Hullócsillagok, avagy olyan könyvek, amiket nem olvasnék újra


 A Prológus dübörög tovább 2018-ban is, így már az első napokban is egy újabb projekt veszi kezdetét, amely a Csillagok hete. Ezt a fantázianevet összekapcsolva a szokásos év- végi, eleji összegzőkkel, most úgy döntöttem, hogy összeszedem azokat a köteteket, amik számomra soha vissza nem térő hullócsillagokként voltak jelen eddigi olvasmánylistámon. Természetesen, attól mert engem annyira nem nyűgöztek le ezek a könyvek, még más számára teljesen más jelentéstartalommal is bírhatnak ezek a kötetek. Amennyiben ti is kedvet kaptok, írjátok meg, hogy nektek mik szerepelnek azon a bizonyos hullócsillag listán. Nézzük a könyveket...


Keigo Higasino: X – A gyilkos ismeretlen

 Ti is szeretitek azokat a történeteket, melyben az író megvezeti az olvasót, és a végén valami hihetetlen nagy csavarral derül fény az igazságra? Na, ez nem az a történet lesz... Jaszukó és Isigami a gyilkos. Mielőtt bárki azt hihetné, hogy elspoilereztem a történetnek bármely momentumát is, nagyot téved, ugyanis minden pontosan a szemünk előtt zajlik. Jó, a végén van egy kisebb fajta fordulat, ami kicsit más fényben mutatja az addigiakat, de körülbelül annyi szerepe van az egésznek, mintha elmondanák, hogy a szomszéd Pista bácsi volt mindig is, aki beöltözött Mikulásnak, miután közölték már velünk, hogy nem is létezik a Mikulás. Köszi Pista, de ettől még a tényen nem változtat, hogy nincs Miki.


Veronica Roth: A beavatott

 Gondoltátok volna, hogy nagy disztópia rajongóként azok táborát erősítem, akik nem igazán értik, hogy mire is volt jó A beavatott trilógia? Ennek ellenére, így utólag visszanézve nagyon-nagyon túlértékeltem az összes kötetet, még abszolút kezdő könyvmolyként. Komolyan, hogy lehet egy viszonylag jó alapokkal rendelkező alaptörténetet ennyire elcseszni?! Három köteten keresztül nem történt semmi más, csak szenvedés, nem csak a történet szereplőinek, de nekem is. Na és mivel van tele az internet? Négyes így, Négyes úgy. Sajnálom, hogy Beatrice nem lehetett olyan hatással rám, mint a lányokra Négyes. Vagyis ha úgy nézzük, akkor igen. De az már nekrofília.

Becca Prior: A tanítvány

 Érdekes lista ez, ugyanis most egy olyan könyvről írok, amivel alapvetően nem sok problémám volt, és az egyik legtöbbet keresett és olvasott értékelésről beszélhetünk az oldal történetében. Talán ami miatt leginkább felkívánkozott a felsorolásba az az, hogy egyáltalán nem én vagyok a fő célközönsége a kötetnek. Nem mondom, hogy bánom, hogy elvállaltam az olvasását, de semmiképpen sem olvasnám újra, tekintve, hogy már tovább is ajándékoztam a kötetet, egy olyan személynek, akinek sokkal inkább hasznára válhat az. Érdekel két férfi romantikusan kibontakozó kapcsolata és szexuális élete? Akkor ez a te köteted lesz!

James Dashner: Halálparancs

 Talán meglepő lehet, hogy a Halálparancs, az Útvesztő-trilógia kiegészítő, előzménykötete is felkerült a listámra, hiszen pont ez az a sorozat, amivel elindultam könyvmolyságom rögös útján. Kivételesen nem az a fő oka annak, hogy itt szerepel a kötet, hogy ne tetszett volna, szimplán egy egyszeri olvasmányként tekintek rá. Azok, akik imádták a trilógiát, bár teljesen más megközelítésből szemlélhetik a történteket, mégis egyfajta nosztalgikus érzést okozva a rajongóknak. A már időközben magyarul is megjelent Lázkód névre keresztelt előzménykötetet már elkezdtem olvasni angolul, annyira nem fogott meg, hogy már arra sem emlékszem, hogy egyáltalán mi volt benne. Nem is olvastam végig, de mindenképpen szeretnék egy újbóli próbálkozást adni neki. Lehet, hogy már éppen eleget olvastunk az Útvesztőről?

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

 Tibi első, debütáló könyve annak idején nem igazán nyerte el a tetszésemet, klisés elemek hadával operálva számomra egy egyszer olvasható, de attól többre nem igazán tartott kötetnek számított. Javára legyen szólva, hogy a végesemények olyan pörgősre és izgalmasra sikeredtek, hogy még így is sikerült valamilyen szinten tetszést kiváltania belőlem, de nem annyira, hogy bármikor is újra kezembe vegyem azt. Azóta már a kötet spin-off története is debütált, amit mindezek ellenére sikerült kedvelnem, és örülök neki, hogy írójának ilyen mértékű fejlődést sikerült elérnie. Ebből is látszik, hogy ha valamelyik kötet "Hullócsillag" listára kerül, nem jelenti azt, hogy ugyanattól az írótól ne tetszhetne más akár később.

Kelly Oram: Cinder és Ella

 Te. Jó. Ég. Nem tudom, miért, de mikor szóba kerül ez a könyv, egyszerűen nem tudok összefüggően, értelmesen nyilatkozni róla. Mielőtt nem olvastam volna, azt gondoltam, hogy jó-jó, persze, biztos nem az én stílusom, de aránylag jól tudom mérlegelni azokat a könyveket is, amik nem feltétlen az én érdeklődési körömbe tartoznak. Hát ennek a kötetnek ezt sikerült teljes mértékben lerombolnia. Soha többet nem vagyok hajlandó kezembe venni ezt, vagy bármilyen hasonló, akármilyen módon is LOL feliratot képviselő könyvet. KÍNZÁS! "Mondd, hogy autó! - ÓTÓ!" Csodás, egyszerűen csodás.


Bessenyei Gábor: A feledés folyója

 Ezt a kötetet sajnálom leginkább, hogy a listámon kell szerepelnie. 2017 egyik talán legjobban várt olvasása volt sorozat első része, A jövő harcosai. Bár nem aratott elsöprő sikert, de szeretni tudtam mindazt, így kíváncsian vártam, hogy az író, hogyan operál majd a következő részben. Sajnos számomra nem tudta meglépni az előző szintjét, nem éreztem a történet izgalmaiban semmiféle fejlődést, így csalódással telve olvastam végig az egész könyvet. Nem tudom, hogy emiatt vált vontatottá, vagy alapvetően is csak ennyi van ebben a kötetben, de merem remélni, hogy a most megjelent részben nem csak a könyv sorozatban betöltött helyében lesz emelkedés, hanem a színvonalban is. Nagyon szurkolok neki, mindenesetre A feledés folyóját jobb ha stílszerűen a folyójába engedjük.

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések