Gyönyörű borítóval ellátott trilógia, amely sci-fi? Egyértelmű, hogy a polcomon kell szerepeltetni mindhárom részét. Ismét előjött borítómániás énem, ugyanis míg a Főnix Könyvműhely nem jelentette meg a harmadik résszel párhuzamosan új borítókkal, nem igazán hallottam Dan Krokos műveiről. De még milyen jól tették, hogy ezzel felhívták a figyelmem, hiszen nagyon szépen felépített, izgalmas sztorival rendelkező könyvektől fosztottam volna meg magam. Nem mondom, hogy nem volt néhány olyan pillanat, amikor fogtam volna a fejem, hogy vajon hová fogunk kilyukadni, de mindig sikerült úgy alakítania a dolgokat az írónak, hogy meglepetést tudjon okozni. És hogy az alábbi gondolatok csak hamis emlékek lennének? Talán a végére kiderül.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 262
Eredeti ár: 3280 Ft
Fülszöveg: Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.
Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.
Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…
Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.
Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…
Igen erősen indít a történet, már az első szavaival megnyeri magának az olvasót, ebben teljesen biztos vagyok. Azzal, hogy egy olyan lány szemein keresztül láthatjuk az eseményeket, aki szintén "friss" szemlélője az eseményeknek, ugyanis minden addigi emlékét elveszítette, sokkal hitelesebbé válik a környezet, alaphelyzet bemutatása, mintha mindent szájbarágósan jelenítene meg az író. Ilyen szempontból végig jól alakítja a helyzeteket Dan, hiszen a szépen adagolt információk mellett sincs olyan érzésünk, hogy egy teljesen kiszámítható végkifejlet felé haladunk. Nyilván vannak olyan momentumai, amik magától értetődőnek tűnnek, de mellette annyi irányban haladnak a szálak, hogy lehetetlen megmondani, hol is lyukadunk ki a végén.
Mit szólnál hozzá, ha minden emléked elveszítve azzal kellene szembesülnöd, hogy genetikailag módosított személyednek köszönhetően valójában egy két lábon járó fegyver vagy? Miranda egy ilyen csoport tagja, ugyanis energiáit kiengedve a körülötte lévő egyszerű személyekben félelmet kelt. Ezzel lényegében bárkit megadásra kényszeríthetnek, senki és semmi nem okozhat akadályt számukra. Egy részről rengeteg izgalmat tartogat magában főszereplőnk, Miranda azzal, hogy saját magát keresi, milyen szerepe is van az egész eseményfolyamban. Amellett, hogy sikerül összeraknia a képet ebben a részben mind önmagáról, mind társairól, egyre jobban kezd ráébredni, hogy az a világ amelyben élt mennyire is hamis. Az pedig, ami még rá vár nem túl szép jövővel kecsegtet.
Azoknak, akik fokozottan szeretik halmozni az izgalmakat, erősen ajánlott Dan Krokos regényfolyama, hiszen egy olyan pillanatot sem tartalmaz a könyv, melyben unatkozhatna bármely olvasója is. A félelemhullámok kibocsátásával kapcsolatos jelenetek voltak számomra a legizgalmasabbak, hiszen ezzel a képességgel a megalkotott karakterek érdekes "szuperhősökké" válhattak. Az már más kérdés, hogy alkalmazóik milyen cél érdekében próbálták felhasználni őket. Izgalmak nem csak ilyen tekintetben jelentek meg. Nagy mértékben viszi előre a kíváncsiság az olvasót, hogy az adott eseményeknek milyen okok állnak a hátterében. Nagy homály fedi a sztori hátterében álló valóságot ebben a részben, így egyfajta felvezetésként szolgál a Hamis emlékek egy sokkal nagyobb kaliberű világ felé, amitől aztán mindenki eltáthatja majd a száját. Ebből a szempontból a könyv lezárása is olyan, hogy szinte lehetetlen megállni, ne akarjon az ember mindent megtudni a továbbiakról. Még szerencse, hogy az egész trilógia elérhető mindenki számára.
Karakterek tekintetében az összezárt négyes csapatunk minden tagja pont úgy volt jó számomra, ahogy volt. Talán az első részben még nem annyira sikerült mindenkinek teljesen kibontakoznia, és a felfedezés miatt kicsit háttérbe is kerültek néhányan, de bizton állíthatom, hogy mindenkit szépen sorjában egyre inkább megismerhetünk. Miranda központi karaktere emelkedik ki számomra ebben a részben leginkább. Kicsit megijedtem, hiszen szerelmi sokszög garmadájával támad az író kis csapatunkon belül. Már csak az hiányzott volna, ha mesterük iránt táplált volna valamelyikőjük szorosabb érzelmeket. Szerencsére ez nem történt meg, mint ahogyan az sem, hogy túlzottan idegesítő lett volna a kapcsolatok kuszasága. Kicsit mélyebben belegondolva teljesen alátámasztott volt az egész, úgyhogy nagyon nagy dicséret jár érte, amiért nem estünk át a ló túloldalára.
Tekintve, hogy ebben a részben még csak meg-meg mutatja magát, hogy mi is lehet a továbbiakban, így nagyon sok minden vár még az olvasókra a továbbiakban. Nem egy elnagyzolt, felesleges, elhanyagolható kezdést kapunk a Hamis emlékekkel, hanem egy nagyon izgalmas, minden tekintetben akciódús eseményfolyamot. Sci-fi mivolta még nem a köznapi értelemben vett mivoltában jelenik meg, de ami késik, nem múlik. Az ígéretes kezdés után már csak az a kérdés, hogy ez a hamis világ milyen mértékben tud a továbbiakban jól operálni. Az első rész ékes példája annak, amikor a gyönyörű külső egy hozzáillő, fantasztikus történetet tartogat. Hogy ez hamis lenne? Nem hinném.
Mit szólnál hozzá, ha minden emléked elveszítve azzal kellene szembesülnöd, hogy genetikailag módosított személyednek köszönhetően valójában egy két lábon járó fegyver vagy? Miranda egy ilyen csoport tagja, ugyanis energiáit kiengedve a körülötte lévő egyszerű személyekben félelmet kelt. Ezzel lényegében bárkit megadásra kényszeríthetnek, senki és semmi nem okozhat akadályt számukra. Egy részről rengeteg izgalmat tartogat magában főszereplőnk, Miranda azzal, hogy saját magát keresi, milyen szerepe is van az egész eseményfolyamban. Amellett, hogy sikerül összeraknia a képet ebben a részben mind önmagáról, mind társairól, egyre jobban kezd ráébredni, hogy az a világ amelyben élt mennyire is hamis. Az pedig, ami még rá vár nem túl szép jövővel kecsegtet.
Azoknak, akik fokozottan szeretik halmozni az izgalmakat, erősen ajánlott Dan Krokos regényfolyama, hiszen egy olyan pillanatot sem tartalmaz a könyv, melyben unatkozhatna bármely olvasója is. A félelemhullámok kibocsátásával kapcsolatos jelenetek voltak számomra a legizgalmasabbak, hiszen ezzel a képességgel a megalkotott karakterek érdekes "szuperhősökké" válhattak. Az már más kérdés, hogy alkalmazóik milyen cél érdekében próbálták felhasználni őket. Izgalmak nem csak ilyen tekintetben jelentek meg. Nagy mértékben viszi előre a kíváncsiság az olvasót, hogy az adott eseményeknek milyen okok állnak a hátterében. Nagy homály fedi a sztori hátterében álló valóságot ebben a részben, így egyfajta felvezetésként szolgál a Hamis emlékek egy sokkal nagyobb kaliberű világ felé, amitől aztán mindenki eltáthatja majd a száját. Ebből a szempontból a könyv lezárása is olyan, hogy szinte lehetetlen megállni, ne akarjon az ember mindent megtudni a továbbiakról. Még szerencse, hogy az egész trilógia elérhető mindenki számára.
Karakterek tekintetében az összezárt négyes csapatunk minden tagja pont úgy volt jó számomra, ahogy volt. Talán az első részben még nem annyira sikerült mindenkinek teljesen kibontakoznia, és a felfedezés miatt kicsit háttérbe is kerültek néhányan, de bizton állíthatom, hogy mindenkit szépen sorjában egyre inkább megismerhetünk. Miranda központi karaktere emelkedik ki számomra ebben a részben leginkább. Kicsit megijedtem, hiszen szerelmi sokszög garmadájával támad az író kis csapatunkon belül. Már csak az hiányzott volna, ha mesterük iránt táplált volna valamelyikőjük szorosabb érzelmeket. Szerencsére ez nem történt meg, mint ahogyan az sem, hogy túlzottan idegesítő lett volna a kapcsolatok kuszasága. Kicsit mélyebben belegondolva teljesen alátámasztott volt az egész, úgyhogy nagyon nagy dicséret jár érte, amiért nem estünk át a ló túloldalára.
Tekintve, hogy ebben a részben még csak meg-meg mutatja magát, hogy mi is lehet a továbbiakban, így nagyon sok minden vár még az olvasókra a továbbiakban. Nem egy elnagyzolt, felesleges, elhanyagolható kezdést kapunk a Hamis emlékekkel, hanem egy nagyon izgalmas, minden tekintetben akciódús eseményfolyamot. Sci-fi mivolta még nem a köznapi értelemben vett mivoltában jelenik meg, de ami késik, nem múlik. Az ígéretes kezdés után már csak az a kérdés, hogy ez a hamis világ milyen mértékben tud a továbbiakban jól operálni. Az első rész ékes példája annak, amikor a gyönyörű külső egy hozzáillő, fantasztikus történetet tartogat. Hogy ez hamis lenne? Nem hinném.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések