Már mikor csak elsőre megpillantottam a Páratlanok borítóját, akkor tudtam, hogy szóljon is bármiről, én biztosan olvasni fogom. Aztán feltűnt, hogy magyar írótól származik a könyv, és még nagyobb lett a motiváció a beszerzéshez, hiszen tudjátok, hogy mennyire rajongok hazai íróink történeteiért. A Prológuson pedig éppen Ciceró kiadói hetet tartunk, ahová értelemszerűen pont illeszkedik is a könyv. Mostanában főként a komorabb hangulatú, összetett, gondolkodós olvasmányok voltak előtérben nálam, így valamiért itt is ezt a vonalat vártam, mindeközben pedig mint kiderült, el kellett engednem ezt, mert az ifjúsági jelző ebben az esetben tényleg ifjúságit takar. Hamar sikerült átállnom erre a vonalra is, nem okoz gondot az ilyesfajta felépítés sem, sok nagy kedvencem került már ki azok közül, amiknek nem feltétlen én vagyok a célközönsége korosztályát tekintve. Az pedig, hogy sikerült-e újabb magyar kedvencet avatnom, a folytatásból kiderül...
Író: Frank Márton
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 320
Eredeti ár: 3490 Ft
Fülszöveg: Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják? Vajon túlélheti-e Gerard és Helen szerelme, hogy ilyen távol kerültek egymástól? S a fő kérdés: a tizenhárom, teljesen különböző egyéniségű és nemzetiségű fiú megtalálja-e a közös nyelvet egymással, és össze tud-e fogni egy közös cél érdekében?
A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.
A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.
A fülszövegben ismertetett alap, miszerint 13 fiú kerül egy számukra teljesen ismeretlen helyre, miután megírnak egy rejtélyes tesztet, nagyon izgalmas kiindulópontot biztosít. Disztópia jellegű elemek megjelenését bármilyen tekintetben szívesen veszek. Valami hasonló kibontakozását vártam, mikor is a fiúk, akik ráadásul teljesen más nemzetiségűek, így közös nyelvet sem beszélnek, kikerülnek a vadonba. Ahogy aztán kiépítik társadalmukat, próbálják megtalálni a közös nyelvet, engem igazolt. Ezek mindig érdekes dolgok számunkra, hogyan is működnek ilyen helyzetben az emberek. Aztán ahogy egyre jobban mélyülünk el a történetben, úgy jönnek elő a fantasy szálat erősítő elemek. Akik szeretik a természetet, az állatokkal tarkított sztorikat, azoknak nagy részben kedvez ez a szál. Ahová pedig végül eljutunk, és kezd összeállni valamelyest a háttér, egy teljesen kiszámíthatatlan világ rajzolódik ki szemeink előtt.
Az elején lévő eseményeket csak úgy faltam, hűen önmagamhoz. Már az elején elkönyveltem, hogy itt valami olyan nagy eseménysorozat fog kibontakozni előttem, mint a nagyszabású Az éhezők viadalában vagy Az Útvesztő trilógiában. Ahogy a fiúk építették fel saját kis rendszerüket, ahogy együtt éltek a természettel, mind azt a légkört teremtette meg, amely tökéletes kiindulópontja minden ilyen történetnek. Aztán jött egy nagyobb váltás, amit már korábban is említettem. Onnantól kezdve érvényesül leginkább a fantasy szál, ami hirtelen egy kicsit éles váltás az alaphoz képest, kíváncsian vártam, milyen módon is fog összefüggni, összekapcsolódni a kettő aztán egymással. Végtére a másik világban is szépen dolgozik az író. Miért is nevezem másik világnak? Bár egymás mellett bontakozott ki a két szál, mégis meg lehet húzni a kettő közötti határvonalat.
Ilyenkor valahogy jobban várom olvasóként, hogy összefűződjenek a szálak, ne csak szimplán azért történjenek dolgok, hogy aztán egy következő eseménynél pont jól fog jönni valami extra képesség, vagy tudáselem a karakterek számára. Sajnáltam, hogy ilyen élesen elhatárolódott a kettő egymástól, mire egészen belemerülhettem az egyikbe, pont kirántott belőle Márton, és egy teljesen új helyzetben találhattam magam. Aztán teljes meglepetésemre egy teljesen új környezetben fejeztük be a történéseket, aminek kapcsolódását egyáltalán nem éreztem indokoltnak. Még az előző kettő szálat valamelyest összeköthetőnek tartom, de így a végére teljesen összeomlott számomra a kialakított kép.
Azért is sajnálom, hogy ömlesztett érzéseket kelt az összkép, mert Frank Márton nagyon szépen ír. Látszik, hogy szépen operál a szavakkal, kellő részletességgel mutat be mindent. Amit össze szeretne kötni, ívet szeretne neki adni, azokat is szépen teszi, pont akkor említve meg dolgokat, amikor szükséges. Vagy akár egy háttérszál mozgatását, a történet gerincének lefektetését is szépen végzi. Az ifjúsági szintet is teljesen jól hozza, nem lebutítva azt. A karaktereit tekintve leginkább a főszereplő fiút, Gerard-ot tudnám kiemelni, valamint a farkasos, fantasy-s részeknél magukat a farkasokat. Nagyon szerettem, ahogy abban a kultúrában mozogtunk, ahogyan megismerhettem az életüket, társadalmuk felépítését.
Összességében kicsit csalódott vagyok, hiszen egy szépen megírt, jó kezdőalappal rendelkező sztoriról van szó, ami aztán sajnos túl sokat akart mutatni, mint ami valójában. Látszik, hogy az író érdeklődése sokfelé ágazó, sok élménnyel rendelkezik a könyves világokból, amiket aztán valamilyen szinten próbált összegyúrni. Kérdéses, hogy kik azok, akiknek tetszik ez a fajta sokféleség egy köteten belül. Ha valaki túlságosan ragaszkodik a szálak tökéletes illeszkedéséhez, akkor sajnos hasonló érzésekkel lehet majd olvasás után, mint én. Nem tudom, hogy a folytatásban aztán milyen irányt vesz az egész sztori, mennyire kapunk pontosabb magyarázatot mindenre. Hogy adok-e neki esélyt, nem tudom, nagy félelmem, hogy egy újabb gyönyörű borítónak aztán nem tudok majd ellenállni. A történet irányából sajnos ugyanezt nem mondhatom el. De lehet, hogy véleményemmel pont a világ peremén helyezkedem el, tegyetek egy próbát!
Az elején lévő eseményeket csak úgy faltam, hűen önmagamhoz. Már az elején elkönyveltem, hogy itt valami olyan nagy eseménysorozat fog kibontakozni előttem, mint a nagyszabású Az éhezők viadalában vagy Az Útvesztő trilógiában. Ahogy a fiúk építették fel saját kis rendszerüket, ahogy együtt éltek a természettel, mind azt a légkört teremtette meg, amely tökéletes kiindulópontja minden ilyen történetnek. Aztán jött egy nagyobb váltás, amit már korábban is említettem. Onnantól kezdve érvényesül leginkább a fantasy szál, ami hirtelen egy kicsit éles váltás az alaphoz képest, kíváncsian vártam, milyen módon is fog összefüggni, összekapcsolódni a kettő aztán egymással. Végtére a másik világban is szépen dolgozik az író. Miért is nevezem másik világnak? Bár egymás mellett bontakozott ki a két szál, mégis meg lehet húzni a kettő közötti határvonalat.
Ilyenkor valahogy jobban várom olvasóként, hogy összefűződjenek a szálak, ne csak szimplán azért történjenek dolgok, hogy aztán egy következő eseménynél pont jól fog jönni valami extra képesség, vagy tudáselem a karakterek számára. Sajnáltam, hogy ilyen élesen elhatárolódott a kettő egymástól, mire egészen belemerülhettem az egyikbe, pont kirántott belőle Márton, és egy teljesen új helyzetben találhattam magam. Aztán teljes meglepetésemre egy teljesen új környezetben fejeztük be a történéseket, aminek kapcsolódását egyáltalán nem éreztem indokoltnak. Még az előző kettő szálat valamelyest összeköthetőnek tartom, de így a végére teljesen összeomlott számomra a kialakított kép.
Azért is sajnálom, hogy ömlesztett érzéseket kelt az összkép, mert Frank Márton nagyon szépen ír. Látszik, hogy szépen operál a szavakkal, kellő részletességgel mutat be mindent. Amit össze szeretne kötni, ívet szeretne neki adni, azokat is szépen teszi, pont akkor említve meg dolgokat, amikor szükséges. Vagy akár egy háttérszál mozgatását, a történet gerincének lefektetését is szépen végzi. Az ifjúsági szintet is teljesen jól hozza, nem lebutítva azt. A karaktereit tekintve leginkább a főszereplő fiút, Gerard-ot tudnám kiemelni, valamint a farkasos, fantasy-s részeknél magukat a farkasokat. Nagyon szerettem, ahogy abban a kultúrában mozogtunk, ahogyan megismerhettem az életüket, társadalmuk felépítését.
Összességében kicsit csalódott vagyok, hiszen egy szépen megírt, jó kezdőalappal rendelkező sztoriról van szó, ami aztán sajnos túl sokat akart mutatni, mint ami valójában. Látszik, hogy az író érdeklődése sokfelé ágazó, sok élménnyel rendelkezik a könyves világokból, amiket aztán valamilyen szinten próbált összegyúrni. Kérdéses, hogy kik azok, akiknek tetszik ez a fajta sokféleség egy köteten belül. Ha valaki túlságosan ragaszkodik a szálak tökéletes illeszkedéséhez, akkor sajnos hasonló érzésekkel lehet majd olvasás után, mint én. Nem tudom, hogy a folytatásban aztán milyen irányt vesz az egész sztori, mennyire kapunk pontosabb magyarázatot mindenre. Hogy adok-e neki esélyt, nem tudom, nagy félelmem, hogy egy újabb gyönyörű borítónak aztán nem tudok majd ellenállni. A történet irányából sajnos ugyanezt nem mondhatom el. De lehet, hogy véleményemmel pont a világ peremén helyezkedem el, tegyetek egy próbát!
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések