Ruth Ware: A ​nő a tízes kabinból


 A Prológuson Az óceán mélyén projekthetet tartunk, és bár legtöbben valószínűleg egyből sellőkre, nyaralásra, búvárkodásra asszociálunk, nem minden történetre jellemző, hogy csupa mesés dolgokat sodor tovább a víz. Nincs ez másképp A nő a tízes kabinból könyv esetén se, ugyanis egy hajón történő, gyilkossággal egybekötött nyomozáson vehetünk részt olvasóként ebben a thrillerben. A könyv elsősorban borítójával keltette fel figyelmem, ami szerintem már minden olvasómnak egyértelmű lehet. Nagyon tetszik, hogy a hajó egyik ablakát egy ilyen fényes megoldású, vízcseppes kivitelezéssel láttak el. Másodsorban szeretek nyomozni is, így a krimik sem állnak tőlem távol, pláne ilyen thrilleres beütéssel. Kíváncsian vártam, hogy ebben a zárt közegben miként számíthatok majd óriási fordulatokra, hogyan próbálja majd elhitetni velem az írója az egyes szereplőkről, hogy közük lehet a felvázolt ügyhöz. Olvastam már pár feszített tempójú, hangulatában nagyon nyomasztó történetet, amiket egyenesen imádok, szóval alig vártam, hogy valami hasonló részese lehessek. Megkaptam-e? A továbbiakból kiderül.
Író: Ruth Ware
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 368
Eredeti ár: 3490 Ft
Fülszöveg: Lo Blacklock újságíró, egy utazási magazinnál dolgozik. Izgalmas előrelépési lehetőség áll előtte: eltölthet egy egész hetet egy VIP-luxushajóúton. Kezdetben Lo kitűnően érzi magát, a kabinok elegánsak, a vacsorák, a partik fényűzőek, a társaság előkelő. De ahogy telik, múlik az idő, hűvös szelek fújják át a hajót, szürke ég telepedik a fedélzetre, és Lo olyan eseménynek lesz szemtanúja, amit korábban csak a rémálmaiban tudott volna elképzelni. Egy nőt kidobnak a hajóból.
Az utasok mind bebiztosítják magukat, a hajó pedig úgy szeli tovább a hullámokat, mintha mi sem történt volna. Egyedül Lo próbál elkeseredetten választ találni a kérdéseire, és felfedni az igazságot: valami szörnyűségeset…

Meglepő fordulatokban bővelkedő, egyszerre nyomasztó és gyönyörű. Ruth Ware a Sötét erdő közepén című első regénye után újabb lenyűgöző olvasmánnyal bűvöl el minket.
 Történetünk főszereplője, Lo szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, aki nem igazán nevezhető kiegyensúlyozott személyiségnek. Életében sok problémával küszköd, gyógyszereket is szed, de az alkoholt sem veti meg, ezért gyakran folyik össze számára a valós és delíriumos állapot. Egy nap betörnek hozzá, miközben ő is otthon van. Úgy tűnik, egyre labilisabbá válik körülötte minden, viszont újságíróként munkájában egy előrelépés közelében lehet. Egy luxushajó utasaként, más befolyásos emberek társaságában elsőként tesztelheti azt, miközben társai megismerésével jövedelmező kapcsolatokat alakíthat ki. Azonban az egyik este csobbanásra lesz figyelmes, így azt gondolja, hogy egy nőt dobtak a vízbe, vagyis a hajón gyilkosság történt. A feljegyzett utasok és személyzet közül viszont senki sem hiányzik, így különös nyomozásba kezd, hogy pontot tegyen a dolgok végére. Vajon csak a részegsége miatt képzelte mindezt, vagy valós volt, aminek tanúja volt? Lehet, hogy mind veszélyben vannak teljesen elzárva a külvilágtól a nagy kékség közepén? A könyvből minden válaszra fény derül.

 Azt kell, hogy mondjam, bár megvolt minden lehetőség arra, hogy a történet a lehető legjobban tudja kifejteni azt a hangulatot, amit várunk ezektől a könyvektől, Ruth Ware-nek nem sikerült a legtökéletesebben kiviteleznie ezt. Krimikedvelők mind tudhatják, hogy mennyi lehetőség rejlik a zárt környezet mögött, hiszen egyik szereplőnk sem menekülhet a háttérben meglapuló rejtély elől. Itt pedig inkább érezhető egy már alkoholista, életét nem igazán irányítani tudó nő jajveszékelésének. Amivel alapvetően nem is lett volna akkora gond, hiszen az ötlet jól is elsülhetett volna, ha nem billen át teljesen erre az oldalra. Kicsit furcsa is volt számomra, hogy bár újságíróként van jelen a hajón, de a történtek figyelembevétele mellett sem hangsúlyozódik ki erre a szálra a dolog. Jó, persze, kinek lenne kedve begyógyszerezve, bepiálva cikkekkel foglalkozni, miközben a szomszéd szobából valószínűleg egy hullát dobtak a vízbe. De közben meg mégis vágytam arra az igazi, sztorit csinálok mindenből mentalitásra.

 Mindeközben azért jócskán olvastatja is magát a sztori, legalábbis egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy félbehagyjam azt. Vártam, hogy végre elinduljon már egy biztos irányba a dolog. Az egyes részek végén lévő internetes meg nem kapott levelek, fórumokon való kommentek, avagy cikkek az egyik leginkább kiemelendőbb elemei voltak a sztorinak. Kicsit előremutatva, és ezzel kikerülve a hajón kialakult külön világból. A végjátékban vált a legjobbá, aminek már korábban is meg kellett volna mutatkoznia, ellenben a végén lévő fordulatok sem ütöttek akkorát, mint amekkorát üthettek volna. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mégis miért lehet az, hogy bár sok olyan dolog van, ami miatt gyengének nevezhető az elénk táruló mű, közben mégis végigzongorázza azt az olvasó. Az egyik jelen esetben a kíváncsiság a bűntény megoldása irányába, másrészt pedig Ruth Ware írásmódja lehet. Kíváncsi lennék rá, hogy egy másik történetében hogyan működik mindez.

 Szereplőket tekintve is kicsit nagyobb ismertetést elviseltem volna. Az elején kapkodtam a fejem, hogy az a pár személy is milyen kapcsolati hálóban van egymással. Aztán az se lett volna ellenemre, ha egy kicsit mélyebben is megismerjük őket. Ehelyett félmondatokat elejtve itt-ott megjelenve, egyes tulajdonságokat, mint például fényképész, kiemelve fűzi be a történetbe jól illeszkedő részekbe az írója. Főszereplőnk sem igazán az a tipikus szerethető karakter, döntéseinek, életére kiható tevékenységeinek okai sem teljesen érthetőek. Kicsit olyan érzést keltve ezzel, hogy csak a szavahihetőségének megkérdőjelezhetősége miatt lett így megírva. Ettől lehet sokkal jobban is alkalmazni ezeket, hogy aztán az olvasóban fel se merülhessen az, hogy szándékosan lett így megírva. Egy szinten meg kell vezetni az olvasót is, bárki bármit is mond.

 Összességében bár sok olyan dolog van, ami miatt egyáltalán nem mondható tökéletesnek a könyv egyes momentumai, és a végkifejlet sem nagy durranás, mégsem bánom, hogy olvastam. Egyszer olvasásra, kikapcsolódásra számomra meghozta a minimális szintet, amit elvárok. Kérdés, hogy a nálam gyakorlottabb krimi rajongók hogyan vélekednének mindezekről. Ezeknél a sztoriknál egyáltalán nem megengedett, hogy bármely szempontból is gyengélkedjen a könyv, hiszen minden szál, minden szereplő, azoknak cselekedetei, elejtett félszavai, minden helyszín és esemény kihatással van az összképre. A tetőpont elérése, a rejtélyes, mindenkit gyanúsítani próbálok érzés mellett ugyanúgy elengedhetetlen része ezeknek. Ezeket hozza is Ruth, csak az nem mindegy, hogy milyen szinten. Nem a legjobb érzés, mikor ez már kicsit erőltetettnek hat. "Az emberek bármit képesek elhinni, ha el akarják hinni..." - Ti el akarjátok hinni?

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések