Tartsd ​meg a titkot: de milyen titkot?


  A különböző young adult kategóriába tartozó történetek mindig is komfortzónán belüli olvasmánynak számítottak nálam. A misztikus hangulattal rendelkező, kicsit krimihez is társítható darabjait pedig előszeretettel forgatom a kezemben. Karen M. McManus korábbi könyvét, a Lehull a lepelt még 2018-ban olvastam, és akkor nagyon jó véleménnyel nyilatkoztam róla nektek. Ezért is gondoltam úgy, hogy a Tartsd meg a titkot történetébe is szívesen belevetném magam. Idén a Prológusos napi 50 oldal kihíváshoz kapcsolódóan ez volt a harmadik "áldozatom", amit ki is végeztem, remélem, a későbbiekben is sikeresen fogom venni a kihívás akadályait. A továbbiakból pedig kideríthetitek, hogy milyen is az a bizonyos titok, érdemes-e utánajárni.

Író:
 Karen M. McManus
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 350
Eredeti ár: 3799
Fülszöveg: A ​New York Times kihagyhatatlan bestsellerregénye a Lehull a lepel írónőjétől!

Echo Ridge egy amerikai kisváros. Ellery még sosem járt ott, de már mindent hallott róla. Ott tűnt el a nagynénje, amikor még csak 17 éves volt. Öt évvel ezelőtt pedig egy bálkirálynő meggyilkolása tette fel a helyet a térképre. És Ellerynek most oda kell költöznie, ráadásul a nagymamájához, akiről semmit sem tud.
A város kívülről tökéletesnek tűnik, de sok titkot rejteget. És még mielőtt a suli egyáltalán elkezdődhetne, egy rejtélyes valaki fenyegető üzenetet tesz közzé: megígéri, hogy a bál idén is ugyanolyan veszélyes lesz, mint öt évvel ezelőtt. Aztán, mintha csak ennek bizonyítása lenne, még egy lány eltűnik.
Ellery mindent tud a titkokról. Az anyjának is vannak; a nagyanyjának is. És minél több időt tölt Echo Ridge-ben, annál világosabb lesz, hogy mindenki rejteget valamit. És az a helyzet, hogy a titkok veszélyesek – és a legtöbb ember nem igazán tudja megtartani őket. Ezért is van, hogy Echo Ridge-ben úgy járja, az a legbiztosabb, ha minden rejtegetnivalódat megtartod magadnak.
 A történet helyszíne tipikusnak mondható kisváros, régi, "hátborzongató" múlttal és egy olyan közösséggel, ahol mindenki szeret a másikról beszélni. Ezeket már ismerjük korábbról: eltűnések, gyilkosságok, meg nem oldott ügyek. Egy ikerpár, Ellery és testvére költözik ideiglenesen a városba nagymamájukhoz, akinek lányához köthető az előbb is említett egyik rejtélyes sztori. Anyjuk ikertestvére nyomtalanul eltűnt, majd később egy újabb áldozatot követelt a város. De hogy pontosan ki tehette ezeket, máig nem tudni. Gyanúsnak tűnő alakok, pletykák, azok persze vannak. A költözés újra felkavarja az állóvizet, újabb ügyek rajzolódnak ki, melyek lehet, hogy az előzőekhez kapcsolódnak. Vagy teljesen más van a háttérben? Ellery ennek próbál utánajárni.

 A könyv kétségkívül olvastatja magát, eleinte be is indítja az ember fantáziáját, hogy mi is állhat a háttérben. Mindeközben az előző kötet kreatív megoldásaihoz képest itt inkább épít klisés, a rutinosabb olvasóknak már ismeretes kivitelezésekkel. Ebből adódóan a misztikus thriller vonal gyermetegnek hat. Különösebb izgalmak egy-kettő jeleneten kívül nem igazán vannak jelen. Sok időn keresztül járjuk körül ugyanazokat a köröket a történetben, és néha már-már olyan érzése lehet az olvasónak, hogy nem haladunk a végkifejlet felé.

 A szereplők közül Ellery, valamint Malcolm emelkednek főszerepbe, utóbbi az előző gyilkossághoz csatolható gyanúsított öccse. Kettejük kapcsolata már az első rezdülésektől borítékolható, ám kapcsolatuk kibontakozása nem a fő motívuma a könyvnek. Ellery-ék édesanyja is egy érdekes karaktert hoz be a képbe a háttérből, bár kicsit néhol zavaró volt, hogy keresztnevén hivatkozik rá több beszélgetés alatt, majd az író sokkal később magyarázza meg ennek az okát. A nevek, és ezáltal a többi szereplő felvezetése kissé kusza az elején, ugyanis rengeteg név merül fel. A sztori előrehaladtával persze tisztulhat a kép, de lehet, hogy a kevesebb több elvét követve apránként is elég lett volna csepegtetni az embereket.

 A nagy csavarra természetesen számolhatunk, hiszen úgyis mindig csak a mézesmadzagot húzzák el az olvasó orra előtt. Nekem a fő megoldás annyira nem jött át, míg sokkal inkább vártam azt, hogy Ellery anyukájához lesz köthető minden furcsaság. Külön elméleteket is gyártottam erre, mely valamilyen módon azért megjelenik. Persze a titkokat tartani kell, egy szál továbbmegy a "végtelenbe", de nekem ezzel is kisebb csalódást okozva.

 Összességében egy magát olvastató, már sokszor elővett elemekkel operáló történetről beszélhetünk, ami valószínűleg a témában nem annyira járatos fiataloknak fogja elnyerni a tetszését. Ha szerettek megoldásokon, végkifejleteken hosszasan merengeni, akkor is tetszhet az, amit Karen ebben a könyvben létrehozott. Mindenesetre én javaslom másik könyvét is számotokra olvasásra.

Értékelés:   
Borító:   

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések