Swift

Janne Teller: Minden


 Janne Teller Semmijét már korábban volt szerencsém olvasni, és anno hihetetlen nagy élményt nyújtott az írónő. Ennyire szépen megírt és rengeteg mondanivalóval, filozofikus értelemben vett szinten, rendelkező kötet engem személy szerint igencsak el tud varázsolni. Így nem is volt kérdés, hogy belevágjak-e a Minden című, immáron több kis történetet magába foglaló könyvbe. Szerencsére most sem kellett csalódnom, hiszen a Minden, ahogy a cím is mutatja: Minden volt. Ennyi érzést és életet egy ilyen kis kötettől nem is igazán várna el az olvasó. Úgy gondolom, hogy a két kötet nem zárja ki egymást, sőt! Javaslom mindenkinek, hogy párban érdemes belevágni, hiszen a kettő együtt még nagyobb remeket alkot, és nem kicsit hozzátesznek egymás olvasásélményéhez. Erre számomra remek alkalmat biztosított a Libri 1+1/2-es akciója, amit érdemes átnyálazni. Na, de nézzük a továbbiakban történetenként a kötetet.
Író: Janne Teller
Kiadó: Scolar
Oldalszám: 178
Eredeti ár: 2495 Ft
Fülszöveg: Miért ​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.
Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.
Miért?

 Talán egy kicsit furcsa kezdéssel indulunk, amitől elsőre meg is rémültem, hiszen egy párbeszédet olvashatunk, ahol egyből bedob minket Teller a mély vízbe. Így nehezebb volt belendülni a Semminél megszokott folyamba, azonban ha utólag tekintek vissza rá, és a különböző történetek egymásutániságában figyelembe vett szerepükre nézek, akkor azt kell mondjam, hogy pontosan tudom, miért ezzel indítunk. Már ennél a történetnél megemlíthetnénk a Semmi-t, hiszen olyannyira összefüggnek mondanivalójukat tekintve. Előszeretettel használ Jane Teller tőmondatokat a kívánt hatás elérése érdekében, és bár azt gondolhatnánk, hogy ezzel elveszíti azt a filozofikus gondolatébresztést, amit hosszabb mondatokkal kelthetne. Ezzel ellentétben pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: sokkal kifejezőbbek ezek a rövidebb, sallang nélküli megfogalmazások.

Ahogy úgy ringatják a csípőjüket, szemüket a földre szegezve

 Tipikus példája az amit én megtehetek másokkal, azt ugyan velem nem tehetik meg esetnek. De közben pedig annyiféleképpen értelmezhetjük egy felháborodott keleti polgár szavait, amiért a síneken túli lakosság furcsán ringatja a csípőjét, és szemüket pedig állandóan a földre szegezik. Talán az egyik legelgondolkodtatóbb története a kötetnek, ugyanis általa egy picit mindenki magába nézhet, hogy nem-e áll így hozzá az élet bármely területén a felmerülő helyzetekben lévő kérdésekre. Közben pedig ott lebegnek a kérdések: meddig terjed a szólásszabadság? Ki szabhatja meg, mit lehet, és mit nem? Ha valami szebben van tálalva, akkor annak már nem is ugyanaz a jelentése? Miért nem tudjuk elfogadni egymást úgy ahogy vagyunk?

A török szőnyeg

 Apja-lánya kapcsolat, szülői elvárások, és egy különleges utazás, melynek legnagyobb része egy helyi török szőnyegkereskedésben zajlik. Vagy inkább mondhatnánk azt is, hogy a kislány gondolataiban, hiszen általa ismerhetjük meg az eseményeket. Ennél a történetnél sem tipikusan egy szálra koncentrál az írónő, az apróbb momentumokban, egy-egy karakter jellemében rengetegféle dolgot vélhetünk felfedezni. Gyakran ámulok ezeken, ugyanis szerintem a legnagyobb figyelemreméltóság, ha egy pár oldalas, pár soros történetben ennyi mindent meg tud jeleníteni a készítője. Pláne, ha ennyire gondolatébresztő az a kis világ, amit éppen elénk tár, és nem csak elvész az olvasó a sorok között. A török szőnyegnél érezhető mindez talán a leginkább. Mit engedhet meg magának egy magasabb társadalmi szinten élő személy az alacsonyabbakkal? A pénz irányít mindent? Az előítéletesség bármilyen helyzetben utat tör magának? Üdítő kivételek mindenhol vannak.

Sárga fény

 A rabszolgaság kérdésének bővebb értelemben vett boncolgatását hivatott ellátni a Sárga fény című mű. Szintén egy tizenéves szemüvegén keresztül láthatunk mindent. Érdemes belegondolni, hogy mennyi mindennel kell megküzdenie a saját problémáin kívül egy kamasz gyereknek, ugyanis a történetben felvázolt cselekmény nem egy nem mindennapi eset. És ez a fajta, filozofikus értelemben vett kíváncsiságot is érdemes megfigyelni. Miközben egymásra épülnek az események, milyen sokféle módon lehet értelmezni a rabszolgaságot. Aki dolgozik az már rabszolga? A társadalom részének lenni mondható rabszolgaságnak? A különböző családi kapcsolatban egymást rabszolgasorba juttatjuk? Különb lesz-e valaki attól, ha nem fogva tart, hanem kihasználja a fogva tartottságot?

Míg a halál el nem választ

 Mi minden vezet el odáig egy ember életében, hogy bűncselekményt kövessen el? Sajnos van az az eseménysorozat, ahol elkeseredettségében cselekszik úgy, ahogy egy adott illető. Nem, nyilván senkinek sincsen elnézve semmiféle olyan cselekedet, amit nem helyesnek tituláltunk. Azonban MINDEN összefüggésben áll mindennel. Míg a halál el nem választ cselekményében ismét szerepet kap az egyház is, csakúgy mint ahogyan a Semmi esetében is sok-sok kérdéskör mellett ez is megjelent. Kinek van joga eldönteni, hogy valaki ítélete halálbüntetéssel záruljon? Vagy ha már mások életének kioltásáért felelős egy személy, akkor már nincsen "kegyelem"?

Madarak, virágok, fák

 A kötet egyik legkreatívabb szimbólumokkal rendelkező története a Madarak, virágok, fák. Az emberek, állatok, növények származását boncolgatja egy Dán környezetben lévő "dán", de mégsem annyira dán iskolás lány gondolatain keresztül. Biológiát lelkesen hallgatóként a különböző fajok besorolását tekintve mi az elsődleges szempont, amit vizsgálunk? A fajra specifikus jellemzőket. A köznapi értelemben vett környezetét? Hogy hol éli mindennapjait? Mire enged következtetni, hogy már az iskolában is "faji" megkülönböztetéseket tesznek a gyerekek? Nem élhetünk egymás mellett, mint a természetben az a sok-sok faj?

Nyalóka

 Ez a kis történet is a kedvenceim közé került, ugyanis egy, mondhatni saját világában élő, "beteg" kisfiú mindennapjait követhetjük nyomon, akinek annyira zárt világa van, hogy kapcsolatait nagyon szorosan alakítja ki egy dologgal. Köztük volt már macska, és most éppen egy fa. Azonban az ő világában nagyon koncentrálni kell legjobb barátjára, hiszen amint egyetlen pillanatra elfelejt koncentrálni, elhagyja őt az. Számára ezek az apró dolgok jelentik a Mindent, minden más csak zavaró tényező. Milyen sok különböző Minden van, és lehet, hogy valakinek a Mindene teljesen eltér a miénktől, és amire mi azt gondolnánk, hogy rossz, az éppen valaki másnak megnyugvás. Minden csak nézőpont kérdése.

Minden

 Végkifejletnek pedig betekintést nyerhetünk Janne Teller Mindenébe, ugyanis magáról az alkotási folyamatról ír, természetesen a tőle megszokott nem mindennapi módon. Egyfajta kerettel is szolgál az olvasóknak, hiszen ebben is említést tesz az előtte olvashatott történetfoszlányokra, hogy hogyan is kerülnek mindezek papírra. Érdekes, kissé elvont világot teremtett maga köré, amivel eddig is lelkesen operált, de talán ebben érzékelhető leginkább ez a mélybe ható letargia. Azt gondolom, hogy érdekes kivitelezés, minden tekintetben egyedi. És hogy kinek milyen a Mindene? Semmi sem egyforma, a kérdés már csak az, hogyan élünk ezzel.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.


You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram