A Prológuson anyák napjához kapcsolódó mini projektet tartunk, hiszen ma ünnepeljük anyáinkat. Mi mással készülhetnék erre, ha nem egy olyan könyvvel, ami egy anyáról szól, és akár anyáinknak is szuper kikapcsolódást nyújthat. Ráadásul nem is akármilyen könyvajánlóval készültem, hiszen az egyik általam nagyon kedvelt írónő, Margaret Atwood tollából származót hoztam. Az biztos, hogy nem feltétlen olyan történetet, kaptam, mint amit eddig megszokhattam Atwoodtól, de közben persze azért mégis kicsit olyan volt. Erről a kettősségről a továbbiakban olvashattok tőlem...
Cím: Pénelopeia
Kiadó: Jelenkor
Oldalszám: 196
Eredeti ár: 4499
Fülszöveg: Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férje leleményességéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez? Akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő fényes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja?
Atwood Pénelopéja nem elvont mitikus alak, hanem hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeia a feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a szerző saját korának szatirikus látlelete is.
A történet, mint ahogyan a címből is egyből kiderülhet számunkra, Pénelopeia-ról szól, Odüsszeusz feleségéről. Mindez a már ismert sztorihoz kapcsolódik, amit eddig Odüsszeusz oldaláról ismerhettünk meg, csak éppenhogy a másik oldalt hivatott bemutatni, egy kis megértésre, és az "éremnek két oldala van" elvre építve. Atwood ehhez alapos kutatást végzett, így alkotta meg Pénelopeia elbeszélését, amely nem az akkori időben játszódik, hanem napjainkban, és visszaemlékezésekből, egy különös kihallgatás során ismerhetjük meg a részleteket. Emellett pedig 12 szolgálólányának igazságtalan történetét is megismerhetjük, ezzel közelebb hozva a kor, nőkre nézve kegyetlen történéseit.
Miért is volt mindez más? Egyrészt történelmi vonatkozása miatt, másrészt pedig az írásmód, a történetet megszakító kórusi énekek is más, mint amiket eddig olvastam tőle. Közben pedig természetesen kapcsolódik az atwoodi női karakterek problémáinak feltárásához, szemléletmódjához. Művészi szinten hívja életre karaktereit, hiszen ebben az esetben is Pénelopeia gondolataiban, érzéseiben, meglátásaiban merülhetünk el. Megismerhetjük házasításának részleteit, valamint Odüsszeusz viszont várásának időszakának helytállását is.
A kötet egyébként egy újrakiadás, de méltó, az eddigi Jelenkoros könyvekhez is illeszkedő lett kinézetében. A könyv rövidsége ellenére rendkívül nagy időt ölel fel, valamint sok érzést, elgondolkodtató történést tartalmaz. Persze, mind tudjuk, hogy mennyire kegyetlen időszak volt ez akkor, de azért mégis más hangsúlyokat tud adni a már ismert történéseknek. Az biztos, hogy a stílus miatt fel kell készülnie az olvasóknak arra, hogy mást fognak tapasztalni, mint az eddigieknél. Amennyiben ezt sikerül átfordítania magában az olvasónak, akkor biztosan minőségi időtöltésben lesz része.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések