Swift

Moskát Anita: Bábel fiai



 Miután a Horgonyhely olyan nagy hatással volt rám, nem volt kétséges, hogy Anita első könyvét is elolvassam majd. A két könyv témája különbözik egymástól, valamint időrendiséget sem tartottam a könyveknél, mégsem gondoltam volna, hogy ne nyűgözhetne le ezzel a könyvével is az írónő. Már az elején áruljam el, hogy milyen mértékben volt rám hatással ez a történet IS? Arra nincsenek szavak... Addig amíg próbálom összeszedni gondolataimat, nézzük a borítót. Annyira nem nyűgözött le első látásra, mint mondjuk annak idején a Horgonyhely esetében, de azt nem tagadhatjuk, hogy ennek is érdekes hangulata van. Így olvasás után is csak azt tudom mondani, hogy illik a történethez, szép munka. Az első borítótervet viszont örülök, hogy nem tartották meg, sokkal jobban passzol a kék szín hozzá, mint a rózsaszín.
Író: Moskát Anita
Kiadó: GABO, 2014
Oldalszám: 404
Eredeti ár: 2999 Ft
Fülszöveg: Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.
 Tudjátok, hogy nem szoktam fülszövegeket olvasni, ajánlani, de jelen esetben megállja a helyét az alaptörténet mesélésében, figyelemfelkeltésben. Mint, ahogy abban is olvashatjuk, két idősík, két világ van jelen történetünkben, egyikben Bábel különleges, forró világa, míg a másikban mi valóságunkban kalandozhat az olvasó. Arzén, apja örökségét ápolja, és azon dolgozik a bábeli lakók kemény munkájával, feláldozásaikkal, hogy Bábel tornya minél magasabbra nyúljon, ezzel is istenüknek áldozva. A két világ ötvözése, a beszivárgó kívülállókkal különleges helyzetekkel vértezi fel, a már amúgy is érdekes felállást. Dávid látását szeretné visszaszerezni ebben az idegen környezetben, és ennek elérése érdekében bármeddig képes elmenni, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy nem minden olyan egyszerű, mint ahogyan azt ő elsőre gondolta volna. A vallás, a hit, a modern gondolkodás áll szembe egymással sivatagi környezetben.

 Mi az ami ennyire el tud varázsolni Moskát Anita történeteiben? Miért van rám ekkora hatással bármelyik írása? Talán amit ki tudnék emelni a számtalan indok közül az a stílus, ahogyan a szavakat, történeteket formálja. Bármilyen szereplőt, eseményt, világot, történetet olyan könnyedén tár elénk, teljesen magától értetődően, mintha valójában is természetes lenne az, amit gondolataival megalkotott. A Bábel fiaiban is erősen épít a misztikumra, és bár más könyvekben legtöbbször számomra eltúlzottnak tűnhet egy-egy ilyen momentum, de jelen esetben én abszolút természetesnek vettem ezeket. Sőt, tudjátok mit? Könyveinek misztikuma oly erősen ölel körbe mindent, hogy én magam olvasóként is hatása alá kerülök, és nem tudok mást elképzelni, mint azt, ahogyan engem is átjár mindez. Úgy gondolom ennél nagyobb misztikumot nehéz lenne elképzelni ilyen tekintetben. Ezért érdemes elmerülni a könyvek világában, hogy azt a csodát, amit keresünk, megkaphassuk.

 A leginkább izgalmas jeleneteket egyértelműen Bábel szolgáltatta számomra, de szerintem a legtöbb olvasó így lesz ezzel. Ellenben nagyon tetszett az a megoldás, ahogyan váltakozott a fejezetek között a két világ síkja, és mégis milyen könnyen összefonódott a kettő. Ahogy haladtunk előre a cselekménnyel, egyre izgalmasabb lezárásokkal végződött egy-egy ilyen fejezet, így elkerülhetetlen volt, hogy az ember ne akarjon minél tovább elmenni benne. De mindezt úgy, hogy a másik síkon leírt történések is hasonló izgalmakkal szolgáljanak, ne érezve becsapva magát az olvasó, hogy csak az időt húzza az írónő. Gyönyörűen felépített, szép ívvel rendelkezik a történet, amiben ahogy haladunk előre úgy lesz egyre izgalmasabb, érdekesebb. És, hogy a végén hová fog kilyukadni, szerintem éppoly nagy meglepetés, mint amilyen meglepetés az egész történet. Anita történeteinél bizton állíthatom, hogy senki sem kiszámítható eseményeket, végkifejleteket aztán pláne nem találhat.

 Milyenek a szereplők, karakterek? A legutolsó mellékszereplőig mind egytől-egyig érdekesek, igazi személyiségek. Már a Horgonyhely esetében is ezt a véleményt osztottam, de úgy látszik, hogy az első könyv esetében sem alkotott másként az írónő. Előbbi kapcsán volt pár olvasó, akik a szereplőkre tekintve, hogy más világban, más "játékszabályok" közt élik mindennapjaikat, nem tudtak velük azonosulni. A Bábel fiaiban azért láthatják másképp a helyzetet, ugyanis kapunk egy olyan síkot, ami a mi világunkkal teljesen megegyező. Teljes mértékben ugyanolyan gondolkodással, mint mi. Ezért azt mondanám, hogy karakterek szempontjából jobban emészthetőbb a Bábel fiai, mint mondjuk a Horgonyhely. Senki se aggódjon, ez semelyikből sem von le egy fikarcnyit sem, ezek az emberek igenis élnek, saját gondolataik vannak, és nem egyszerű faékek, akiknek egyetlen tulajdonságuk emelődik ki a sok közül.

 Első könyves debütálása Anitának a Bábel fiai. Megmondanám-e ezt sorait olvasva? Eszembe se jutna a kérdés, nemhogy még megválaszoljam is. Aki azt mondja, hogy nem lehet nagyot alkotni, annak igenis itt van az ellenpélda. Nyilván így is hatalmas munka van benne, hogy már elsőre ilyen hatalmasat sikerüljön alkotni. Mellé azért párosul egy "csipetnyi" tehetség, amit a különleges világlátással tudok legjobban elképzelni. Hogy ezeket hol vehetjük észre a történetben? Az alapelgondolásokon túl a legapróbb részletekben, mindenhol. Árulkodóak ezek.

 Azt hiszem, az én tornyom is épül, ami bizony különös misztikummal van körülölelve, és minden egyes pillanattal, amit világukban töltök, egyre jobban csak vonz. Ez a torony már két, hihetetlenül erős alappillérből áll. Elmondhatatlanul várom, hogy gyarapíthassam magasságát. Nem, nem szeretném, hogy az égig érjen, és még tovább, nem. Ezeknek különlegessége abban rejlik, hogy pont annyit tartogatnak magukban, amennyi szükséges. Szépen lassan haladva sokkal többet ér, mint eszeveszett rohanásban halmozva. Lezárásként mit tudok elmondani? Köszönöm!

Értékelés:
Borító:
Kedvenc karakter(ek): Arzén, Dávid.

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram