Számít, hogy mit hagyunk magunk után - Kéksötét

 Paula Hawkins nevével már valószínűleg mindenki találkozott. Ha valaki mégsem, akkor A lány a vonaton történetével vagy könyv vagy film formájában már biztosan. Ez hozta el neki a nagy sikert, a Kéksötét történetét pedig a magyar olvasók már hamarabb olvashatták, mint nemzetközi társaik. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a gyönyörű borító, valamint a thriller műfaja, nyomozós története. Elő-elő jön olyan időszak az életemben, amikor vágyom valami jóra, legyen az könyv, film vagy sorozat.

Cím: Kéksötét

Író: Paula Hawkins

Kiadó: Magnólia

Oldalszám: 352

Eredeti ár: 5980

Fülszöveg: Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.

Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.

A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.

Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

 A művészet világában mélyedhetünk el, ugyanis egy hírhedt, de már nem élő művész, Vanessa körüli zűrzavatokba kaphatunk betekintést. A történet szerint az egyik szobor installációjáról kiderül, hogy a benne található csont nem egy szarvashoz, hanem egy emberhez tartozhatott régen, így Beckernek, Vanessa hagyatékát gondozó személynek még jobban el kell merülnie az általa imádott művész életében. Így aztán sokszor fordul meg Eris szigetén, amelyen korábban a művésznő élt. Most különös barátja, Grace lakja a szigetet, így tőle kell minél több információt összegyűjtenie Beckernek.

 A történet többféle idősíkkal és több elmesélővel is dolgozik. Egyrészt a jelenben ismerhetjük meg a "nyomozás" előrehaladtát, miközben abban elmerülve egyrészt Vanessa által írt naplóbejegyzésekből, valamint visszaemlékezésekből ismerhetjük meg a múlt darabkáit. Ezek érdekes elegyet alkotnak, szuperül csepegteti az írónő a megfelelő időben szükséges információkat. Egyébként pedig nagyon gyorsan lehet ezáltal haladni a könyvvel, mert az olvasó vágyja, hogy mi is lesz a végkifejlet.

 A szereplők is nagyon érdekesen építkeznek. Általában ezeknél a típusú írásoknál mindenkit valamilyen különös rejtély övez. Ami érdekesen működik a Kéksötétben, hogy nem mondható, hogy olyan sok szereplővel operálna, a fókusz nem megy százfelé, és nem is akarja finomkodóan megoldani egy sokadrandú szereplővel az igazán nagy események kibontakoztatását. Klisésnek sem mondhatóak a szereplők, mindenkit egytől egyig nagyon mélyére futva ismerhetünk meg.

  A végkifejlet is nagyon merész, miközben az ember sejt dolgokat, és persze nagyon nehéz már ebben a stílusban újat mutatni, azonban szerintem Paula Hawkins ezt nagyon szépen lehozta. 2025 első olvasásaként remélem, hogy megalapozta az egész évet könyvek tekintetében, ugyanis ilyen jókat szeretnék még a továbbiakban is olvasni.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.