Csabai Márk: A hatlövetű


 Csabai Márk nevével már többször is találkoztam, ugyanis annak ellenére, hogy még nem volt szerencsém ezelőtt olvasni egyik művét sem, egy ideje már követem facebook oldalán különböző tevékenységeit. Amit ez időtájban mindenképpen sikerült megállapítanom, hogy egy nagyon szimpatikus, humoros, inspiráló személyről van szó, és ez a sokoldalúság végül az írásában is visszaköszönt. A felajánlott A hatlövetűért nagy köszönet Csabai Márknak!
 Külsejében főként a "letisztultságra" törekedtek, de mégis annyira összetett lett azzal a különleges írógéppel, hogy az ember szeme szívesen vizsgálgatja a különböző elemeket. Lényegre törő, így könnyen megtalálhatja a célközönségét a "SZEX, PÉNZ, HATALOM" kulcsszavakkal, és mindenkit megnyugtatok, hogy ez nem mellébeszélés, a három leginkább lényeges információt sikerült kiemelni a történetből. Minőségileg az általam kedvelt, minőségi, de mégis olvasható kategóriába sorolható a könyv, úgyhogy előkelő helyet foglalhat magának az Athenaeumos polcomon a többi könyv között.
Író: Csabai Márk
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 416
Eredeti ár: 2990 Ft
Fülszöveg: A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye.
De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az ajtaján, s laposra verik a fejét, aztán a következő snittben már kénytelen hol egy rablásos bűncselekmény szálait kinyomozni, hol maga is rabolni, esetleg gyilkolni?
Kedves írók, figyelem! Vigyázzanak, milyen történeteket írnak, hiszen van rá esély, hogy pillanatok alatt ott találják magunkat művük fikciós és valódi szálainak szövevényében.
Rablás, gyilkosság, bűnözőbandák, vádalku a rendőrséggel, és egy gyönyörű PR-os lány, Imola… A szex, a pénz és a hatalom tényleg szétválaszthatatlan?
A csattanót persze nem lőjük le, de annyit elárulunk, hogy mint a hasonló történetekben, vastagon gurul a forint is, és szép számmal akadnak, akik szaladnak utána.

 Adott egy fiatal, szárnyait bontogató író, Gyulai Emánuel, aki új történetével, A hatlövetűvel lassan, de biztosan halad egy fényesebb jövő felé, akinek éppen nem minden tökéletes a magánéletében párkapcsolatot tekintve, és aki pimaszul egyszerűen éli mindennapi életét. Amíg bele nem csöppen az életébe két igazi rossz fiú, akik a "szajrét" követelik rajta, és mint kiderül, A hatlövetű története nem is olyan biztos, hogy az ő története. Innentől beindulnak az események, ahol már Emánuel sem tudja, hogy melyik oldalon áll, és, hogy egyáltalán lesz-e kiút ebből az ördögi körből. Az "alvilág" legérdekesebb személyein keresztül kapunk betekintést egy olyan világba, ahol nincs barátság, csak szex, PÉNZ, hatalom.

 Egy teljesen újfajta élményben volt részem, hiszen ilyen stílusú történetet még nem volt szerencsém olvasni. Ha röviden kellene jellemeznem, akkor a humoros akció talán elfogadhatóan foglalná össze azt, amit elvárhatunk a könyvtől, de még így is bőven tartogathat meglepetéseket számunkra.
Elsőként a szerintem várhatóan egyik legmegosztóbb részéről írnék, ami nem más, mint az írás stílus. Mindenkit biztosíthatok arról, hogy a cselekménynek egy olyan pillanata sincs, amikor az olvasó fellélegezhet, ugyanis főszereplőnknek minden eseményhez van egy hozzáfűznivaló gondolata, és ha ez nem lenne elég, akkor tovább asszociálva, a gondolathoz is hozzá tud fűzni egy újabb gondolatot, természetesen mindezt humoros formában tálalva. Ez a fajta, általam kicsit "hiperaktív humornak" definiált stílus, van akinek tetszik, és van aki sokallni fogja, de azt azért ne feledjük, hogy a könyv "címkéi" között a szatíra is szerepel. Úgy gondolom, hogy ez nem csak személyfüggő, hogy kinek tetszhet igazán, hanem ezen belül még függ az olvasó hangulatától is.
 Én személy szerint az első kategóriába tartozom, hiszen nekem kifejezetten tetszett, hogy ilyesformán különbözik az eddig olvasottaktól. De azt is hozzá kell tennem, voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztem az asszociációáradatban, tehát tanulságként hozzátenném, hogy nagyon fáradtan ne kezdjen hozzá az olvasó, mert könnyen elveszítheti a fonalat a barátnő elvesztésétől az önkifejező tányérokig.

 Azt gondoltam mielőtt elkezdtem volna olvasni, hogy Emánuel történetében megírt karakterek majd valamiféle csoda folytán "kilépnek" a könyvéből, ezzel bonyodalmat okozva neki, de szerencsére ettől sokkal realisztikusabb megoldást olvashatunk. Annyira realisztikust, hogy bár nem volt "szerencsém" hasonló gengszter köröket élőben is ismerni, de biztos vagyok benne, hogy a való életben is így rendezik "ügyes-bajos" dolgaikat. (Azt meg hagyjuk meg Márknak, hogy magyarázza ki magát a rendőrök előtt...) Ahogy beindulnak az események, már az első oldalaktól kezdve, számomra nagyon nehéz lett volna megmondani, hogyan is végződik majd a történet, azt viszont éreztem, ahogy egyre jobban mélyültem el az írásban, annál jobban szippantottak magukkal az izgalmas események sorozatai. Mondhatnám, hogy végül nem okozott túl nagy meglepetést, de a végén majdnem sikerült átvernie. Milyen volt ez a befejezés? Olyan, ami teljes mértékben megállja a helyét, stílusához méltó lezárást nyújtva az egészre nézve.

 De tudjátok, hogy mitől kedveltem meg teljesen ezt a könyvet? A szereplőktől. Emánuel, a humoros író, aki valójában végtelenül egyszerű életét éli, mégis hihetetlen, hogy milyen fejlődésen megy keresztül az események során. Aztán ott vannak az idézőjeles rossz fiúk, a gengszterek: Wolf, Konrád és Oszi. Mindenféle brutalitásukon és "gonoszságukon" túl annyira kedvelhetőek lettek, hiszen mindezek mellett csupa jó tanácsokkal látnak el. Végezetül pedig ott van Imola, aki kiszámíthatatlan, rejtélyes, tekintélyt parancsoló, de mégis nőiesen csábító, talán még én is "szerelmes" lettem belé.
 Végezetül megállapíthatjuk, hogy a könyv nem árul zsákbamacskát. Szex, pénz, hatalom, humor, irónia, akció. Érdekel? Jó szórakozást! Én addig várom a továbbiakat. Vagy nincs?! Én sem tudom már...

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Emánuel, Wolf, Konrád.

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések