Bessenyei Gábor: A feledés folyója

 Amilyen gyorsan végeztem Az Olimposz legyőzése sorozat első részével, olyan gyorsan láttam is neki a másodiknak. Bár A jövő harcosai hagyott némi kívánnivalót maga után, mégis nagy lelkesedéssel fogtam  neki ennek a kötetnek. Még annak ellenére is tartott ez a lelkesedés, hogy a könyv borítója már megjelenésekor kicsapta nálam a biztosítékot, hiszen nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Az előző borítóján éppen az tetszett annyira, hogy a karaktereknek konkrétan nem láthatjuk az arcát, így itt is valamiféle hasonló elrendezést tudtam volna elképzelni. És, hogy sikerült-e lenyűgöznie, valamint az első rész után "elvárt" javuló tendenciát mutatnia A feledés folyójának? Azt kell, hogy mondjam, nem teljesen.

Író: Bessenyei Gábor

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 296

Eredeti ár: 3299 Ft

Fülszöveg: Indul az újabb istenvadászat!
Marcell, Erik és Adria nyara más, mint a kortársaiké, hiszen a tanév végén hihetetlen kalandokba keveredtek. Lenyűgöző kalandokat éltek át, leleplezték az áruló görög istent és helyrehozták az időzavart.
Ám valami még sincs rendben. Egyre több furcsaság akad a jelenben.
Hogyan kerülnek hárpiák egy panelházba?!
Zeusz kérésére visszautaznak az ókori Görögországba, megtalálni a medréből eltűnt alvilági folyót, aminek vízétől a holtak elfelejtik az emlékeiket.
Az alvilág már az összeomlás szélén áll, az idő szövete meghasadt,
és mitikus szörnyek szöknek át a jelenbe.
A jövő harcosai versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a feledés folyóját, mielőtt minden összeroppan. Ám ahogy nyomoznak, és megismerik az istenek korábbi tetteit, egyre több szörnyűségről hallanak. Talán még nagyobb a veszedelem, mint gondolták…
Hőseink újabb sodró kalandra indulnak. Tarts velük az izgalmas úton!

 Így az elolvasása után olyan kettős érzésem van, melyet egyszerűen nem tudok a helyén kezelni. Egyrészről jelen esetben is megvolt az a gyors tempó olvashatóság szempontjából, mint az első résznél, és talán még szerteágazóbbnak is véltem az utazást. Közben pedig talán eltörpülnek ezek a köztes események a nagyobb szinten lévő történet kibontakozása mellett. Természetesen az apróbb események is nagyban hozzájárulnak ahhoz, ahová majd a végén kilyukadunk, azonban ettől elhúzottnak hathat az egész, ahogyan azt korábban is észleltem. Ebből kifolyólag bár voltak olyan momentumok, ahol fejlődést tapasztalhatunk, azonban a legnagyobb részét kitöltő eseményfolyamoknál ez a fejlődés nem érzékelhető. Innen is fakad a kettősséggel való vívódásom, hiszen míg a könyv nagy részében várok egy bizonyos dologra, melynek részletei már-már oly' nyilvánvalók, hogy a többszöri utalásoknak, eseményeknek köszönhetően a végére már mindenki rájöhet mibenlétükre, addig a végén beindulnak az események, és a részek közötti átvezetés, amely a legfőbb vonulatot adja a sorozatnak hihetetlen jól sikerednek, izgalmakat kecsegtetve a továbbiakra nézve is. Ebből a szempontból tekintve az elsőhöz képest sokkal hatásosabb lezárást kapott ez a kötet, és így sikerült azt elérnie, hogy a következő részt is biztosan olvassam majd.

 Az előzőekben alkalmazott nyomozós szálat most is beveti Gábor, amivel végtére is semmi probléma nincsen, kezdenek a karakterek is egyre rutinosabban mozogni ezeken a terepeken. Ismét nagy területet lefednek nyomozásukkal, egyre több helyszínt ismerhetünk meg ezáltal, így nem is véletlen, hogy a Prológus "Nagy utazás az életünk" témájához tökéletesen illik a történet. Ahogyan az elvárható volt, ismét zsákutcák tömkelegébe botlanak hőseink nyomozásaik során, a problémák megoldásán is egész szépen dolgoznak, azonban az összefüggések, kapcsolati hálózatok kinyomozása még az eddigi tapasztalatok alapján levont tanulságok által sem az erősségük. Abszolút nagy pozitívumként tekintek arra, hogy a "jelenben" történő eseményeket most nem tudtuk le annyival, hogy szimplán megállt az idő, ezáltal rengeteg bonyodalmat teremtve a cselekményt tekintve. Végre a szülők is szerepet kaptak, és ettől egy kicsit életszagúbb lett az egész.

 További pozitívum, hogy egyre jobban és nagyobb részben kapunk betekintést a mitológia világába, ebben a részben teljesen új istenségeket, szereplőket vonultat fel, mint korábban, ezáltal még nagyobb betekintést nyerhetünk világukba. A különböző mitológiai események szépen ágyazódnak bele a történésfolyamba, ezzel úgy kialakítva a szálakat, hogy azok viszonyuljanak az eredeti történésekhez, azokat teljes valójukban megtartva. Mindeközben pedig ez nem érezhető erőltetettnek. Ezzel kapcsolatban pedig már van egy sejtésem, ami a legeslegvégén lezárásnak következhet a mitológiai vonatkozását tekintve, kíváncsian várom, hogy vajon teljesül-e.

 Karakterek szempontjából még mindig Erik volt kiemelkedő számomra, de mellette az istenségeket is említhetném. A könyv erőssége mindenképpen ezekben a szereplőkben rejlik. Ebben a részben kecsegtet számunkra egy bizonyos lehetőséget az író, amit aztán kérdés, hogy a későbbiekben meglép-e főszereplőinkkel kapcsolatban. Személy szerint igazán merész húzásnak tartanám, és úgy látom, hogy nagyon jó hatással lehetne a könyvre, pláne meglepetéseket tekintve. Megoldásképpen pedig lényegében bármi szóba jöhet, ugyanis az isteni képességeknek köszönhetően minden kivitelezhető. Ebből a szempontból egy olyan világ adott ezzel a témával, ahol az arra alkalmasak igazán elengedhetik fantáziájuk kibontakozását.

 Összességében azt a szintet, mint az előzőnél tudta hozni Bessenyei Gábor, viszont elvárható lett volna egy kis fejlődés, így számomra egy kicsit vesztett az értékéből. Kicsit olyan érzésem van, hogy a sorozat lezárásával, összességében a fő vonulatoknak köszönhetően érdemes figyelni erre a történetfolyamra, mégis a köztes részekre is egy kicsit jobban rá kellene feküdni, esetleg nem olyan bő lére ereszteni. A lezárás nagyon sok izgalmat és lehetőséget rejt magában, remélem, hogy ezzel megfelelőképpen haladnak a dolgok tovább. Akik nem szeretik a lezáratlan végeket, azok majd foghatják a fejüket, hiszen az új rész megjelenéséig sajnos még várniuk kell az olvasóknak.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.