A könyvfesztiválos beszerzéseim közül kétségkívül a Géplélek volt az egyik leginkább figyelemfelkeltőbb számomra. Ez azonban érdekes módon a beszerzését követően, már itthon világosodott ki számomra. A kötetnek igazán megnyerő külsőt sikerült készíteni, és a köteten lévő további részek borítói is igazán látványosaknak ígérkeznek. Éppen ezért esett a választásom a könyvre a Prológus Promágus kupájának e-havi témájához, amely a (ne) ítélj borító alapján volt. Rólam tudni kell, hogy nagyon sokszor választok borító alapján könyvet, sőt! Amennyiben nem nyer meg magának a borító, akkor nagyon kevés esetben van esély arra, hogy olvasásra kerüljön. Szerencsére a legtöbb esetben bejön ez a fajta válogatás, ugyanis a Gépléleknél is, nem csak a külső, hanem a belső is fantasztikus.
Író: Ian Tregillis
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 464
Eredeti ár: 3490 Ft
Fülszöveg: Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.
Már a borítón felhívja figyelmünket George R. R. Martin, hogy Ian Tregellis egy őstehetség, és az olvasás után bizton állíthatom, hogy ennél a jelzőnél talán nincs is jobb kifejezés arra, amit erről az amerikai férfiról gondolok. Rég olvastam már egy ilyen szinten összerakott történetet, ugyanis jelen esetben úgy érzem, hogy minden úgy volt tökéletes, ahogyan az meg volt írva. Ez az összetettség megnyilvánult mind a cselekményben, a felvázolt világban, szereplőkben, hangulatban. "Az én magam is részese voltam a könyvnek" tipikus esete abszolút érzékelhető volt, minden szavát teljes mértékben alátámasztottnak, hitelesnek gondoltam. Mindeközben mindez nem csak a "kézzelfogható" elemekben nyilvánul meg, a felvetett kérdéssor, mely gondolati szinten merülhet fel az emberben, szintén sokszínű, elgondolkodtató. De építsük szépen sorjában, ahogyan azt az író is tette.
Visszautazva az időben egy alternatív világban találhatjuk magunkat, ahol az emberi társadalmon túl az ő segítésükre, a világ megkönnyítésére létrehozott gépszolgák, különböző fémből, fogaskerekekből felépülő szerkezetek találhatóak meg a világ utcáin, otthonaikban. Általuk világelső helyre jutott holland vezetőség teljesen biztosra állítja, hogy ezek a mágiával létrehozott szerkezetek lélek nélküli gépek, melyek csak a feladatok teljesítésére hivatottak, egyéni gondolkodásra nem képesek. Ez azonban több oldalról is megdőlni látszik, hiszen egyre több renegátnak nyilvánított kattogó lép képbe, miközben Hollandia ellen nyíltan fellépő franciák is minden lehetséges megoldást bevetnek, hogy vezetői szerepekhez jussanak. Az egyik kattogó, Jax szemén keresztül mi magunk is elkezdhetjük feszegetni a lélek kérdésének határait, miközben egy olyan világnak a képe rajzolódik ki előttünk, mely sokkal összetettebb, mint azt mi elsőre gondolhatnánk.
Első blikkre talán azt gondolhatnánk, hogy egy igen lassú folyamnak leszünk tapasztalói, de végső soron ez a kidolgozottság, az efféle leírómód abszolút szükségszerű egy ilyen jellegű történet felvázolásához. Nagyon szépen építkezve haladtunk előre a történetben, és a legkisebb, jelentéknek tűnő elemeket is olyan részletes leírással tárt elénk az író, hogy azt élmény olvasni. Külön kiemelendő, hogy nem csak egy szemszögből észlelhetjük az eseményeket, hanem váltott szemszögből minden oldal nézőpontjába betekintést nyerhetünk. Nagyszerűsége számomra abban is megmutatkozik, ahogyan az egyes oldalakat bemutatja az olvasóknak. Egyszerűen minden oldal nézőpontját meg tudom érteni, olykor azonosulni is tudok az adott eszmével. Leginkább ebben látom azt a briliáns elmét, hiszen nem sok írónak sikerül úgy bemutatni egy világot, hogy a benne lévő eszmék, elemek nem csak szimplán feketék vagy fehérek, mindegyikben van józan ész által diktált motívumok.
Kiemelkedő szerepet kap a történetben a politika, amely ebben a steampunk világban létrejöhetett. Ettől az egésztől egyfajta disztópikus érzést keltve bennünk, mégis ezeknek a műfajoknak a keveréke egy olyan kellemes elegyet hoz létre, ami összedolgozottságának köszönhetően remekül működik együtt egymással. Ahogy említettem a különböző szereplők közti váltogatás is igazán széleskörű látásmódot ad számunkra. Egyszerűen nem volt egyetlen olyan karakter se, aki ne lett volna 100%-osan kidolgozva, személyük jellemvonásai nem lesarkítottak, hanem hús-vér emberekre vonatkozó tulajdonságoknak hatottak. Ezt akár mondhatnám a gépekre is, bár ez innentől kezdve már átmegy a könyv központi kérdésébe, hogy egyáltalán milyen módon is működik akár az emberek, akár a gépek lelkének rendszere. Jax, mint a géplélek megtestesítője minden eseménysorozatban maximálisan jól tudott működni, abszolút megszerettem, nagyon jó központi karakterré tudott válni. Másik nagy kedvencem Berenice lett, aki teljesen ellentmond a nemi szerepek dominanciájának, és nőként olyan fantasztikusan irányítja az eseményeket, hogy azt bárki megirigyelhetné tőle.
Összességében tehát láthatjuk, hogy valóban egy minden tekintetben szépen kidolgozott trilógia kezdő részéről beszélhetünk, melyet bátran ajánlhatok az érdeklődő olvasóknak. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a további részek folyamán rosszabbodó tendenciát mutatna akár az írói stílus, akár a cselekmény érdekességét tekintve. Olvasást követően mindenki számára egyértelművé válhat, hogy hiába volt már a bevezető kötet is ennyire összetett és izgalmas, a továbbiakban még sokkal nagyobb kaliberű események várnak ránk, mint azt elsőre gondolhattuk volna. Végtére pedig lehet, hogy nem is az lesz a fő gondolati irány, amit ebben elénk tárt Ian Tregillis.
Visszautazva az időben egy alternatív világban találhatjuk magunkat, ahol az emberi társadalmon túl az ő segítésükre, a világ megkönnyítésére létrehozott gépszolgák, különböző fémből, fogaskerekekből felépülő szerkezetek találhatóak meg a világ utcáin, otthonaikban. Általuk világelső helyre jutott holland vezetőség teljesen biztosra állítja, hogy ezek a mágiával létrehozott szerkezetek lélek nélküli gépek, melyek csak a feladatok teljesítésére hivatottak, egyéni gondolkodásra nem képesek. Ez azonban több oldalról is megdőlni látszik, hiszen egyre több renegátnak nyilvánított kattogó lép képbe, miközben Hollandia ellen nyíltan fellépő franciák is minden lehetséges megoldást bevetnek, hogy vezetői szerepekhez jussanak. Az egyik kattogó, Jax szemén keresztül mi magunk is elkezdhetjük feszegetni a lélek kérdésének határait, miközben egy olyan világnak a képe rajzolódik ki előttünk, mely sokkal összetettebb, mint azt mi elsőre gondolhatnánk.
Első blikkre talán azt gondolhatnánk, hogy egy igen lassú folyamnak leszünk tapasztalói, de végső soron ez a kidolgozottság, az efféle leírómód abszolút szükségszerű egy ilyen jellegű történet felvázolásához. Nagyon szépen építkezve haladtunk előre a történetben, és a legkisebb, jelentéknek tűnő elemeket is olyan részletes leírással tárt elénk az író, hogy azt élmény olvasni. Külön kiemelendő, hogy nem csak egy szemszögből észlelhetjük az eseményeket, hanem váltott szemszögből minden oldal nézőpontjába betekintést nyerhetünk. Nagyszerűsége számomra abban is megmutatkozik, ahogyan az egyes oldalakat bemutatja az olvasóknak. Egyszerűen minden oldal nézőpontját meg tudom érteni, olykor azonosulni is tudok az adott eszmével. Leginkább ebben látom azt a briliáns elmét, hiszen nem sok írónak sikerül úgy bemutatni egy világot, hogy a benne lévő eszmék, elemek nem csak szimplán feketék vagy fehérek, mindegyikben van józan ész által diktált motívumok.
Kiemelkedő szerepet kap a történetben a politika, amely ebben a steampunk világban létrejöhetett. Ettől az egésztől egyfajta disztópikus érzést keltve bennünk, mégis ezeknek a műfajoknak a keveréke egy olyan kellemes elegyet hoz létre, ami összedolgozottságának köszönhetően remekül működik együtt egymással. Ahogy említettem a különböző szereplők közti váltogatás is igazán széleskörű látásmódot ad számunkra. Egyszerűen nem volt egyetlen olyan karakter se, aki ne lett volna 100%-osan kidolgozva, személyük jellemvonásai nem lesarkítottak, hanem hús-vér emberekre vonatkozó tulajdonságoknak hatottak. Ezt akár mondhatnám a gépekre is, bár ez innentől kezdve már átmegy a könyv központi kérdésébe, hogy egyáltalán milyen módon is működik akár az emberek, akár a gépek lelkének rendszere. Jax, mint a géplélek megtestesítője minden eseménysorozatban maximálisan jól tudott működni, abszolút megszerettem, nagyon jó központi karakterré tudott válni. Másik nagy kedvencem Berenice lett, aki teljesen ellentmond a nemi szerepek dominanciájának, és nőként olyan fantasztikusan irányítja az eseményeket, hogy azt bárki megirigyelhetné tőle.
Összességében tehát láthatjuk, hogy valóban egy minden tekintetben szépen kidolgozott trilógia kezdő részéről beszélhetünk, melyet bátran ajánlhatok az érdeklődő olvasóknak. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a további részek folyamán rosszabbodó tendenciát mutatna akár az írói stílus, akár a cselekmény érdekességét tekintve. Olvasást követően mindenki számára egyértelművé válhat, hogy hiába volt már a bevezető kötet is ennyire összetett és izgalmas, a továbbiakban még sokkal nagyobb kaliberű események várnak ránk, mint azt elsőre gondolhattuk volna. Végtére pedig lehet, hogy nem is az lesz a fő gondolati irány, amit ebben elénk tárt Ian Tregillis.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések