Rupi Kaur: Tej és méz


 Viszonylag ritkán érzem azt egy kötetnél, hogy első látásra szerelem. Elsőként a cím és borító fog meg, aztán megnézem hozzá a könyv témáját is, és teljesen rá tudok pörögni a dologra, lelkesedésem, csodálatom már előre biztosított. Aztán elolvasom a fülszöveget, amit amúgy mindig fenntartásokkal kezelek, és akkor már pontosan tudom, hogy azt a könyvet nekem teremtették, és alig várom, hogy a kezeim közt forgathassam. Hasonló érzéseim voltak a tej és méz esetében. Egyszerű, de nagyszerű borító, érdekes cím, még érdekesebb és engem érdeklő téma. Így indultam aztán neki a kötetnek, bár végeredményben egy kicsit mást kaptam, mint amire számítottam. Az értékelést pedig a Prológus Könyvek a strandon projektjére hoztam, ami igazából nem a könnyedsége, sokkal inkább a gyorsan olvashatósága miatt került ide.
Író: Rupi Kaur
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 208
Eredeti ár: 2999 Ft
Fülszöveg: A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.
 A fülszöveg különböző kemény témákat ígér számunkra, amik aztán meg is jelennek a könyv lapjain. Prózai írások, így ne a megszokott regényes formára számítsanak az olvasók. Mindez illusztrációkkal, letisztult kompozíciókkal kerül elénk tárásra. Valóban nem egy könnyed olvasmány, és az írója éppen ezekhez a nehéz témákhoz próbálja egy kicsit közelebb vinni annak olvasóját. Túlélés, erőszak, abúzus, szerelem, veszteség, nőiség megélése. Ezeknek feldolgozásán keresztül kíván akár gyógyírként szolgálni, mi kinek teljesülhet, kinek pedig nem.

 A könyv formátuma elég megosztó lehet. Láthatjátok, hogy már a cím és az író neve sem a megszokott nagy kezdőbetűkkel látható a könyvön. Ez nem hiba, hanem magában a könyveben is így szerepelnek a szövegek. Ez egyfajta lázadásként is értelmezhető az író részéről, külön említésre is kerül a könyvben. Az egyik dolog talán ehhez is kapcsolható, ami miatt nem azt kaptam, mint amire számítottam. Nem, nem a formátumára gondolok, hiszen az nekem kimondottan tetszik, igazán kifejezőnek hatott, és egyfajta újdonságként is hatott, hogy ezzel is erősítette az érzelmek kifejezését Rupi Kaur. Sokkal inkább a költői mivoltra való kiélezettség volt az, ami szerintem kicsit oda nem illő volt számomra. Pedig aztán többször is találkozhatunk vele a kötetben.

 Ez utóbbi pont amiatt is szerepel sokszor, hogy főként egy önéletrajzi mesélésként hat a témák feldolgozása. Bepillantást nyerhetünk, hogy milyen sok rosszon és jón ment keresztül az író. Amivel alapvetően nincs is probléma, ellenben szerintem első blikkre nem erre gondol majd az, aki leveszi a polcról a könyvet. Sokkal inkább számít valami általánosabb megfogalmazásra, de persze ebből is ugyanúgy kamatoztathatja az olvasó a megszerzett tapasztalatokat.

 A könyvben lévő rajzok, bár tényleg igen egyszerűek, mint ahogyan sokan hivatkoznak is rá, közben éppen akkora kifejezőképességgel rendelkeznek, ami megfelelő egy ilyen jellegű versesregényhez. Összességében egy hatást kiváltó, újszerű és egyedi kötetet forgathat a kezében az, aki beszerzi a Tej és mézet. Ahhoz, hogy "élvezni" tudja az olvasója, fel kell készülnie rá, hogy Rupi Kaur rengeteg fájdalommal van felvértezve, amit ezeken a sorokon keresztül ír ki magából, hogy a feldolgozás útján tovább haladhasson. Ennek fényében tekintsetek rá, és akkor szerintem mindenki át tudja emelni maga számára, amit arra érdemesnek ítél.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések