Jodi Picoult: A nővérem húga

 Az Athenaeum Kiadó több Jodi Picoult könyvet is megjelentetett új kiadásban, az egyik közülük A nővérem húga, amit elég nehéz volt kiválasztanom, hiszen mindegyik könyv témája nagyon különleges. Végtére is abszolút jól döntöttem, bár van egy olyan érzésem, hogy a többi könyvvel sem lőttem volna mellé. A kötetért nagy köszönet az Athenaeum Kiadónak!

 Az újra kiadott könyvek megjelenésében hihetetlenül tetszik a letisztultság, és bár nem összefüggő kötetekről beszélünk mégis egységes külsőt sikerült megalkotni hozzájuk. A könyv minősége is abszolút hozza az elvárható szintet, olvashatóság szempontjából ez mindenképp sokat ad az élményekhez.

Író: Jodi Picoult

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 372

Eredeti ár: 3490 Ft

Fülszöveg: Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 

A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. 

A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. 

A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. 

A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

 A történeten keresztül egy nem mindennapi család életét követhetjük nyomon, ahol is a szülők mindent elkövetnek lányuk, Kate életben maradása érdekében. Ugyanis a lány súlyos leukémiával küzd. A gyógyulás érdekében a szülők egy újabb gyermeket vállalnak, aki minden tekintetben megfelelő donor lesz Kate számára. Azóta el is telik jó néhány év, a legkisebb testvér, Anna immáron tizenhárom éves lesz, nővérének viszont az eddig alkalmazott gyógyítási alternatívák sem bizonyultak eredményesnek. Anna azonban már nem hajlandó vállalni egy következő transzplantációt, ezért ügyvédet fogad, és a saját teste feletti önrendelkezési jogot "követel", ezzel beperli családját, és egy minden tekintetben összetett ügy kezd kirajzolódni.

 Bár azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz összeszedni a gondolataimat a könyv olvasása után, most úgy érzem, hogy talán nem is a téma boncolgatása a nehéz, hanem sokkal inkább a konkrét álláspontfoglalás. (Mit nehéz... utóbbi szerintem lehetetlen.) És, ha most bárki is azt gondolná, hogy a könyv történetét hatásvadász cselekménnyel tölti ki az írónő. akkor azt most le kell szögeznem, hogy jó néhány könyvvel ellentétben, A nővérem húgánál nem így van. Ez a történet sokkal nagyobb rálátást nyújt egy rendkívüli helyzetre, mintha szimplán "sajnáltatásról" szólna egy gyermek betegségén keresztül. (Lehet nem hangzik túl jól, de lássuk be, hogy jó néhány esetben előfordult már.) Ez a könyv nem holmi tündérmese (amiket nyilván nagyon szeretünk olvasni), hanem ez a kőkemény valóság. Sajnos nekem is személy szerint át kell éljek a családommal egy igencsak mindennapinak nem nevezhető élethelyzetet, (szó sincs róla, hogy most magánéletet vigyek a dologba, de úgy érzem, hogy muszáj hozzátennem a magyarázathoz), és bőven van rálátásom ilyen, és ehhez hasonló esetekre, így abszolút meg tudom állapítani, hogy a nekünk feltárt történet a lehető legvalósághűbb minden eddiginél olvasottnál.

 Nem csak arról szól egy ilyen eset, hogy van egy szegény beteg, akit mindenki sajnál, hanem sokkal több összetevőből áll össze a történet. Ott egy család, akik közösen próbálják elérni a lehető legtöbbet, legjobbat, mindeközben nagyon könnyű megfeledkezni arról, hogy minden egyes családtagnak megvan a saját gondolata, érzése, véleménye.

 A cselekmény fantasztikusan van felépítve, ahogy haladunk előre, és egyre jobban bontakozik ki minden az érintettek szemén keresztül, mindegyik résztvevő saját gondolatán át, a lehető legjobban szemléltetve, hogy mindennek több oldala van, minden összefügg mindennel, sokkal összetettebb, mint amire elsőként gondolhatnánk.

 Nem mondom azt, hogy ez a könyv tökéletes lett volna, a háttérben zajló néhány eseményre én is írhatnám, hogy volt ami túl szép volt, hogy igaz legyen, de szerintem a könyv fő mondanivalója nem az, hogy egy tizenéves kislány, hogyan fogadhat fel egy neves ügyvédet a családja ellen, vagy, hogy az ügyhöz bekapcsolódó hölgy az ügyvéd volt szerelme. Aki csak ilyen megállapításokat tud tenni, az nagyon rossz szempontok alapján értékeli a dolgokat.

 Már a fülszöveg is felhívja figyelmünket a szinte kiszámíthatatlan végkifejletre. Ahogy haladtam egyre közelebb a végéhez, akarva-akaratlanul is többféle befejezést képzeltem el hozzá, de egyik sem állt közel a valódi végkifejlethez. Csattanóként kapunk egy olyan információt, ami teljesen átformálja az addig kialakított képet, s ezután egy jó nagy lapáttal rátéve, kitépi az ember szívét, és egy olyan hatalmas űrt képezve belül, hogy arra nincsenek szavak. S, hogy milyen összességében a könyv, a végkifejlettel megspékelve? Kiszámíthatatlan és összetett, mint maga az élet.

 Nem mehetek el említés nélkül a történet fő mozgatóelemei mellett, így mindenképpen írnom kell a szereplőkről is. Nem túlzom, ha azt állítom, hogy ezek a szereplők annyira valósághűek, hogy én tényleg elhiszem, ők valódi személyiségek. A család minden tagjáról, sőt továbbmegyek, a történet további két főszereplőjéről is elmondható, hogy (lelkileg) sérült emberekről beszélünk. Az egyik oldalon ott van két szülő, akik bármeddig képesek elmenni gyermekük túléléséért cserébe, s ez talán nem is olyan meglepő, mindenesetre éppannyira becsülendő. És akkor még ott van az idősebb fiú testvér, Jesse, aki már gyermekként szembesül a megszokottól eltérő változásokkal, s azzal, hogy ő nem elegendő testvére segítéséhez. Anna pedig már egy kialakult helyzetbe születik bele, s neki is rengeteg áldozatot kell hoznia Kate egészségének javulása érdekében. Mindeközben olyan döntésre szánja el magát, ami mindenképpen változással lesz az egész családra nézve, akárhogy is alakul majd a végén. Aztán a mellékszálon megismerhetjük a magányos, titokzatos, "önmagát kereső" ügyvédet (akinek nagyon bírtam az időnkénti poénjait), valamint "rég elfeledett" szerelmét is.

 A könyv tehát kellően valóságos mértékben boncolgat egy témát a megszokottól eltérő módon, nem a betegségben szenvedő személyre kiélezve, hanem sokkal inkább a körülötte élők érzéseit, a helyzet körülményeit bemutatva. Jodi Picoult műveire érdemes felfigyelni, alig várom, hogy további történeteiben is elmélyedhessek, s ezt mindenki másnak is csak ajánlani tudom. A legszebb az egészben, hogy nem próbálja meg elénk tárni, hogy melyik út a helyes, csupán több résztvevőn keresztül felvázolja a helyzetet, ezzel is meghagyva nekünk a "választás" lehetőségét. Vagy talán nem is kell döntenünk? Nekem mindenesetre a kedvenceim között landolt, minden tekintetben hozta azt, amit egy olvasásban keresek.

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Anna, Campbell (ügyvéd).

Üdvözlettel: Uszáma.