Az 1930-as évekbe repülhetünk vissza az észak-karolinai hegyvidék fakitermelő telepeire, ahol is a természet teljes kiaknázása, a haszonszerzés számít a legfőbb bevételforrásnak. Ron Rash regénye által betekintést nyerhetünk eme vadregényes táj történelmébe, így nem is kérdés, hogy mennyire aktuális olvasmányt nyújtott a Prológus történelemhez kapcsolódó projekthetéhez. A bejegyzésben továbbá nem csak a könyvről, hanem a filmvászonra vitt változatáról is írni fogok, ezzel egy új rovatot vezetve be a blog életébe. Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben, hogy mely könyv-film párosításról olvasnátok szívesen a továbbiakban. De nézzük is, hogyan szerepelt a két köntösbe bújtatott könyv.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 432
Eredeti ár: 3490 Ft
Fülszöveg: A New York Times az év egyik legjelentősebb könyvének választotta.
A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll.
A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal.
„Ron Rash senki máshoz nem fogható női főgonoszt alkotott… Serena rendkívüli karakter.” – Atlanta Journal Constitution
„Ron Rash csodás, brutális szerző.” – Richard Price, a nagy sikerű Lush Life írója
A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll.
A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal.
„Ron Rash senki máshoz nem fogható női főgonoszt alkotott… Serena rendkívüli karakter.” – Atlanta Journal Constitution
„Ron Rash csodás, brutális szerző.” – Richard Price, a nagy sikerű Lush Life írója
A könyvnek két nagy erőssége van, ezek közül az egyik a hangulatteremtés. Olyan mesterien hozza létre az 1930-as évek légkörét, hogy kétségem sem támadt vele kapcsolatban, hiteles-e az amit a papíron olvashatok. Ennek a megteremtésben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy nem csak egy bizonyos társadalmi szinten élők életébe nyerhet az olvasó betekintést, hanem több szálon, többféle karaktert is felvonultat az író. Érdekes módon mindezeket úgy sikerült összefűzni, hogy az érzékelhető ellentétek, akár cselekedetekben, akár személyiségeket tekintve sem azt próbálja kifejezni, hogy a magasabb szinten lévők mennyire kegyetlenek, míg az alacsonyabban lévők pedig a gonoszok tetteinek elszenvedője. Nyilván szerepet játszik az erőfölény, de mindezek mellett a karakterekre tényleges egyénekként tekinthetünk, akik nem mindig ugyanabba a skatulyába tartoznak.
Pemberton nagy földekkel rendelkező fakitermelő, aki újdonsült feleségével, Serenával éppen a lehető legbefolyásosabb emberekké próbálnak válni. Rengeteg embert mozgósítanak ezen a hegyvidékes területen, miközben természeti értékeink teljes körű kiaknázásával szeretnének minél nagyobb haszonra szert tenni. Nem könnyíti meg terveiket társtámogatóik sem, akik azon túl, hogy pénzzel segítik őket, szeretnek minden egyes döntéshozatalba beleszólni. Nem csak ilyen tekintetben néznek Pembertonék akadályokkal szembe, ugyanis egy természetvédő csapat is megjelenik, akik fel szeretnék vásárolni a környék összes területét, hogy azt nemzeti parkká nyilváníttassák. A folyamatos csatározásokban Serena újabb és újabb meglepetéseket okoz minden területen. Úgy alakítja az eseményeket, hogy számára minden a lehető legjövedelmezőbben történjen, még akkor is, ha ez másnak a kárára lehet. Vajon a fakitermeléssel járó munka vagy nem is a háttérben meghúzódó Serena a legveszélyesebb bárkire nézve is?
Bár alapvetően nem kell kapkodnunk a fejünket olvasás közben, hogy teljesen átláthassuk az események közötti kapcsolatokat, sőt, kifejezetten lassabb folyamatként tekinthetünk az egészre, mégsem untat a történet. Kicsit olyan érzésünk lehet közben, hogy mi is belépünk a könyv időfolyásába, különös légkört teremtve ezzel. A természet közelségét saját bőrünkön tapasztalhatjuk ezáltal, de mindezt átitatva a szövevényes már-már őrültségnek tűnő érdekhajszákkal, melyek során csak úgy hullanak a nem kívánatos szereplők. Ebből kifolyólag nem kell félnünk attól, hogy esetleg ráunjunk erre az egyedi léptékre, a kellően felvezetett apróbb momentumok szépen apránként kerülnek a helyükre. Mindez egyfajta zsenialitásra vall, melynek következtében az egyes felismeréseket követően nem maradhat el az a bizonyos katarzis érzése. És közben mégis érdekes, hogy a lezárását követően is megmarad az a hangulat, amit leginkább csak az érezhet, aki olvasta már a történetet.
Serena karaktere, minthogy nem véletlenül lett róla elnevezve a könyv, központi jelentőséggel bír. Az 1930-as években az egyébként is hátránnyal induló női nem legkiemelkedőbb, bitang erős személyeként említhetjük őt. Az előítéleteket folyamatosan magáról lerázva próbálja irányítani kénye-kedve szerint az összes szálat. Talán a próbálja nem is megfelelő kifejezés, ugyanis nem csak próbálja, hanem tökéletesen irányítja kivétel nélkül minden eseményt és az őt körülvevő embereket. Őrületes kegyetlenséggel felvértezett személyisége sokkal tekintélyparancsolóbb, mint bármely körülötte megtalálható férfié. Ritka esetek egyike, hogy egy erős női karakter nem a "jó oldalon" szerepelteti magát, viszont mint ahogy a példa is mutatja, igenis szükség van erre is, nagyon jól működik a gyakorlatban.
Ennél a pontnál áttérek a filmre, ugyanis szerintem ez az a momentum, ami miatt elsiklott az egész. Egy részről látványban sikerült azt hoznia, ami a történethez illőnek tekinthető, viszont olyan módosításokat végeztek rajta, amik által éppenséggel a lényeg nem jött át. Mondhatnánk, hogy egy könyvadaptációnál ne várjuk el olyan minőségű történetet, mint az eredetinél. Ezt alá is írom, hogy felesleges szinte ugyanazt a szintet elvárni. Viszont ebben a helyzetben Serena karakteréből pont azokat a részeket faragták le, amitől oly' kegyetlen, már-már őrült szinten hatalomra vágyó nőt alakíthasson. Ezzel az egész sztori alapját írták át, és Jennifer Lawrence hiába alakította jól lehetőségeihez mérten a karaktert, nem jöhetett át a személye által közölni akart mondanivaló. Kicsit úgy éreztem, hogy jó-jó haladunk valamerre, de egyszerűen nincs értelme annak, amit látunk, nincs különösebb mondanivalója a filmnek. Szimplán van, és kész. Ezt az érzést abszolút megerősítette, hogy a lezárást is teljesen másképp tárták elénk, ettől a lehetséges "csattanótól", az utolsó csapástól is megfosztva minket.
Összegezve tehát az élményeket, mindenképpen az írott, könyvféle Serena felé billen az a bizonyos mérleg. Aki a film alapján ítéli meg az egészet, nagyon sokat veszíthet, mindenképpen ajánlott a könyv elolvasása. Fordított esetben ezt sajnos nem tudom elmondani. Azok, akik szeretnének a múltba visszautazva, gyönyörű, fákkal tarkított hegyvidékes környezetben megismerni egy olyan erős női karaktert, aki még a nőkkel szembeni előítéleteket is le tudja dönteni, akár kegyetlen módszereket is alkalmazva, azoknak nagyon ajánlott a történet megismerése.
Pemberton nagy földekkel rendelkező fakitermelő, aki újdonsült feleségével, Serenával éppen a lehető legbefolyásosabb emberekké próbálnak válni. Rengeteg embert mozgósítanak ezen a hegyvidékes területen, miközben természeti értékeink teljes körű kiaknázásával szeretnének minél nagyobb haszonra szert tenni. Nem könnyíti meg terveiket társtámogatóik sem, akik azon túl, hogy pénzzel segítik őket, szeretnek minden egyes döntéshozatalba beleszólni. Nem csak ilyen tekintetben néznek Pembertonék akadályokkal szembe, ugyanis egy természetvédő csapat is megjelenik, akik fel szeretnék vásárolni a környék összes területét, hogy azt nemzeti parkká nyilváníttassák. A folyamatos csatározásokban Serena újabb és újabb meglepetéseket okoz minden területen. Úgy alakítja az eseményeket, hogy számára minden a lehető legjövedelmezőbben történjen, még akkor is, ha ez másnak a kárára lehet. Vajon a fakitermeléssel járó munka vagy nem is a háttérben meghúzódó Serena a legveszélyesebb bárkire nézve is?
Bár alapvetően nem kell kapkodnunk a fejünket olvasás közben, hogy teljesen átláthassuk az események közötti kapcsolatokat, sőt, kifejezetten lassabb folyamatként tekinthetünk az egészre, mégsem untat a történet. Kicsit olyan érzésünk lehet közben, hogy mi is belépünk a könyv időfolyásába, különös légkört teremtve ezzel. A természet közelségét saját bőrünkön tapasztalhatjuk ezáltal, de mindezt átitatva a szövevényes már-már őrültségnek tűnő érdekhajszákkal, melyek során csak úgy hullanak a nem kívánatos szereplők. Ebből kifolyólag nem kell félnünk attól, hogy esetleg ráunjunk erre az egyedi léptékre, a kellően felvezetett apróbb momentumok szépen apránként kerülnek a helyükre. Mindez egyfajta zsenialitásra vall, melynek következtében az egyes felismeréseket követően nem maradhat el az a bizonyos katarzis érzése. És közben mégis érdekes, hogy a lezárását követően is megmarad az a hangulat, amit leginkább csak az érezhet, aki olvasta már a történetet.
Serena karaktere, minthogy nem véletlenül lett róla elnevezve a könyv, központi jelentőséggel bír. Az 1930-as években az egyébként is hátránnyal induló női nem legkiemelkedőbb, bitang erős személyeként említhetjük őt. Az előítéleteket folyamatosan magáról lerázva próbálja irányítani kénye-kedve szerint az összes szálat. Talán a próbálja nem is megfelelő kifejezés, ugyanis nem csak próbálja, hanem tökéletesen irányítja kivétel nélkül minden eseményt és az őt körülvevő embereket. Őrületes kegyetlenséggel felvértezett személyisége sokkal tekintélyparancsolóbb, mint bármely körülötte megtalálható férfié. Ritka esetek egyike, hogy egy erős női karakter nem a "jó oldalon" szerepelteti magát, viszont mint ahogy a példa is mutatja, igenis szükség van erre is, nagyon jól működik a gyakorlatban.
Ennél a pontnál áttérek a filmre, ugyanis szerintem ez az a momentum, ami miatt elsiklott az egész. Egy részről látványban sikerült azt hoznia, ami a történethez illőnek tekinthető, viszont olyan módosításokat végeztek rajta, amik által éppenséggel a lényeg nem jött át. Mondhatnánk, hogy egy könyvadaptációnál ne várjuk el olyan minőségű történetet, mint az eredetinél. Ezt alá is írom, hogy felesleges szinte ugyanazt a szintet elvárni. Viszont ebben a helyzetben Serena karakteréből pont azokat a részeket faragták le, amitől oly' kegyetlen, már-már őrült szinten hatalomra vágyó nőt alakíthasson. Ezzel az egész sztori alapját írták át, és Jennifer Lawrence hiába alakította jól lehetőségeihez mérten a karaktert, nem jöhetett át a személye által közölni akart mondanivaló. Kicsit úgy éreztem, hogy jó-jó haladunk valamerre, de egyszerűen nincs értelme annak, amit látunk, nincs különösebb mondanivalója a filmnek. Szimplán van, és kész. Ezt az érzést abszolút megerősítette, hogy a lezárást is teljesen másképp tárták elénk, ettől a lehetséges "csattanótól", az utolsó csapástól is megfosztva minket.
Összegezve tehát az élményeket, mindenképpen az írott, könyvféle Serena felé billen az a bizonyos mérleg. Aki a film alapján ítéli meg az egészet, nagyon sokat veszíthet, mindenképpen ajánlott a könyv elolvasása. Fordított esetben ezt sajnos nem tudom elmondani. Azok, akik szeretnének a múltba visszautazva, gyönyörű, fákkal tarkított hegyvidékes környezetben megismerni egy olyan erős női karaktert, aki még a nőkkel szembeni előítéleteket is le tudja dönteni, akár kegyetlen módszereket is alkalmazva, azoknak nagyon ajánlott a történet megismerése.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések