Mikor megláttam a Kolibri kiadónál megjelent Christmasaurus című kötetet, elsőre szerelembe estem, és már boldogan mutattam öcsémnek, hogy bizony ezt hamarosan közösen fogjuk olvasni. Engem egyszerűen levesznek a lábamról azok a történetek, amik előhozzák belőlem a gyermeki ént. Pláne, ha illusztrált, és ennyire menő borítóval rendelkezik. És csak, hogy teljesen kibontakozhasson olvasás előtti rajongásom, természetesen a dinoszauruszos téma is csak megdobta az egészet. Kíváncsian vártam, hogy miként fog majd Szemírnek tetszeni a sztori, 6 évesen azért már elég erőteljesen érdeklődik kicsit nagyobb léptékű témák iránt, így a dínók is beleesnek abba a körbe, amiről aztán ellehet vele társalogni. Már most érzem, hogy nehéz lesz úgy megírnom a bejegyzést, hogy ne csapjon át az egész csodálattal átitatott rajongássá. Igyekezni fogok, de nézzétek el nekem.
Kiadó: Kolibri kiadó
Oldalszám: 350
Eredeti ár: 3499 Ft
Fülszöveg: Felejts el gyorsan mindent, amit eddig az Északi-sarkról tanultál, és ismerkedj meg:
– egy Trundli Vili nevű fiúval
– az apjával, Trundli Gyurival
– a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!)
– egy Csücsöri nevű manóval
– Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon)
– egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral
– és egy igazán különleges dinoszaurusszal…
A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon
szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.
Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja.
Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe – ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után.
Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle.
– egy Trundli Vili nevű fiúval
– az apjával, Trundli Gyurival
– a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!)
– egy Csücsöri nevű manóval
– Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon)
– egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral
– és egy igazán különleges dinoszaurusszal…
A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon
szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.
Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja.
Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe – ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után.
Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle.
Ha már karácsonyi meséről beszélünk, nem maradhat ki a télapó és a törpéi sem, akik most speciel rímbe foglalva osztják meg mindenféle gondolataikat egymással. Ehhez tegyünk hozzá egy kisfiút, aki mindennapinak semmiképpen sem mondható kívánsággal áll elő: dinoszauruszt szeretne Karácsonyra. Talán nem meglepő, hogy ez egy véletlen történéssorozatnak köszönhetően valahogy kivitelezhetőnek látszik majd. Trundli Vili élete nem mondható éppenséggel zökkenőmentesnek, kerekesszékben éli mindennapjait, miközben dínók iránti rajongását a lehető legtöbb módon próbálja kibontakoztatni. Mióta az iskolában Brendának "köszönhetően" egyre több oldalról kell szembenéznie Vilinek az undoksággal, kirekesztettséggel, azóta egyre inkább erősödik benne a vágy egy igazi barát szerzésének irányába. A könyv egyik legfontosabb mondanivalója, hogy merj nagyot álmodni, mert bármikor beteljesülhet mindaz.
Az első, ami miatt hihetetlenül élveztem az olvasását Tom könyvének , az a humor, ami szinte minden szituációban fellelhető volt. Ezt még jobban segítették a különböző betűmérettel, betűtípussal tarkított oldalak sokasága, ami igenis sokat hozzátesz az élményhez. Ha fiatalabb olvasókról beszélünk, akkor pedig pláne! A humor olyannyira hatásosan működik a kisebbeknél is, hogy nem egy jelenetnél kacagtunk fel egyszerre öcsémmel. Néhány jelenetet követően pedig lelkes bemutató következett részéről, hogy hogyan is képzelt el egy-egy jelenetet. Köztük mindkettőnk nagy kedvencét: a télapó hátsó felének és a dínótojás találkozásának felejthetetlen momentumait. No hát... ki kell valahogy kelteni a tojás "kis" lakóját.
Szerencsére nem csak ez volt az egyetlen erőssége a történetnek. Azzal, hogy Vili kerekesszékes, és mennyi atrocitás éri, az elfogadás kérdésköre is hangsúlyos szerepet kapott benne. Szeretek olyan történeteket olvasni közösen a kicsikkel, amiket aztán közösen megbeszélve, komolyabb témákat érintve is fel tudunk dolgozni. Érdekes kérdéskör ez, ugyanis kicsiként szerintem mindenki alapvetően elfogadó, és teljesen őszintén viszonyul a világhoz, aztán ahogy haladunk előre a korral, ez valamilyen formában átalakul. Így aztán pont az iskola elején kellene megfogni ezt a dolgot, és az irányba terelni az egészet, hogy ne legyen kínos semmilyen témáról sem beszélni. Ezt a könyv teljesen jól kezeli, és humorral vegyítve szerintem nem is érzékelhető, hogy komolyabb témákat is beleszőtt az író. Trundli Vili akárhogy is nézzük, egy ugyanolyan kisfiú, mint bárki más.
Az ilyesféle, fiatalabb korosztálynak íródott köteteknél fennáll a veszélye annak, ha nem gyakorlott, a könyvek világával még csak ismerkedő olvasót veszünk alapul, hogy fojtogatónak érzi mindazt, amit elsőre a könyvben tapasztal a végtelennek tűnő oldalakon keresztül. Szerencsére a gyönyörű illusztrációk, meg a korábban említett játék a betűkkel ezen nagyon sokat felold, így nem is tűnik már olyan hosszúnak, és töménynek. Ezáltal bátran merem ajánlani azoknak, akik frissen kezdő olvasók kezébe szeretnének tökéletes olvasmányt találni, ami amellett, hogy az élvezeti faktorokat biztosítani tudja, de minőségében is illeszkedik a téma iránt érdeklődőeknek.
Igazából jogosan kérdezhetnétek, hogy miért éppen márciusban értekezek nektek minderről, de nekem abszolút nincsen évszakhoz vagy ünnephez kötve, hogy éppen mit olvasok. Néha viszont, mint ahogyan a nyarat is olyannyira várjuk, jó egy kicsit a téli ünnepekre is gondolni, ilyenkor pedig tökéletes lehet ez a könyv. Szerintem kevés olyan ifjú olvasója lesz ennek a történetnek, aki ne élvezné bármilyen módon is Trundli Vili és Christmasaurus különös kalandját. Az, hogy a nagyobb korosztályba tartozók is élvezhetik-e mindezt, szerintem egyértelmű. Legalábbis példám tökéletesen reprezentálja, hogy nem kor kérdése mindez. És, hogy milyen meglepetéseket tartogathat még magában ez a történet? Mindenki járjon maga utána!
Értékelés:Az első, ami miatt hihetetlenül élveztem az olvasását Tom könyvének , az a humor, ami szinte minden szituációban fellelhető volt. Ezt még jobban segítették a különböző betűmérettel, betűtípussal tarkított oldalak sokasága, ami igenis sokat hozzátesz az élményhez. Ha fiatalabb olvasókról beszélünk, akkor pedig pláne! A humor olyannyira hatásosan működik a kisebbeknél is, hogy nem egy jelenetnél kacagtunk fel egyszerre öcsémmel. Néhány jelenetet követően pedig lelkes bemutató következett részéről, hogy hogyan is képzelt el egy-egy jelenetet. Köztük mindkettőnk nagy kedvencét: a télapó hátsó felének és a dínótojás találkozásának felejthetetlen momentumait. No hát... ki kell valahogy kelteni a tojás "kis" lakóját.
Szerencsére nem csak ez volt az egyetlen erőssége a történetnek. Azzal, hogy Vili kerekesszékes, és mennyi atrocitás éri, az elfogadás kérdésköre is hangsúlyos szerepet kapott benne. Szeretek olyan történeteket olvasni közösen a kicsikkel, amiket aztán közösen megbeszélve, komolyabb témákat érintve is fel tudunk dolgozni. Érdekes kérdéskör ez, ugyanis kicsiként szerintem mindenki alapvetően elfogadó, és teljesen őszintén viszonyul a világhoz, aztán ahogy haladunk előre a korral, ez valamilyen formában átalakul. Így aztán pont az iskola elején kellene megfogni ezt a dolgot, és az irányba terelni az egészet, hogy ne legyen kínos semmilyen témáról sem beszélni. Ezt a könyv teljesen jól kezeli, és humorral vegyítve szerintem nem is érzékelhető, hogy komolyabb témákat is beleszőtt az író. Trundli Vili akárhogy is nézzük, egy ugyanolyan kisfiú, mint bárki más.
Az ilyesféle, fiatalabb korosztálynak íródott köteteknél fennáll a veszélye annak, ha nem gyakorlott, a könyvek világával még csak ismerkedő olvasót veszünk alapul, hogy fojtogatónak érzi mindazt, amit elsőre a könyvben tapasztal a végtelennek tűnő oldalakon keresztül. Szerencsére a gyönyörű illusztrációk, meg a korábban említett játék a betűkkel ezen nagyon sokat felold, így nem is tűnik már olyan hosszúnak, és töménynek. Ezáltal bátran merem ajánlani azoknak, akik frissen kezdő olvasók kezébe szeretnének tökéletes olvasmányt találni, ami amellett, hogy az élvezeti faktorokat biztosítani tudja, de minőségében is illeszkedik a téma iránt érdeklődőeknek.
Igazából jogosan kérdezhetnétek, hogy miért éppen márciusban értekezek nektek minderről, de nekem abszolút nincsen évszakhoz vagy ünnephez kötve, hogy éppen mit olvasok. Néha viszont, mint ahogyan a nyarat is olyannyira várjuk, jó egy kicsit a téli ünnepekre is gondolni, ilyenkor pedig tökéletes lehet ez a könyv. Szerintem kevés olyan ifjú olvasója lesz ennek a történetnek, aki ne élvezné bármilyen módon is Trundli Vili és Christmasaurus különös kalandját. Az, hogy a nagyobb korosztályba tartozók is élvezhetik-e mindezt, szerintem egyértelmű. Legalábbis példám tökéletesen reprezentálja, hogy nem kor kérdése mindez. És, hogy milyen meglepetéseket tartogathat még magában ez a történet? Mindenki járjon maga utána!
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések