R. J. Hendon: Korcsok


 A Prológuson átveszik a terepet a mesterséges intelligenciák az ennek szentelt hétnek keretein belül. Mivel sosem vesszük túl szigorúan a hetek besorolásait, így a technikai fejlettség minden megjelenő formáját szívesen látjuk a felsorakoztatott köteteknél. A Korcsoknál ez utóbbi játszik fontos szerepet, így ezzel a furcsa, kifordított világgal szerepelteti magát jelen esetben. Kíváncsian vártam a könyv megjelenését, egyrészről a Tóth Zoltán által készített borító miatt, ami már mondhatni megszokott minőségben hozza a szemet gyönyörködtető szintet, és egy újabb darabjával gyarapodhat a kedvenc kinézetű borítóim halmaza. Másrészről meg ott van a király alapsztori, amivel a fülszöveg kecsegtet. Az pedig már csak hab a tortán, hogy R. J. Hendon személyében egy újabb magyar írót tisztelhetünk. Mindezeket alapul véve indultam neki az ötödik évezredbe, hogy aztán valami teljesen más irányt vegyen az, mint amire számítottam. Hogy ez jó, vagy éppenséggel rossz? A továbbiakból kideríthetitek.
Író: R. J. Hendon
Oldalszám: 390
Eredeti ár: 3680 Ft
Fülszöveg: Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.
Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.
A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.
 A történet központjában Overtoun áll, ahol a múlt következményeként teljesen megváltozott viszonyok szerint élnek a város lakói. A város zárt falai között az embereken kívül egyetlen élőlény sem található meg. Nincsenek növények és állatok se. Az emberek sem olyanok már, mint amilyenek most vagyunk, minden mesterségesen létrehozva teremtenek meg. Nem nő rajtuk szőr, nincsenek telt keblek, a születés sem a megszokott módon történik. Mi lehet ennek az oka? Miért lehet, hogy a Falon túl "szörnyű" Barbárok élnek, és olyan tevékenységeket folytatnak, melyek Overtounban teljes mértékben tiltottak? Ezek a Barbárok hozzánk hasonlóan élnek, titokban növényeket termesztenek és állatokat fogyasztanak. De nem is olyan biztos, hogy ez pozitív hatással van rájuk, ugyanis valami különös dolog miatt már nem biztonságos mindez. Szintén központi szerepet kapnak a névadó Korcsok is, vagyis megvadult kutyák, akik mindvégig érdekes gerincet adnak az egész sztorinak.

 Eleinte kicsit nehéz volt belerázódnom a világba, el-el kalandoztam közben, kicsit tartottam is tőle, hogy aztán ez mindvégig fennáll majd. Vágytam rá, hogy minél előbb lepleződjön már le mindaz, ami miatt azt tapasztalhatjuk a világgal, emberekkel, korcsokkal, amit felvázolt nekünk az író. Aztán hamar átlendültem ezen, jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetek, és ahogy egyre inkább kezdtek kibontakozni a szereplők is, annál jobban éreztem azt, hogy végre megérkeztünk oda, ahová szerettem volna már a legelejétől kilyukadni. Így utólag, egészében tekintve a cselekményre, annak kibontakozására, egy nagyon szép ívet láthatunk kirajzolódni szemeink előtt. Talán kellett is hozzá ez a homályosított "légkör", hogy aztán egyre többet, és többet akarjon az olvasója az egészből.

 Kiváltképp az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek a történetén túl az író írásmódja. Annyira felüdítő élmény ilyen szép leírásokkal találkozni végig. Ebbe pedig tökéletesen illeszkedik a különböző karakterek szemszöge is, nagyon rég találkoztam már ennyire harmóniában lévő írással ilyen tekintetben. Mindemellett az egyes "oldalakat" teljes elfogultság mentesen sikerül bemutatni. Ami aztán valamilyen szinten kimondásra is kerül a könyvben, és ezt összekötve a főszereplő útkeresésével szépen is boncolgat az író. Azért valljuk be, hogy elgondolkodtató, mi is a helyes a felvázolt világban. A teljesen modern gondolkodásmód, melyben a mesterségesen előállított számít a legnagyobb értéknek, vagy pedig az ebből kirekesztett most számunkra valamelyest normálisnak mondható életforma. Ha jobban körülnézünk, pont ez a kérdéskör már most is nagyon hangsúlyos szerepet játszik az életünkben. Természeteset vagy mesterségesen létrehozottat fogyasszunk? Mennyire engedhetünk teret a "műanyagoknak"? Ez sem fekete vagy fehér, mint ahogyan azt sokan gondolják.

 Szereplőket tekintve vicces lenne azt mondani, hogy igazi "hús-vér" emberek, hiszen akik olvassák, azok tudhatják, hogy bizony ez egy alapvető problémakört teremt az állatok és overtouni lakosok között. De közben meg nagyon szerettem, ahogyan megmutatkoztak az egyes személyek a világban. Rany karaktere, majd későbbi képességének kibontakozása az egyik legérdekesebb alap, amit aztán majd a későbbiekben is kamatoztathat a történet. Érdekes volt így tapasztalni mindezt, hogy nem a legelején derül ki számunkra minden ezzel kapcsolatban. Sőt, mondhatni, csak a második felében kerül reflektorfénybe ez a képesség, ami teljesen más megvilágításba helyezi a legvégén az egész sztorit.

 Összességében egy újabb összetett, és fantasztikus világkibontakozás kezdetének lehetünk tapasztalói. Az elei lassabb történettempó után minden a neki megfelelő medrében halad tovább, hogy aztán a végére összeálljon egy lenyűgöző kép. Korán sincsen vége, ugyanis még sok izgalom vár ránk a trilógia többi részében, valamint a most készülő előzménytörténetben. A disztópiákat kedvelők biztosan megtalálhatják a Korcsokban azt, amit ezekben a történetekben keresnek. Bizton állíthatom, hogy a vége csak még inkább a folytatásokért kiállt minden olvasóban. Legalábbis nálam biztosan. És hogy mindebben hogyan játszanak fontos szerepet az állatok, kiváltképp a kutyák? Derítsétek ki a történetből! ;)

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.


0 Megjegyzések