Swift

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn


 Az első magyar kortárs írótól (ráadásul ÍRÓNŐTŐL) származó könyv, amit olvasok és írok is róla. Mostanában nagyon szerencsésnek tudhatom magam több szempontból is. Az első, hogy sikerül egy csomó jó könyvet kifognom (SŐT! Eddig még nem is volt olyan könyv, ami negatív élmény lett volna). A másik pedig, hogy az utóbbi időben 4 könyvet is sikerült nyernem különböző nyereményjátékokon. Egy kis csavar a történetben, hogy nem ezt a könyvet nyertem meg, hanem a Pippa Kenn-trilógia második részét, vagyis A viharszívű Mya Mavis-t. (Köszönet érte a Könyvmolyképzőnek, valamint a Blogturné Klubnak is!) Így történt, hogy az első rész is bekerült a karácsonyi könyvcsomagomba.

Író: Kemese Fanni
Kiadó: Könyvmolyképző, Szeged, 2012
Oldalszám: 304
Eredeti ár: 2990 Ft
Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?
 Jó néhány helyen olvastam azt kritikaként, hogy a történet nem eléggé mozgalmas, és több izgalmas elemet szerettek volna olvasni. Én egyáltalán nem éreztem semmiféle hiányt, már az elejétől magával ragadott a könyv, a felépített jövőkép és a történet, ami eléggé elgondolkodtató a mai világra nézve is.

 Az írónő nagyon jól adja át már a történet elején is a családias (már amennyire szereplőink esetében lehetséges) hangulatot: születésnap, illatok, érzések, Paul Kenn vívódása. Ezek a pozitív pillanatok jól felvezetik az elkövetkezendő történések érzelmi szempontból való átéléseit. Az egész történetben a legmegfelelőbb pillanatokban kapunk utalásokat, régi visszaemlékezéseket naplóbejegyzések formájában. Ez különösen tetszett, valamint a könyv felosztásával is nagyon meg voltam elégedve.

 A háttérsztori, a jövőbeni világkép is nagyon jól elgondolt, kidolgozott lett. Különösképp izgalmas volt elképzelni a hangtalan életmód veszélyeit, érdekességeit. Az elképzelt lények, a sápadtak is nagyon izgalmas karakterekre sikeredtek. Kétségkívül az erődházon kívüli, suttogós, tátogós, lopakodós jelenetek lettek a kedvenceim. Az pedig, hogy nem csak egy szemszögből látjuk a történéseket, hanem a fontosabb szereplőknek váltakozva ismerhetjük meg az érzéseiket, gondolataikat, látásmódjukat még fantasztikusabbá tette az egészet. Voltak olyan jelenetek is, melyeket két szemszögből is megismerhettünk. Nekem ez nagyon sokat tett a történet egészéhez, a szereplők megismeréséhez.

 Szereplők közül, mily meglepő, mind a két főszereplő; Pippa és Ruben is a kedvenceim közé tartozott. A mellékszereplők közül Kelseit éreztem közel magamhoz. Mondjuk ezt már tapasztalom, hogy az idősebb női szereplők mindig pozitív szimpátiát váltanak ki belőlem.

 A könyv cselekménye, történései abszolút reálisak, számomra minden elképzelhető. Egyszer sem éreztem azt, hogy "átlendülnénk a ló másik oldalára" és irreális dolgok történnének. Apró élethelyzetek, szereplők tulajdonságai annyira közel kerülnek hozzánk, ezek közül kiemelném Pippa egyedüllétének következményeit, Ruben és Pippa egymás iránti érzelmeit, a számukra új, ismeretlen dolgok kitapasztalását (például: randevúzás, tánc...). A különleges történet, az elgondolkodtató jövőkép, a különböző apró utalások mellett szerintem mindenkinek jó kikapcsolódást nyújthat ez a könyv. Én legalábbis nem nagyon tudtam lerakni a könyvet, és ha muszáj is voltam valami miatt, akkor próbáltam minél hamarabb folytatni a történetet.

 Azok, akik szeretik a disztópiákat biztosan nem fognak csalódni (minden előítélet nélkül nem gondoltam volna, hogy egy kortárs magyar könyv ennyire kidolgozott legyen), és hozzám hasonlóan szeretni fogják ezt a történetet is. Olvasásra fel!


Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Pippa, Ruben


SPOILER

[CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR VÉGEZTÉL A KÖNYV ELOLVASÁSÁVAL]

 A Peter Kenn és Pippa édesanyja, Sophia közti érzelmi szálat már az elején erre utaló jelekből sejtettem, így nem volt számomra meglepő mikor kiderült, hogy Peter Pippa apja. Arra is gondoltam, hogy Peter elérte a kolóniát, az viszont különösen tetszett, hogy már annyira berendezkedett és családja is van. Micsoda bonyodalmak várhatóak a későbbiekben!

 A Vörös-erdős jeleneteket kifejezetten nagy izgatottsággal vártam, és nem is kellett csalódnom. Izgalmas volt belelátni mindkét szereplő gondolataiba, és az ezt lezáró mentsem-e meg szenvedéseitől Pippát őrlődés Ruben szemszögéből a fegyverrel is felejthetetlen pillanatok közé tartozik.

 Ebben a részben megismerhettük a kolónián kívüli életet és ennek veszélyeit, de biztos vagyok benne, hogy a kolónián belül is várnak ránk még bonyodalmak. Szerencsére számomra ez hamarosan ki is fog derülni, ugyanis nekilátok a következő rész olvasásához.

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Jó ideje tologatom ezt a könyvet, pedig szeretem a disztópiákat. (Én is tartok a magyar kortárs íróktól, bár igyekszem túllendülni ezen.) Azt hiszem, ha tényleg ennyire jól elkapott sztori, akkor mégis megpróbálom még az idén. :))

    Egyébként extra poén ez, hogy a második részt megnyerve estél neki. :D
    Anita S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Azóta már jó pár könyvet olvastam magyar írók tollából, és abszolút megdőlni látszik ez a sztereotípiám. Fantasztikusan tehetségesek az íróink, s vannak köztük olyan is, akik még a külföldieket is túlszárnyalják. Amint elolvastad és van kedved, írd meg, hogy tetszett. ;)

      Törlés

Instagram