között dúló, ádáz háborúban a káprázatos gépeknél csak a barátság értékesebb.
 Trizanton életébe csöppenve egy olyan gépekkel teli világba csöppenhetünk, ahol a háborús események lezajlása mellett tizenéves fiatalok játszanak hangsúlyos szerepet. Köztük a hihetetlenül nagy műszaki tudással rendelkező Dion, aki hamar a különböző gépek: Denevérek, Delfinek és Humaniodok között találja magát, mintegy karbantartói lángelme. Utóbbinál, vagyis a Humanoidnál jön szóba a "mágnes" másik pólusa, vagyis Ethan, akinek feladata már sokkal inkább a gyakorlatban valósul meg, hiszen ő maga képes vezetni ezt az óriási monstrumot, ami nem kevésbé megterhelő feladat. És, hogyan is kerül képbe Chloe, a címben is szereplő titokzatos név? Dion nevezi el így a Humanoidot, ami nem véletlen vonzza magával a titokzatos jelzőt. A röpke 200 oldalon keresztül tartogat jó néhány olyan momentumot, ami fejtörést okoz, bármely oldalról is nézve. A történet, tekintve, hogy egy sorozat első kötetéhez rendelhető, egyfajta bevezetésnek, főként a Ricofeld anyahajó személyzetének és gépeinek életébe enged betekintést nyerni.

 Kicsit megijedtem az elején, ugyanis a könyv negyedénél kezdtem kicsit kétségbeesni, hogy vajon lesz-e benne valami bizonyos fűszer, ami miatt majd visz előre a történet, s nem csak a rövidsége fogja ezt elősegíteni. Aztán, ahogy haladtunk előrébb, úgy nyílt egyre inkább ki a világnak felvázolt eme kis szegmense, s végeredményben szerencsére sikerült javítani helyzetén. Akármilyen kötetről is beszélünk, cselekményét, felépítését, bármijét tekintve elengedhetetlen, hogy valamilyen érzést kiváltson belőlünk. Ez lehet rossz is akár, hiszen ezáltal is működött valamilyen irányba az, amit alapvetően ellátni szeretne feladatul. Amennyiben fiataloknak szóló könyvet forgatunk a kezünk között, megállapíthatjuk, hogy hatványozottabban kell érdeklődésüket, figyelmüket fenntartani, és a fentebb említett fűszer hiányában ez sajnos átváltozhat a semlegesség irányába is. Kicsit olyan érzést keltve ezzel, mint ahogyan a Humanoid műszeri pontossággal összetett részei is állnak, minden műszeri pontossággal akar működni, míg mondjuk a humor lehet egyfajta fűszer ilyen esetekben. Szerencsére a vége felé már ezek az elemek is szép számban megjelentek, és remélem, hogy a későbbiekben is bátran mer majd az írónő ezekkel operálni, ugyanis az alapkoncepció kétségeket kizárva rengeteg lehetőséget tartogat magában.

 Ahogyan azt mindig kiélezetten figyelni szoktam, hogy milyen alapokon nyugszik a háttérben megbújó történések, szereplők között kialakuló kapcsolati viszonyok "nevelő hatást" tekintve, milyen, akár rejtett mondanivalót csempész bele annak megalkotója. Ha felfedezni vélek valami ilyen momentumot, akkor bizony az már azt mutatja, hogy hasznossági szempontból is van értelme, akár ez lehet szimplán szórakoztatás is. Eredményességet tekintve is érdemes vizsgálni azt, ugyanis a szájbarágós kényszer megoldásokat semmilyen olvasó sem díjazza, legyen az fiatal, vagy tapasztaltabb. Ilyen szempontból szerintem hatásos lehet a kötet, szerintem igen sokan el tudnak majd merülni ebben a mechanikus közegben, ahol fiatalok tevékenykedésének, harcainak lehetünk szemtanúi. Terjedelme miatt így azok is örömüket lelhetik benne, akik esetlegesen még csak bekapcsolódni látszanak a könyves világba.

 A szereplők kibontakozása leginkább a vége felé kezdett igazán megkezdődni, és onnantól kezdve azt éreztem, hogy még nagyon sok érdekes, szórakoztató helyzet alakulhat még ki. Azzal, hogy Dion és Ethan között egyfajta ellentét áll fenn, miközben mégis sok hasonlóságot alakított ki az írónő a történet folyamán, megadja a kapcsolatnak azt a pikantériát, melyre lényegében építeni lehet a továbbiakban is. Dion precizitása ebben a műszaki világban nagyon kedvelhetővé tette, hiszen emellé párosul egy önzetlen személyiség is, míg Ethan esetében inkább a mindentől és mindenkitől való eltávolodásról beszélhetünk központi elemként. Szerencsére a mindenkitől sem teljesen igaz, ugyanis Tira személyében ő is egyfajta mentsvárra találhatott, kíváncsian várom, hogy a továbbiakban lesz-e több szimplán munkakapcsolatnál, avagy sem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondom, de nagyon remélem, hogy ezzel is egyfajta színt tud majd csepegtetni az egészébe Riley.

 Összességében egy fejlődni képes, gépekkel és harcokkal teli kis történet látszik kibontakozni előttünk, miközben a szereplők közötti viszonyok alakulásának nagyon nagy szerepük van. A fentebb említett felmerülő hiányérzeteket már köteten belül javítani kezdte, így valószínűleg a továbbiakban még inkább nyomon követhető lesz ez a fejlődés. Azok akik rajonganak a gépes, harcos történetekért, azok Humanoid Chloe világában is otthonosan fognak mozogni, s szórakozásra fognak lelni. Vízen, levegőben? Denevérek, Delfinek BEVETÉSRE FELKÉSZÜLNI!

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram