A Prológusoson TBR csökkentő hetet tartunk, és Bakti Viktor művét már igen régóta tologattam, mert mindig befurakodott egy másik határidős projekt elé. Éppen ideje volt már az áprilisban elkezdett történetet befejezni. Bevallom őszintén, hogy matekosként az Integrálva cím keltette fel elsőként a figyelmem, majd a könyv témájának lecsekkolása után egyből tudtam, hogy ez lesz a nekem való történet. Már talán unhatjátok is, hogy állandóan disztópia-sci-fi-magyar író hármast próbálom legjobban nyomatni, de nem tehetek róla, hogy egy ilyen kombót meglátva mindig elcsábulok. Hard selection lévén, és a borítón hirdetett "Thrillerbe oltott csavaros sci-fi. Borzongatóan eredeti." feliratot tekintve talán jogosan várhatja el bárki, hogy igazán odacsapjon minden tekintetben a könyv. Sikerül ez neki? A továbbiakból kiderül.
Író: Bakti Viktor
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 448
Eredeti ár: 3490 Ft
Fülszöveg: Lépj a jövő útjára!
2066 – Philadelphia.
Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.
Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.
Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?
2066 – Philadelphia.
Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.
Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság.
Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?
A történet komplexitásából adódóan roppant nehéz lenne egy bekezdésben összefoglalni mindazt, amit a kötet tárgyalni akar. 2066-ban játszódik a könyv jelene, valamint ehhez kapcsolódó visszaemlékezésekről is olvashatunk, melyek kulcsfontosságú eseményeket biztosítottak annak eléréséhez. Themisz, egy rejtélyes mesterségesen létrehozott rendszer irányít mindent világunkban, ugyanis az mindent látva, a jövőt megjósolva tökéletes mutatókat hoz. Több karakter szemén keresztül tapasztalhatjuk aztán, hogy ez a különös és titokzatos rendszer miként is épült fel, milyen hatásai vannak a való életre. Természetesen 2066-ban már teljesen megszokott a különböző testrészeink okos eszközökkel való helyettesítése, azoknak szervezetünkbe való beépítése. Kérdés, hogy mennyire szolgálják a megfelelő funkcióikat, és mennyire leszünk ezáltal kiszolgáltatottak egy felsőbb erőnek. Természetesen a hatalomhajhász személyek a jövőben sem válogatnak az eszközök milyenségében, ha terveik elérése a cél.
Mikor egy könyv esetében nagyon nehéz összefoglalni azt, amit tapasztalhatunk benne, akkor kétféle lehetőség állhat fenn. Az egyik, hogy annyira sok mindent akar az író belezsúfolni, hogy már érthetetlenné válik, és az események között nincs is igazából olyan nagy összekötő kapocs. A másik lehetőség, hogy egy szépen felépített, az információmorzsákat egymásra építő írásról van szó, melyben minden összefügg mindennel, és egy olyan komplex világnak lehetünk tapasztalói, mely sokoldalúságával fogja meg igazán az embereket. Szerencsére Bakti Viktor utóbbi kategóriába sorolható. Mesterien építi fel azt, ahová a végén eljuttatni szeretné minden egyes olvasóját. Az egyes visszalépések a múltba, ahol eleinte nem is feltétlen tudhatjuk, hogy hogyan is kapcsolódik majd a sztorihoz, tökéletes táptalaja az agytekervényeink beindításához. Delphoi visszatekintései a legjobb példája mindennek.
A jövőben játszódó történeteknél nem is az alapprobléma kiválasztása lehet nehéz, hiszen körbe kell nézni mindennapjainkban, és kiválasztani egyet közülük. Annál inkább nehézséget okozhat annak kidolgozása, hogy milyen irányba is viheti el emberiségünket. A mesterséges technológiák felhasználási köre igen széles, abszolút jövőbetekintően ábrázolja mindannak alkalmazását. Egy ilyen "eszköznek" a teljes felelőssége alatt áll, hogy hogyan is működik az egész világ? Meddig fajulhat el ez az egész? Mi van, ha valami olyat jósol a gépezet, ami a való életben másképp van? Mindezeket természetesen meg is mutatja nekünk az író. Külön erőssége, hogy ily módon nem csak mikro, de makro szinten is foglalkozik a témával. Vagy éppenséggel az mozgatja a fantáziád, hogy milyen hatással lehet egy adott egyénre az, ha kiszedik a szemét, és helyette egy VR szemüveg funkcióival ellátott szemet kap a helyére? Ebbe is betekintést nyerhetsz.
Karaktereit tekintve is igen széleskörűen operált, de ennyi központi szerepben lévő nézőponton keresztül azért meg is teremtette erre a lehetőséget magának. Nem gondolnám, hogy bármelyik is felesleges lett volna a történet szempontjából, de nyilván megoszlanak majd mindenki számára a hangsúlyossági arányok. Egyes részek még igényeltek volna egy kis átdolgozást. Éppen ezért néha támadhat olyan érzésünk, hogy szívesebben olvasnánk egy másik szereplő nézőpontjának folytatását, amit sokkal izgalmasabbnak vélhetünk. Az első felében ezek az érzések talán jobban érvényesülnek, aztán ahogy egyre inkább fonódnak össze a szálak, úgy lesz egyre érdekesebb a dolog. Ilyen összetettségi foknál talán nem is annyira probléma ez.
Összességében nagyon boldog vagyok, hogy egy újabb magyar író indult el ebbe az irányba, amit igazán szépen kidolgozva hozott el számunkra. A történet végére minden szépen a helyére kerül, és bár néhol azért maradhatnak hiányérzeteink, érezhető, hogy nem egy gyorsan összedobott írással van dolgunk. Kíváncsian várom, hogy a továbbiakban mivel rukkol majd elő az író, de nagyon remélem, hasonlóan kiemelkedő, összetett sztorik esetében találkozhatunk majd a nevével, amiknek akár sikerül az Integrálvát is felülmúlniuk. Addig is tessék kézbe venni ezt, és elgondolkodni mindazon, hogy mennyi idő kell a való életben a könyv által felvázoltaknak, hogy kivitelezhetővé váljanak. Nem árt odafigyelni, hogy mi rejtőzik a dolgok hátterében, gyakran nem az, mint amire elsőre gondolnánk. Milyen határokig van értelme átengednünk magunkat a fejlődésnek? Döntse el mindenki magának.
Mikor egy könyv esetében nagyon nehéz összefoglalni azt, amit tapasztalhatunk benne, akkor kétféle lehetőség állhat fenn. Az egyik, hogy annyira sok mindent akar az író belezsúfolni, hogy már érthetetlenné válik, és az események között nincs is igazából olyan nagy összekötő kapocs. A másik lehetőség, hogy egy szépen felépített, az információmorzsákat egymásra építő írásról van szó, melyben minden összefügg mindennel, és egy olyan komplex világnak lehetünk tapasztalói, mely sokoldalúságával fogja meg igazán az embereket. Szerencsére Bakti Viktor utóbbi kategóriába sorolható. Mesterien építi fel azt, ahová a végén eljuttatni szeretné minden egyes olvasóját. Az egyes visszalépések a múltba, ahol eleinte nem is feltétlen tudhatjuk, hogy hogyan is kapcsolódik majd a sztorihoz, tökéletes táptalaja az agytekervényeink beindításához. Delphoi visszatekintései a legjobb példája mindennek.
A jövőben játszódó történeteknél nem is az alapprobléma kiválasztása lehet nehéz, hiszen körbe kell nézni mindennapjainkban, és kiválasztani egyet közülük. Annál inkább nehézséget okozhat annak kidolgozása, hogy milyen irányba is viheti el emberiségünket. A mesterséges technológiák felhasználási köre igen széles, abszolút jövőbetekintően ábrázolja mindannak alkalmazását. Egy ilyen "eszköznek" a teljes felelőssége alatt áll, hogy hogyan is működik az egész világ? Meddig fajulhat el ez az egész? Mi van, ha valami olyat jósol a gépezet, ami a való életben másképp van? Mindezeket természetesen meg is mutatja nekünk az író. Külön erőssége, hogy ily módon nem csak mikro, de makro szinten is foglalkozik a témával. Vagy éppenséggel az mozgatja a fantáziád, hogy milyen hatással lehet egy adott egyénre az, ha kiszedik a szemét, és helyette egy VR szemüveg funkcióival ellátott szemet kap a helyére? Ebbe is betekintést nyerhetsz.
Karaktereit tekintve is igen széleskörűen operált, de ennyi központi szerepben lévő nézőponton keresztül azért meg is teremtette erre a lehetőséget magának. Nem gondolnám, hogy bármelyik is felesleges lett volna a történet szempontjából, de nyilván megoszlanak majd mindenki számára a hangsúlyossági arányok. Egyes részek még igényeltek volna egy kis átdolgozást. Éppen ezért néha támadhat olyan érzésünk, hogy szívesebben olvasnánk egy másik szereplő nézőpontjának folytatását, amit sokkal izgalmasabbnak vélhetünk. Az első felében ezek az érzések talán jobban érvényesülnek, aztán ahogy egyre inkább fonódnak össze a szálak, úgy lesz egyre érdekesebb a dolog. Ilyen összetettségi foknál talán nem is annyira probléma ez.
Összességében nagyon boldog vagyok, hogy egy újabb magyar író indult el ebbe az irányba, amit igazán szépen kidolgozva hozott el számunkra. A történet végére minden szépen a helyére kerül, és bár néhol azért maradhatnak hiányérzeteink, érezhető, hogy nem egy gyorsan összedobott írással van dolgunk. Kíváncsian várom, hogy a továbbiakban mivel rukkol majd elő az író, de nagyon remélem, hasonlóan kiemelkedő, összetett sztorik esetében találkozhatunk majd a nevével, amiknek akár sikerül az Integrálvát is felülmúlniuk. Addig is tessék kézbe venni ezt, és elgondolkodni mindazon, hogy mennyi idő kell a való életben a könyv által felvázoltaknak, hogy kivitelezhetővé váljanak. Nem árt odafigyelni, hogy mi rejtőzik a dolgok hátterében, gyakran nem az, mint amire elsőre gondolnánk. Milyen határokig van értelme átengednünk magunkat a fejlődésnek? Döntse el mindenki magának.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések