Nemrégiben hoztam nektek a Prológuson egy összefoglaló bejegyzést arról, milyen könyvekkel is találkozhattok a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában. Már ott is kifejtettem, hogy mennyire odavagyok ennek a sorozatnak a köteteiért. Ennek fő oka egyrészt a figyelemfelkeltő, igencsak minőségi kinézetük, hiszen könyvmolyságom elengedhetetlen eleme a könyvek külsejéért való rajongásom. Másrészt pedig imádom a komolyabb hangvételű, már-már szépirodalmi magaslatokba emelkedő történeteket, és bizony itt ebből rengeteget találhatunk. A már kapható 10 kötet közül egyértelműen A hableány és Mrs. Hancock keltette fel legjobban Naomi Alderman kötetei mellett az érdeklődésem. Emellett viszont nehezen tudtam elképzelni, hogy a sellő téma hogyan is jelenik meg benne, hiszen nem volt szerencsém még olyan könyvhöz, amiben szerepelt volna bármennyi is belőle.
Oldalszám: 494
Eredeti ár: 4999 Ft
Fülszöveg: 1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.
A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?
Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik. Ez az első regénye.
A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott… A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?
Imogen Hermes Gowar régészetet, antropológiát, művészettörténetet és kreatív írást tanult. London délkeleti negyedében él, azon a környéken, ahol A sellő és Mrs. Hancock története is játszódik. Ez az első regénye.
A történetben szereplő hableány teljesen másként érkezik, mint ahogyan azt eleinte elképzelhetjük. Mr. Hancock hajóját, annak kapitánya eladja egy sellőért cserébe, ami aztán igen nagy fejtörést okoz a hajó eredeti tulajdonosának. 1785-ben járunk, amikor rengeteg hír járja különleges képességekkel rendelkező lényről. Bár számíthatnánk rá, hogy élő állapotban kerül főszereplőnkhöz a lény, azonban a történetben mégsem így van. Hancock kiállítja a szörnyű kinézettel rendelkező hableányt, így próbálja visszaszerezni az eladott hajójából fakadó veszteségét. Eközben betekintést nyerhetünk a londoni szajhák elit világába is. Kapcsolati hálózatok, önmegvalósítások, látszat, kirakat, manipuláció.
Mint ahogyan azt már többször is említettem, nem teljesen ilyen élményekre számítottam. Mágikus realizmus címszó alatt sokkal inkább vártam valami természet feletti történetrész kibontakozására. Lehet, hogy mindez nem is operálna jól ebben a közegben, ugyanis annyira életszerű leírásokkal, szereplőkkel, érzésekkel találkozhatunk, hogy minden olvasó testközelből tapasztalhatja a régmúlt idők üzleti világának velejáróit. Amellett, hogy gyönyörűen hozza a múlt hangulatát, légkörét, hatáskeltésben sem utolsó Imogen írói munkája. Minden egyes jelenet pontos céllal, tökéletes hangsúlyt teremtve jött létre, melyek önmagukban nézve is, de egészében szemlélve is egy komoly ívet írtak le. Olvasóként ezt a fajta képi ábrázolást egy színházi remekként is szemlélhetjük, éppannyira pontos leírásokat, jeleneteket kaphatunk.
A könyv egyik legkiemelkedőbb helyszínét a kupleráji közeg biztosítja. A vezetőjének karizmatikus személyisége, aminek a legtöbb bonyodalmat köszönhetjük, éppoly kirakatként funkcionál, mint ahogyan a hableány kiállítására tekinthetünk. Elit, luxus környezetben szemlélhetjük a politikusok, befolyásos személyek titkos vágyainak megnyilvánulásait, és betekintést nyerhetünk a másik oldal irányítási befolyására, ahol a szajhák egyfajta eszközként funkcionálnak. Ezeknek a lányoknak és a sziréneknek az összehasonlítása is megér egy kört az olvasó fejében, nagyon szép párhuzamot von ilyen módon a könyv központi elemével az írónő.
Főszereplőink mind egytől egyig nagyon különleges személyiséggel rendelkeznek. Nagyon érdekes volt látni, ahogyan vélekednek a világról, és ezáltal hogyan nyilvánul meg a viselkedésük. Szerencsére nagyon sok különféle jelenetben láthatjuk őket ahhoz, hogy mélyebben is megismerhessük gondolkodásmódjukat. Ez nyilván a könyv hosszából is adódik, hiszen nem egy rövid műről beszélünk. Leginkább Jonah Hancock és Angelica személyisége érvényesül a könyv egészében, amit nem is bántam, ugyanis nagyon izgalmas pillanatokat biztosítanak számunkra. Az általuk felvonultatott érzések tették annyira élethűvé, elgondolkodtatóvá a könyv egészét. S lehet ez bármelyik korban, bármilyen díszletek között, láthatjuk az emberi érzések, cselekedeteink mozgatóereje mindig az emberi létből fakad. Aztán hogy ez éppenséggel pozitív vagy negatív végkimenetelre fut ki, az élet furcsa játékának tekinthető, amelyhez nagyon sok apró tényező járul hozzá.
Összességében egy nagyon összetett műről beszélhetünk, ami minden bizonnyal azoknak nyújt majd jó pillanatokat, akik értékelni tudják a komoly műveket. Azok se rémüljenek meg, akik nem túl jó viszonyt ápolnak a történelemmel, ugyanis az 1785-ös dátum ellenére sem kell félni száraz történelmi leírásoktól, teljesen természetesen hat a korhű leírás. Számomra mindenképpen egy nagyon jó élmény volt a könyv olvasása, szívesen tértem hozzá vissza a mindennapokból. Elmondható, hogy az írónő által felvázolt jelenet képei élénk emlékként jelennek meg előttem, ez pedig egyértelműen bizonyítja azt, hogy mennyire is képiesen ír Imogen Hermes Gowar. Hogy pontosan mire is utal végtére is a cím, mindenki járjon utána maga.
Mint ahogyan azt már többször is említettem, nem teljesen ilyen élményekre számítottam. Mágikus realizmus címszó alatt sokkal inkább vártam valami természet feletti történetrész kibontakozására. Lehet, hogy mindez nem is operálna jól ebben a közegben, ugyanis annyira életszerű leírásokkal, szereplőkkel, érzésekkel találkozhatunk, hogy minden olvasó testközelből tapasztalhatja a régmúlt idők üzleti világának velejáróit. Amellett, hogy gyönyörűen hozza a múlt hangulatát, légkörét, hatáskeltésben sem utolsó Imogen írói munkája. Minden egyes jelenet pontos céllal, tökéletes hangsúlyt teremtve jött létre, melyek önmagukban nézve is, de egészében szemlélve is egy komoly ívet írtak le. Olvasóként ezt a fajta képi ábrázolást egy színházi remekként is szemlélhetjük, éppannyira pontos leírásokat, jeleneteket kaphatunk.
A könyv egyik legkiemelkedőbb helyszínét a kupleráji közeg biztosítja. A vezetőjének karizmatikus személyisége, aminek a legtöbb bonyodalmat köszönhetjük, éppoly kirakatként funkcionál, mint ahogyan a hableány kiállítására tekinthetünk. Elit, luxus környezetben szemlélhetjük a politikusok, befolyásos személyek titkos vágyainak megnyilvánulásait, és betekintést nyerhetünk a másik oldal irányítási befolyására, ahol a szajhák egyfajta eszközként funkcionálnak. Ezeknek a lányoknak és a sziréneknek az összehasonlítása is megér egy kört az olvasó fejében, nagyon szép párhuzamot von ilyen módon a könyv központi elemével az írónő.
Főszereplőink mind egytől egyig nagyon különleges személyiséggel rendelkeznek. Nagyon érdekes volt látni, ahogyan vélekednek a világról, és ezáltal hogyan nyilvánul meg a viselkedésük. Szerencsére nagyon sok különféle jelenetben láthatjuk őket ahhoz, hogy mélyebben is megismerhessük gondolkodásmódjukat. Ez nyilván a könyv hosszából is adódik, hiszen nem egy rövid műről beszélünk. Leginkább Jonah Hancock és Angelica személyisége érvényesül a könyv egészében, amit nem is bántam, ugyanis nagyon izgalmas pillanatokat biztosítanak számunkra. Az általuk felvonultatott érzések tették annyira élethűvé, elgondolkodtatóvá a könyv egészét. S lehet ez bármelyik korban, bármilyen díszletek között, láthatjuk az emberi érzések, cselekedeteink mozgatóereje mindig az emberi létből fakad. Aztán hogy ez éppenséggel pozitív vagy negatív végkimenetelre fut ki, az élet furcsa játékának tekinthető, amelyhez nagyon sok apró tényező járul hozzá.
Összességében egy nagyon összetett műről beszélhetünk, ami minden bizonnyal azoknak nyújt majd jó pillanatokat, akik értékelni tudják a komoly műveket. Azok se rémüljenek meg, akik nem túl jó viszonyt ápolnak a történelemmel, ugyanis az 1785-ös dátum ellenére sem kell félni száraz történelmi leírásoktól, teljesen természetesen hat a korhű leírás. Számomra mindenképpen egy nagyon jó élmény volt a könyv olvasása, szívesen tértem hozzá vissza a mindennapokból. Elmondható, hogy az írónő által felvázolt jelenet képei élénk emlékként jelennek meg előttem, ez pedig egyértelműen bizonyítja azt, hogy mennyire is képiesen ír Imogen Hermes Gowar. Hogy pontosan mire is utal végtére is a cím, mindenki járjon utána maga.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések