Swift

Holly Black – Cassandra Clare: Az ezüstmaszk


 Hihetetlen gyorsan eltelt ismét a nyár, itt vagyunk már augusztus utolsó hetén, ami egyet jelent azzal, hogy újra elkezdődik az iskola. Már megszokottá válik, hogy ilyenkor Back to School hetet tartunk a Prológuson, úgyhogy most sem lesz másként. Nem is lehetne jobb választás a Magisztérium sorozat negyedik részénél, ami egy kicsit másként mutatja meg számunkra a mágia világát, mindezt természetesen egy iskolai közegbe integrálva. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az egyik kedvenc könyvsorozatomról van szó, ha a Magisztériumról beszélünk. Az előző rész annyi izgalmat tartogatott magában, hogy alig vártam már, Az ezüstmaszk is végre az olvasottak közé kerülhessen. A továbbiakból az is kiderül, hogy sikerült-e hoznia az eddigi lenyűgöző színvonalat, vagy egy óriási csalódássá avanzsálódott.


Író: Holly Black, Cassandra Clare
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 248
Eredeti ár: 2799 Ft
Fülszöveg: Callum Hunt élete romokban hever.
A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.

Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.

Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett?
A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…
 A történet az előző rész folyamát veszi fel, ahol is rengeteg megdöbbentő esemény bontakozott ki. Call börtönben, helyzete önmagával továbbra sem változott. Helyzetét nem könnyíti meg Constantine édesanyja, aki mindenáron rá akarja erőltetni magát. Teljes elkeseredettsége nem is annyira meglepő, hiszen nincsen már konkrétan senki sem, akiben igazán megbízhatna. Halál Ellenségeként definiálva továbbra sem tud dűlőre jutni önmagával sem. Az egész rész alatt ezt a fajta vívódást, és a problémák egyre inkább elharapózását tapasztalhatjuk. Az egyik rosszból keveredünk a másik rossz felé, hogy aztán újra egy izgalmasabbnak mondható lezárással várhassák olvasói a következő részt.

 Már most le kell szögeznem, hogy sajnálatos módon az első bekezdés végén lévő "csalódássá avanzsálódott" rész igazolódott be. Nem is tudom, hogy mikor volt számomra valaha is ekkora csalódás egy történet. Az előzőekben részről részre, minden egyes karakterrel előrehaladva egyre jobban rajongtam az írónők fantasztikus elmeszüleményéért. Izgalmak, meglepetések, karakterfejlődések, miközben hozzák azt a gyermeki tisztaságot, és humort, amit a helyzetek megteremtenek. Aztán eljön a negyedik rész, és azt sem értem, mire volt mindez jó. Úgy érzem, mintha egy hullámvasút tetejéről indulva az első tízenpár oldal után zuhanórepülésben haladtunk volna, hogy aztán egy monoton, síkban haladó járműnek legyünk a tapasztalói. Természetesen a végét megint sikerült meghúzni, ami azért picit javított azon, amit addig kaptam.

 Egyik legnagyobb előnye a befejező izgalmakon túl, hogy nagyon gyorsan lehet vele haladni. Nem is túl hosszú, viszont szerintem azt a fajta könnyedséget, még így is teljesen jól hozzák az írónők. Persze, ebben a részben is vannak ám meglepetések, amikre valószínűleg minden fantáziáját kicsit is elengedő olvasó számíthat, de igazán tökös lépéseket tesznek meg olykor-olykor az írók. Ez az eddigi értékelésekre tekintve nagyon sokaknak tetszik is. Nincs ezzel semmi gond, viszont egy ilyen regényfolyamban azért elvárható a nagyobb fokú izgalomfaktor. Nagyon remélem, hogy a következő részben mindenért kárpótolva leszek, leszünk azok, akik nem feltétlen örömmel gazdagodtak.

 Szereplők tekintetében nem dúskálunk az új karakterekben, így túl sok újdonságot nem igazán tudnék elmondani. Mindenki hozza az elvárható szintet ebben a közegben, bár egyesek kibontakozása túlságosan is eltúlzottra sikerült. Jaspertől már szerintem nem csak a könyvben lévő személyek kaparták a falat, de én is. Ilyen szempontból mondjuk hatásosnak is lehetne tekinteni, csak valószínűleg a megfelelő közeg biztosításával ez is nagyobb értékkel bírhatott volna. Kedvenc karakterem hiánya, ami eléggé spoileres lenne az utolsó két részre tekintve, is érdekes fordulatot vett. Szeretem a nem egyértelmű, nem is legkönnyebb megoldásokat. Ezért jár egy plusz pont.

 Összességében óriásit kellett csalódnom. Valószínűleg nekem voltak túl nagyok az elvárásaim az eddigiekből fakadóan, így nem kizárt, hogy másnak fantasztikus élményekkel zárul mindez. Ahogyan korábban is említettem, merem ajánlani az írópárosnak, hogy kössék fel azt a bizonyos gatyát, mert ezután nagyon nagyot kell alakítaniuk ahhoz, hogy visszaszerezzék rajongásom. A befejezések gyártásában látszik, mennyire jártasak már, ezért emelem mindenképpen képzeletbeli kalapom. Elképzelésem sincsen, hová is fogunk kilyukadni a legeslegvégén. Nektek már volt olyan sorozat, melynek valamelyik része nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeitek? Írjátok meg nekem!

Értékelés:    
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.


You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram