Ned Vizzini: Nyomás alatt


 Prológus YA hetéhez kapcsolódva olvastam Ned Vizzini könyvét, melyet bevallok őszintén, a témája valamint a borítója miatt választottam. Szerintem nagyon ízlésesen lett megalkotva, ami eléggé felkelti az olvasók figyelmét, emellett pedig nem csak random rápakolt dolgok vannak, hanem olvasása után ki is derül, hogy az egyes momentumok mit szeretnének szimbolizálni rajta. Az öngyilkosság is elég népszerű a YA kötetekben, hiszen ez a régebben még tabunak számító téma elég nagy számban érinti különböző okok miatt a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy az egyik legjobb módja, ha ezekről beszélünk velük, és az ilyen köteteken keresztül ezt meg tudjuk lépni. Azonban fontos, hogy mindezek mellett ott legyen a kellő mértékű támogatás, amely által a helyére kerülhetnek a kérdések. Kíváncsian vártam, hogy ebben a történetben milyen mértékben lesz hangsúlyos a depresszív hangulat, lesz-e hasonló hatással az olvasóra, mint néhány, a kategóriájában megegyező könyv. Hogy ez milyen módon jelent meg benne, a továbbiakból kiderül.
Író: Ned Vizzini
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368
Eredeti ár: 2990 Ft
Fülszöveg: Az ambiciózus, New York-i tinédzser, Craig Gilner eltökélte, hogy sikeres lesz az életben – ami azt jelenti, hogy be akar jutni a megfelelő gimnáziumba, a megfelelő főiskolára, a megfelelő munkahelyre. Ám amint Craiget felveszik a manhattani Vezetőképző Gimnáziumba, a nyomás elviselhetetlenné válik. Nem eszik, nem alszik, míg, egy este, majdnem megöli magát.
Craiget, öngyilkossági kísérletének köszönhetően egy pszichiátriára utalják, ahol nem mindennapi új szomszédokat szerez: egy transzszexuális szex függőt; egy lányt, aki ollóval esett az arcának; és az önmagát megválasztó Armelio elnököt. Itt Craig végre képes szembenézni szorongásának forrásával.
Ned Vizzini, aki maga is járt már pszichiátrián, különösen megindító történetet írt a boldogsághoz vezető, néha nem várt útról. 
 Főszereplőnk, Craig egy hihetetlenül szorgalmas diák, aki nagy árat fizetve, de bejut a számára leginkább áhított iskolába. Innentől kezdve azt gondolhatná az ember, hogy minden a lehető legjobb irányba halad majd tovább, de sajnos, mint ahogyan az életben sem, nem fenékig tejfel az élet. A nyomás, ami minden terület irányából srácunkra nehezedik, egyre inkább a szorongás felé taszítja, mígnem az öngyilkosság is, mint megoldás fel nem ötlik benne. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ezzel a könyv legfőbb momentumát spoilerezi el a fülszöveg, azonban annak mélyebb értelemben vett vizsgálatát sokkal inkább a részletekben kell felfedezni. Hangsúlyos szerepet kap a történetben továbbá egy pszichiátria, ahol az emberi kapcsolatok talán egyik legtisztább formáját tapasztalhatják meg az ott lakók. Önismereti szempontból sem elhanyagolható a dolog, hiszen a külvilágtól teljesen elzárva igazán kibontakozhat az ember elméje, hogy aztán tisztább képet kaphasson magáról.

 Érdekes módon ilyen jellegű hangulattal még egyik, a korábban említett "téma társaknál" sem találkoztam. Volt már, hogy olyan szintű depresszió tapadt rám is egy könyv hangulata által, hogy hetekig nem tudtam elszakadni tőle, de minden esetben hangsúlyos volt ez az érzés, ha kellően jól tudott operálni az író. Jelen esetben bár jól operált az író, egy elég különös szférát teremtett számomra azzal, hogy nem éreztem ezt a hihetetlen nagy "fekete hangulatot", viszont ezzel pontosan azt az érzést sikerült felerősítenie bennem, hogy minél többféle ember, annál többféle hozzáállás és hangulat lehetséges. Azzal, hogy mennyi nyomás kerül a diákokra az olykor túlzottan nagy elvárásokkal, nem is kérdés. Ezáltal már az sem az, hogy nagyon sok embert érint az általa kialakított szorongás, depresszió, kilátástalanság érzet. Ezt olyan hatásosan sikerült ábrázolni, miközben egy teljesen értelmes, olykor higgadtan és logikusan gondolkodó karakter helyzetébe sikerült beleintegrálnia, hogy senkinek sem maradhat hiányérzete ezzel kapcsolatban. Nem csupán azokat érinti, akiknek a helyzete teljesen kilátástalan, szinte bárkinek a hangulatára ráteheti pecsétjét.

 Volt néhány olyan momentuma a történetnek, mikor hirtelen nem tudtam mást csinálni, csak egyszerűen pislogni. Meg kell hagyni, hogy érdekes stílusban tálalt információkat tudhatunk meg akárcsak Craigről, vagy gondolatainak tálalásáról. Ezek között kiemelendő a nyugtató érzés, amit a sötétben való "ülve hugyozás" okoz. Bár teljesen elfogadónak mondanám magam, azért ezeken a momentumain nekem is sikerült fennakadnom egy pillanatra, míg aztán továbbgondolva, miért is kellene ezeken ilyen szinten kiakadni. Míg egyikünk így vélekedik a világról, másikunk meg úgy, hát miért ne lehetnének mindenkinek meg a különféle, különös szokásai. Ezektől leszünk egyediek, és fontos erősíteni ezeket már a lehető legfiatalabb korban, hiszen ezáltal alakíthatunk ki egy olyan elfogadóbb társadalmat, ahol akár már ez sem lenne egy olyan információ, ami kiveri a biztosítékot. Kiemelném még Craig elnevezéseit a különböző, tüneteit kialakító folyamatokra, vagy azok egységeire. Például a negatív jelentéssel bíró, hátráltató tényezőket Csápoknak, míg az ezeket ellensúlyozókat Horgonyként említi. Avagy a fejében lejátszódó negatív események egymásutániságát, amikor egyikről másikra asszociál, Tekerésnek nevezi. Ezek az apró momentumok tettek hozzá ahhoz, hogy kialakíthasson egy különleges, de szerethető srácot.

 Szereplők tekintetében nem csak Craiget sikerült megszeretni, de a pszichiátrián lévő érdekes személyek szinte mindegyikét. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy ilyen "tiszta" helyen, ahol tényleg nem volt szinte semmi kapcsolat a telefonáláson kívül a külvilággal, mennyire másként viszonyulnak egymáshoz az emberek. Emellett nemcsak az egymásoz való viszonyok, de a külvilág dolgait is mennyire megváltozva látja, és amit/akit korábban fontosnak tartott az ember, az akár teljesen a fordítottjára is változhat. Ha már viszonyok, akkor nagyon szerettem azt a minimális romantikus szálat, ami kibontakozott előttünk. Szerencsémre nem ment át csöpögős, klisés viszonylatokba, de mégis teljesen jól operált ezzel Ned Vizzini.

 Összességében egy olyan, nem egyedi esetet tár elénk az író, amely tökéletesen szimbolizálja azt, amit a gyakorlatban tapasztalhatunk. Mindemellett olyan értékeket, gondolatokat próbál közvetíteni, melyekkel érdemes minden embernek tisztában lenniük. Szerencsére egy olyan történeten keresztül teszi mindezt, amely olvasmányos, és egyszerűen hozza azt, amit hoznia kell. Felesleges drámáktól, talán még meglepetésektől is mentes, azt mondanám, hogy életszerű. Érdemes mélyebben elgondolkodni ezekről a témákról, rengeteg ilyen kérdéssel operál a cselekmény folyamán. És, hogy van-e megoldás, ami minden esetben alkalmazható lenne? Nem hiszem, de nagyon fontos, hogy figyeljünk oda egymásra, és a lehető legsegítőbb környezetet nyújtsuk mindenki számára. Próbáljuk meg az erősségeinket kiemelni, és azokat erősíteni, hiszen bármilyen furcsák is lehetünk, lesz olyan terület, melynek mi magunk leszünk a szakértői. Emellett konkrét megoldás nincs, s talán nem is fog létezni. Meg kell tanulnunk kezelni ezeket a helyzeteket, de azt mindenképpen helyezzük szem elé, hogy mindenki fejében más és más autóutak futnak.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.


0 Megjegyzések