Borzongás a világ körül

 Az elmúlt időszakban több Agave Kiadós könyvet is volt szerencsém olvasni, hisz sok-sok olyan könyvet hoznak, ami az én érdeklődési körömhöz kapcsolódnak. Persze az is megkönnyíti a dolgukat velem, hogy Veres Attila jobbnál jobb történeteit is az ő kiadásukban olvashatjuk. A Prológuson most olyan könyveket hozunk el nektek, amik rövid történeteket rejtenek magukba. A sötétség szavai - rémtörténetek a világ minden tájáról kötet, mint ahogyan a borító is hirdeti, pont ilyen rövid kis finomságokat tartogat a horror és weird rajongóinak. Ráadásul mindennek a pikantériája még abban rejlik, hogy ebben a kötetben jelenhetett meg annak idején Veres Attila egyik novellája külföldi megjelenésben.
Szerkesztők:
 James D. Jenkins, Ryan Cagle
Cím: A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 410
Eredeti ár: 4980
Fülszöveg: A ​World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia, mely bemutatta a világnak Veres Attilát.

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.
 A történetek között sok olyat találhatunk, ami valami egyszerűnek tűnő, de hétköznapi dologra építik fel az alapjukat. A kötetindító Uironda, a kamionsofőrök világába vezet be minket, amit megspékel egy kis őrülettel, sejtelmességgel, és teljes kiszámíthatatlansággal. Akik kicsit is betekintettek már ebbe a valós világunkban, annak biztosan átmegy majd a hangulat. Szerintem erős kezdés, erős befejezéssel. Az Adomány című novella egyszerű, de furcsa ötlettel indít, egy kisfiú mászik bele egy pár privát szférájába, majd számon kéri őket kapcsolatukról. A történet nem csak arra világít rá, hogy mindannyian mennyi titkot őrzünk, hanem az adományozás, az életben többet mutatni akarás kérdésköreit is szépen boncolgatja. A kötet utolsó, rövid, de nagyon ütős írása, a Pillanatképek, ahol egy utcai fényképező-masina ötletét vegyíti az író az elmúlással. Horrorisztikája éppen abban rejlik, hogy mennyire múlandóak vagyunk, pár villanás, és bizony vége is mindennek.

 Több olyan történetet is olvashatunk a válogatásban, amiket inkább mondana szépnek az ember, mint félelmetes horrornak. Minden novella elolvasása után egy kis jegyzetet készítettem magamnak, ahol három címhez is felírtam magamnak azt, hogy mennyire szépek is voltak azok. Az első az Árnyak tánca volt, ami nem is megszokott nézőpontból mutat be egy túlvilági, "szellemes" történetet, ugyanis a szellemvilágból szemlélhetjük a történéseket. Szép megfogalmazások, olvasó elé tárt képek. A fehér kormorán a szerelmet, szépséget, tenni vágyást, életcélok, kihívások teljesítését boncolgatja az élet körforgásával fűszerezve. Bevallom, itt az utolsó bekezdés volt az, ami számomra feltette az i-re a pontot, előtte szimplán kellemesnek gondoltam. Ha már szépség és hangulatteremtés, akkor nem maradhat ki a felsorolásból Az összes madár címe se. Különleges szerelem, népi babonák. Más problémáit akkor vesszük magunkra, ha az illető fontos számunkra. Végül pedig mindegy, hogy döntünk, lehet, hogy minden út pontosan ugyanoda vezet. Ha már szót ejtettem a babonákról, akkor mintegy +1-ként Leuk Daour háza is az előbbihez kapcsolható. Maga a hangulat, amit a szenegáli/afrikai babonakör okoz, nem volt megszokott, valószínűleg azért sem talált be annyira nálam. A tehetősebb családok gyerekeinek, az ő látszatviláguk megteremtésének, majd teljes összeomlásának emel szobrot az írás.

 Bár kimagaslóan hosszú írásról nem beszélhetünk novellák révén, akadt itt két olyan történet, ami igazán rövid kikapcsolódást nyújt. Nagyon izgalmas ez a fajta keret, amit megteremtenek az írók maguknak, és elgondolkodtató, hogy mit is lehet ilyen röviden, de hatásosan átadni az olvasóknak. A gyűjtő rövid, vonzó pitével próbálja eladni saját magát, mintegy metaforaként szipolyozza magába az ismerkedésre éhes férfiakat. Rövid, tömör, hatásos. Sikerrel járt, az biztos! A Parányi nők már nevében is parányi. Címszereplő furcsaságok már meg sem lepik a gyűjtögetők lányát. Férfi-női szerepek, sztereotipiák jelennek meg ebben a weird, rövid sztoriban.

 Olyan történeteket is találunk a könyvben, melyek régi korokat idéznek meg. Köztük Mater Tenebrarum, amely fantasy elemekkel egy varázslós, boszorkányos világba kalauzol el minket, ahol egy kutya is képbe kerül. Nem a kötet legerősebb darabja, de itt találkozhatunk a kötet első illusztrációjával, ami nagy (pozitív) meglepetést okozott. Ha már kutyák, akkor egy másik írásban is találkozhatunk eggyel, mely nem más, mint a Kira. Ez nem a kifejezetten a régi korokat idézi, azonban különböző tavak legendái mindig is mozgatta az ember fantáziáját, ebben is hasonló ötletre épít az írója. Kezdetben nagyon ígéretesnek tűnt, aztán sajnos alábbhagyott a lelkesedésem. Ezeknél jobban tetszett a rákövetkezendő André Despérine felügyelő logikátlan nyomozásai, ami három etapra bontva, szépen felépítetten követték egymást. Nosztalgikus élményem volt vele kapcsolatban. A régi idők nyomozós történeteit idézte meg számomra. Végül A hátsó lépcsőt is ide sorolnám, mely izgalmas, sejtelmes, és végül egy olyan befejezést kínál, ami különösen közel áll az én szívemhez.

 A következőkbe olyan sztorikat kategorizáltam, melyeknek a horrorhoz, durvaságokhoz, félelemhez elég sok közük van. Señor Ligotti történetében egy író szerencsés (vagy nem) helyzetét ismerhetjük meg, ahol különleges ajánlatot kap. Mindig érdekesek azok a sztorik, ahol egy író is képbe kerül, ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy még inkább önmagára reflektál a sztori valós írója, mint egyébként. A zaklatás kategóriája elég félelmetes tud lenni, pont úgy, mint az életben való törtetés is. Lent, az ő világukban szintén különleges, helyi "mendemondákra" épít, mint korábban már több különleges atmoszféra esetében említettem. Kicsit nehezebben indul be, de aztán nem finomkodik. A Csontok a tekintetében egy szintén erős történet, melyet az író álma ihletett. Az elsorvadás, örök élet dilemmája a furcsa idős nénivel és annak macskájával keverve. Szerettek barlangokba menni? Akkor ne olvassátok el a Fakó lábujjakat. Kíváncsian várja az ember, hogy mi lesz, amikor odaérnek, aztán kapunk is választ. Klausztrofóbiások se olvassák! Én szóltam!

 Végére a két személyes kedvencemet hagytam, amiből az egyik nyilván nem fog meglepetést okozni. A Méltósággal viselt, Veres Attila sztori második olvasatra is egy csoda. A ​valóság helyreállítása kötetben találkozhattak ezzel, a plüssállatos, szülő-gyerek horror történettel a magyar olvasók. Attila kétségkívül arra született, hogy bármilyen alapötletet két tollvonással félelmetessé és furává varázsoljon. A másik kedvencem a Berögződések volt, ami olvasmányosan, művészi ábrázolásokkal jelenít meg szuper szereplőket. Az olvasó találgat, ki az igazán őrült a havas környezetben. Lehet, hogy ő maga. 

 Összességében egy nagyon erős kötet lett, amiben több olyan novella is található, ami nem csak elgondolkodtat, hanem a történetfolyamon túl is viszi magával az olvasóját. Érdekes élmény az, hogy ennyiféle helyről gyűjtötték ezeket az írásokat, mely különbözőségek érződnek is az atmoszférákon. Ez a fajta megmerítkezés pedig még jobban tágítani a látókörünket. Reménykedhetünk, hogy hamarosan másik hasonló kezdeményezéseket is a kezünkben tarthatunk majd.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések