A jobb sosem mindenkinek jobb. Egyeseknek mindig rosszabbat jelent. - A szolgálólány meséje


 Margaret Atwood könyveit nagyon sokszor forgattam már a kezeim között, sok írása található meg a polcomon. Néhány még várakozik is arra, hogy sorra kerüljön. Azonban egy régi kedvencem, A szolgálólány meséje nem is olyan régen megjelent képregény formájában, így nem is volt kérdés számomra, hogy ebben a féle feldolgozásban is szeretném megismerni a történetet. A sorozat, majd aztán maga a könyv is eléggé elvarázsolt annak idején, amikor olvastam, hiszen akkori értékelésemet visszaolvasva, csak óriási magaslatokban tudtam áradozni róla.


Cím:
 A szolgálólány meséje (képregény)
Író: Margaret Atwood
Kiadó: Jelenkor
Oldalszám: 492
Eredeti ár: 6499
Fülszöveg: Fredé szolgálólány Gileád Köztársaságban, ahol a nőknek tilos állást vállalni, olvasni és barátkozni. A Parancsnok és felesége házában szolgál, és az új társadalmi rendben csupán egyetlen rendeltetése van: havonta egyszer hanyatt kell feküdnie, és imádkozni, hogy a Parancsnok teherbe ejtse, mert a csökkenő születésszámok korában Fredének és a többi Szolgálólánynak csakis akkor van haszna, ha termékeny. De Fredé emlékszik a Gileád előtti időkre, amikor független nőként állása volt, családja, saját neve. Az emlékei és a túlélési vágya immár lázadásnak számítanak.

A Szolgálólány meséje provokatív, riasztó és profetikus mű, amely világszerte töretlen népszerűségnek örvend. Renée Nault lenyűgöző képregény-adaptációja páratlanul látványosan kelti életre Margaret Atwood modern klasszikusát, Gileád félelmetes világát.

„Minden, amit a Szolgálólányok viselnek, vörös, a vér színe, ez határoz meg minket. ”

Rajzok és adaptáció: Renée Nault


 A történetet már szerintem csak nagyon keveseknek kell bemutatni, azonban ezzel a kötettel végre ott a lehetőség, hogy még többeket érhet el. Gileádban találhatjuk magunkat, ahol a gyermekszületések számának alacsonyra csökkenése a teljes társadalmi rend átalakult. Piros lepelbe bújtatott szolgálólányok vannak egy-egy családhoz, vagyis férfihez és nőhöz rendelve, ahol bizonyos időközönként a gyermeknemzésben kell résztvennie ezeknek a lányoknak. Mintegy eszközként használva őket, a férfiak, a Parancsnokok, és az őket támogatók uralkodnak felettük. A képregényben is megismerhetjük a társadalmi és ezzel a teljes rendszer átalakulásának történéseit, valamint egy szolgálólány, Fredé történetét is.

 Képregény formában is igen ütősre sikerült az átirat. A rajzolások, illusztrációk nyilván önmagukban is nagyon kifejezők, azonban a szöveggel, valamint a megjelenítési formák jelentéstartalmával lesz igazán ütős. Nehezebb egy ilyen jellegű komplex történetet és világot bemutatni ebben a formában, hiszen a képregény bár sok lehetőséget rejt magában, azért lássuk be, hogy máshogy mesél, mint a "sima" regény formátum. 

 A történetért rajongók fejében már valószínűleg egybeforrtak a szereplők nevei a sorozatban bemutatott arcokkal. Szerintem egy ilyen mű képregényes formájánál azért tud veszélyes lenni abból a szempontból, hogy az olvasó az ábrázolt karaktereket idegennek érzi a megszokottakhoz képest. Engem személy szerint ennél nem zavart mindez, szépen működtek az itteni karakterek is.

 Összességében tehát nagyon örülök, hogy ilyen formában is megjelent Fredé története, izgalmas lehetőségeket tartogatna magában, ha a második részt is megcsinálnák ilyen formában, hiszen azt is nagyon szerettem olvasni. Akit pedig a sorozat is érdekel, ők sem maradnak újdonságok nélkül, hiszen idén érkezik az utolsó évad. Láthatjuk, hogy minden fajta formában jól működő történetről beszélhetünk.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések