Swift

Naomi Novik: Rengeteg


 Már mióta rágják a fülem a többiek, hogy olvassam el Naomi Novik Rengetegét, mert mennyire nagyszabásút is alkotott az írónő, ami minden bizonnyal az én tetszésemet is el fogja nyerni. Közben persze bennem is megvolt a késztetés, hogy minél előbb a végére járjak ennek a gyönyörű borítós könyvnek a végére, így most a Prológus Borítómánia hetéhez kapcsolódva meg is tettem azt, amit lehet, hogy már jóval korábban kellett volna. De ami késik, nem múlik, úgyhogy senki se vessen magára. Ha már borító, akkor nem mehetek el mellette csak annyival, hogy megemlítem, mennyire is odavagyok érte. Keménykötésű változat, ami ráadásul védőborítót is kapott, amin az arany részek a hozzá dukáló aranyozottságot is megkapták. Na jó, ha ez nem szerelem, akkor semmi más. Vagy mégis? Milyen volt a történet? A folytatásban kiderül.
Író: Naomi Novik
Kiadó: GABO
Oldalszám: 488
Eredeti ár: 3990 Ft
Fülszöveg: Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője
 Általában nem szoktam szeretni a könyvek fülszövegét, mert nagyon sok esetben annyi mindent elárul a történetről, amennyit én nem feltétlenül szeretnék tudni olvasás előtt. Azonban most olyan szinten csak az alapsztorit vázolja fel, hogy öröm rátekinteni. Különös, gonosz varázslattal körülvett Rengeteg. Egy mágus, Sárkány, akinek tíz évenkénti választásától függ jó néhány lány sorsa. És egy lány, Agnyeska, aki aztán mindenki nagy meglepetésére pont az a kiválasztott lesz. Aztán hogy mi is történik, hát fogalmam sem volt. Teljesen jó címkéket kapunk, amiket aztán rendezzünk el magunkban úgy, ahogy mi szeretnénk. Azt gondoltam, hogy majd ez lesz a könyv legnagyobb része, kicsit disztópikus hangulatba bugyolálva. Ennek ellenére már az első fejezetekben letudtuk mindezt, és egyből belevetettük magunkat a sűrűjébe. Vagy ha jobban tetszik, rengetegébe. Mi a feladata Sárkánynak? Miért olyan különleges az a Rengeteg? Egyáltalán mit fog kezdeni a lánnyal? Lesz egyáltalán bármi, ami miatt izgulhatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak bennem az elején.

 Utoljára feltett kérdésemre nagyon egyszerű választ tudnék adni így utólag, olvasás után. Lesz, de még mennyire! Rajongok azokért a történetekért, amik lassan kúszva hatolnak az izgalmi faktorok beindítása felé. Mindehhez általában valamiféle sötét alaphangulat is dukál, ami ráteszi mindenre a bélyegét olvasás közben. A Rengeteg pontosan ilyen, lassan édesget magához, hogy aztán ne tudj menekülni, és teljesen magáévá tegyen. A feszültséget már az elejétől fogva érzékelhetjük, aztán ahogy egyre inkább haladunk előre, annál inkább kibontakozni látszik mindaz. Érdekesnek tartom ezt a kicsit nyomott légkört megfigyelni, hogy vajon minek is köszönhetik ezek a kötetek. Talán az egyik ok éppen a régmúltban keresendő, nem véletlen mesés elemekkel tarkított történetről beszélünk. Azoknak az íróknak, akik sikerült létrehozniuk, kialakítaniuk ezt a hangulatot, van egy különleges képességük, méghozzá a mesélés képessége. Pont akkor, pont ott, és pont annyit amennyi kell, de közben egészében átlátva az egészet.

 A mágia világának megragadása is különlegesen működött a rendszerben. Bár nyilván megvan az összekötő kapocs, amivel aztán dolgozni tudnak az egyes személyek, mégis központi szerepe van az egyéni stílusnak. Agnyeska tanulási folyamata, ahogyan aztán a tudása egyre inkább tágult, kifejezetten tetszett. Nem egyik pillanatról a másikra sikerült a legtökéletesebbet kiviteleznie. Mindeközben pedig Sárkány kimértségéhez, pontosságához sehogy sem illeszkedő darabjainak beillesztése, ezen keresztül aztán a tanítvány és mesterének kapcsolatának kicsit más alapokra való elhelyezése is csak erősítette az előzőekben leírtakat. Ha már mágia, akkor a Rengeteg mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ahogyan működik, ahogyan él, ahogyan kibontakozik. Teljesen levett a lábamról, ennél jobban szerintem nem is lehetett volna környezetet alkotnia az írónőnek, amit aztán ilyen módon tudott hasznosítani.

 Szereplők tekintetében érdekesen nyitottam az elején, egy kis képzavarral élve. Mikor Agnyeska elbeszélését olvashatjuk a hatalmas, mágikus Sárkányról zengve, természetesen beleszaladtam abba a hibába, hogy én tényleg egy sárkány képében képzeltem el őt. Aztán elérkezett a megjelenésének pillanata, én meg ültem, és néztem, hogy akkor most hányadán is álljak a dolognak ezzel a jóképű férfivel. Természetesen nem kellett sok, hogy leessen a dolog, de azért egy picit illúzióromboló volt mindez. Agnyeska számomra tökéletes főszereplőnek bizonyult. Tetszett rátermettsége, karakánsága, nem félt cselekedni, és megtenni mindazt, ami éppen szükségesnek látszott. Egy kifejezetten okos karakternek mondanám, mint ahogyan a korábban említett, kicsit morcosabb Sárkányt is. Talán az ő kapcsolatukon keresztül hozta be az írónő azt, hogy az egész történet a mai trendeknek is megfelelően tudjon hatni, amivel nincs is gond.

 Összességében elmondhatom, hogy egy új kedvencre akadtam, ami talán még felülmúlta az alap elképzeléseimet is, amellett, hogy már alapvetően is milyen magasan voltak azok. Azoknak, akik szeretik a mesés alapokon nyugvó, lassan kibontakozó, okos történeteket, bátran merem ajánlani a Rengeteg történetét. A sötétebb hangulat, ami körbelengi mindezt, várhatóan minden olvasóját hatalmába keríti majd, de természetesen a mesékhez illő, pozitív irányba tartó elemek sem maradhatnak el. Akit már az elejénél elkap a cselekmény, szépen lassan biztosan magával rántja a legmélyére a végére, hogy aztán a saját Szívfáját ültesse el az olvasójában. Természetesen nem olyan módon, mint ahogyan a történetben, de ennek járjon utána mindenki magának.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram