Amikor hírt adtak arról, hogy valamilyen formában újból visszatérhetünk Az éhezők viadalának világába, óriási öröm lett rajtam úrrá. Elmondhatatlanul szerettem annak idején a könyveket, amiket még könyvmolyságom totyogó időszakában olvastam el. A trilógia második része úgy szipolyozott be ennek a disztópiának, és vele a könyvek világába, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Aztán el is jött a nagy nap, amikor hazánkban is kezünkbe vehettük az Agave Könyvek jóvoltából a kötetet. Impozáns darab lett kinézetében, engem abszolút megnyert ezzel magának. Azzal pedig, hogy Snow előéletéről olvashatunk benne abszolút merész húzásnak mondható az írójától, annál is inkább lehet számunkra érdekes mindez, mintha csak szimplán egy random viadalt "szúrt" volna ki a rengeteg közül. Sikerül-e régi nagy elődjeihez csatlakoznia (amik valójában majd az utódjai lesznek), és valami maradandót nyújtani az olvasók számára? A következőkből kiderül.
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 448
Eredeti ár: 4680
Fülszöveg: A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
A történet, ahogy a fülszöveg is jelzi, nagyot ugrik vissza az eredeti trilógiához képest. Snow elnökünk 18 éves, és még köze sincs az elnökséghez. Akkoriban még a Coriolanus elnevezés az, amit a legtöbben használnak rá, legfőbb újdonsült feladatköre pedig végzős tanulóként mentori szerepkörben tetszelegni az Éhezők Viadalán. Nem csak sikervágy, hanem egyéb nyomós indokai is vannak arra, hogy ő jöjjön ki a legjobbként erről a Viadalról, ám helyzetét nem könnyítik meg a körülmények. A 12. körzet lányát sorsolják ki számára, és mint tudjuk, nem a legjobb, legsikeresebb körzetek közé tartozik az. Hogyan boldogul mindezzel? Sikerülhet-e egy 12. körzeti lánynak győzedelmeskednie a segítségével? Honnan indul a később kegyetlenségeket nem megvető Snow elnök? A történetben sorjában fény is derül mindezekre.
A legizgalmasabb az egészben a "háttérben" megrejlő ismerősök keresését jelentheti a történetben. Ezek az ismerősök nem feltétlenül kell, hogy személyek legyenek, helyszínek, a Viadallal kapcsolatos momentumok, bármi, ami arra emlékeztet, amit az eredeti trilógiában aztán jó pár évre a mostani történések után tapasztaltunk. Nem titkolom, hogy a Viadalt vártam leginkább az egészben. Aztán hamar rá kellett ébrednem, hogy nem ugyanazt fogom kapni, mint korábban, hiszen itt még minden gyerekcipőben jár, alakulóban van. Hamar át is alakítottam nézőpontomat, és másként kezdtem el szemlélni a dolgokat.
A fiatal Snow nyilván kettős érzésekkel jelenik majd meg az olvasókban. Lesznek, akik el tudnak vonatkoztatni attól, amit korábban tapasztaltak, és szeretnék megérteni az okokat, hogy hogyan is lesz belőle a kegyetlen elnök. Továbbá lesznek azok, akik ettől nem tudnak eltekinteni, és már az elejétől kezdve gyűlölni fogják őt. Én az előbbi csoporthoz tartozom, kíváncsian találgattam, hogyan fog majd eljutni odáig. Nagy terveket szövögettem a háttérben, aminek kialakulásáért nagyon szurkoltam a történetfolyam során, de végül nem azt kaptam, mint amire gondoltam.
Kicsit olyan érzésem lett a könyv második felében, hogy megállt az a szép építkezés, amit az elejétől elkezdett. Elindult egy más irányba, ami számomra kicsit a folytatás útjának meglengetéséhez vezetett. Nem egyértelműen, nem biztosan, hiszen teljes mértékben kerekké tette a fő vonalát Coriolanus eme lépcsőfokának, de azért ott lebeg a levegőben.
A 12. körzeti kiválasztott lány egy eszköz, hogy eljussunk a végkifejletig. Kapcsolatuk Snow-val hasonlóképpen szépen építkezik, játszmázásaik, egymás segítése tökéletesen működik mindvégig. Az egyik lényeg meg talán pont ebben rejlik, ugyanis erre épít a cselekmény. Ezt egészen a végéig tartja is, a komoly finálé pedig lehet némelyikünknek kissé elkapkodottnak, nem teljesen ésszerűnek hathat a kapcsolatukat tekintve. Bennem legalábbis valami hasonló gondolatok fogalmazódtak meg.
A Viadal épülésének, eredettörténetének kirajzolódása hajtóerő lehet a korábbi rajongók számára. Szerencsére ezt ki is használja Suzanne Collins, és nem hagy minket méltó megalapozás, információcsepegtetés nélkül. Összességében szerintem megosztó könyvről beszélhetünk, aminek olvasása szerintem nem is kérdéses a világ kedvelői fejében. Ez így is van jól, és érdemes mindvégig résen lenni a kisebb-nagyobb megpróbáltatások irányába, amiken Snow megy keresztül, hiszen az ő eredettörténetének kialakulása a cél. Hogy sikerül-e maradandó művet tisztelnünk az Énekesmadarak és kígyók balladájában? Ki-ki döntse el magának.
Értékelés: 
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések