Rick Riordan eléggé megszerettette velem a mitológiához kapcsolódó történeteket, így keltette fel az érdeklődésemet az Ariadné is. Természetesen az is sokat tett a latba, hogy nagyon látványosra sikerült a kötet borítója, és sajnos/nem sajnos, de nem tudok ellenállni ezeknek. Olvasás közben figyeltem fel, hogy nem az általam ismert, megszokott pöttyel van ellátva a könyv, hiszen a Zafír pöttyös könyvek közé van sorolva, ami elsősorban női olvasókat céloz meg. Hát eléggé mellélőttem ezzel, de a továbbiakból kiderül, hogy ez befolyással volt-e az olvasmány tetszésére vonatkozóan.
A könyv egy mindenki által ismert történést mutat be a megszokottól eltérő nézőpontból. Az útvesztőbe zárt Minótaurosz és a nagy, bátor Thészeusz sztoriját immáron női szemszögből, leginkább Ariadné szemüvegén keresztül figyelhetjük meg újra. Hogy hogyan szerelmesedik bele az athéni hősbe, és miért issza minden szavát már első látásra. Milyen árat fizet a saját apjának, népének, hazájának elárulásáért? Hol találja majd meg önmagát a jövőben?
Ariadné és húga, Phaidra szemszöge által nagyon érzékletesen jelenik meg a régi idők nőszerepének, az elnyomásnak a szemléltetése. Ezt már sok-sok könyvben tapasztalhattuk, de hősökkel, istenekkel teli közegben, ilyen jól működően megjelenített karakterekkel is nagyon üdítő volt olvasni. A folyamatos kételyek megjelenése az elmesélésekben, a kudarcok megélése, majd az idő előrehaladtával, több tapasztalat megszerzésével a már érettebb gondolatok is más színben tűntették fel a korábbiakat. Ez tudjuk, hogy az életben is így van, könnyű utólag okosnak lenni.
A váltott szemszög nagyon kellett a könyvnek, üdítően hatott, amikor már Phaidra is közbelépett a történetbe. Tetszett, hogy milyen különbségek vannak a lányok személyiségei között. Phaidra kifejezetten eltökélt irányításvágya kiegészítette Ariadné naivitását. Ezáltal izgalmas jellemfejlődéseknek, valamint jellemek összehasonlításának lehetünk szemtanúi a könyvet olvasva: az elszigetelten élő Ariadné, illetve a "nagyvilági" életet élő Phaidra által.
Összességében nekem nagyon tetszett a történet, ugyanis eddig csak fiatalokat célzó mitológiával találkoztam olvasmányaim során, itt azonban már a kicsit idősebbeket célozta meg az író. Ha nem veszem észre a pöttyös besorolást, akkor valószínűleg nem jövök rá, hogy nem én vagyok a könyv fő célközönsége, bár azt hozzá kell tenni, hogy én szeretem azokat a történeteket, melyek női sorsokat mutatnak be, erről való elmélkedésekbe enged betekintést az író. További pozitívum volt számomra, hogy kicsit Dionüszosz világában is elmerülhettem. "Gyönyörűen megírt, magával ragadó, kivételes kötet" - hirdeti a fülszöveg, és valóban egyet tudok érteni.
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések