Újra visszatértem egy hosszabb kihagyást követően, mégpedig a Prológus képregényekhez kapcsolódó projektjének keretein belül. Régebben nem igazán olvastam őket, pedig gyerekkoromban kifejezetten szerettem azokat a magazinokat, amelyek képregényekkel szolgáltak számomra. Aztán eljött egy fordulópont, és egyre több keltette fel az érdeklődésemet, valószínűleg a Marvel világában való elmerülésnek köszönhetően. Most elhoztam 3 könyvet (melynek nem mindegyike a szuperhős univerzum része), amit jó szívvel ajánlanék nektek, hiszen bármikor újraolvasnám őket.
Jó-jó, elsőként tényleg Marvel, de nem a megszokott "megmentjük a világot, és mindenki boldog" fajta. A Vízió című képregény azután szúrt szemet, hogy láttam a hozzá kapcsolódó sorozatot, a WandaVisiont. Előtte nem kifejezetten kaptam fel a fejem Wanda vagy Vízió karakterére, de persze a sorozat fullra megvett magának. Nem volt ez másképp a képregénnyel sem. Nyilván az első, ami ezeknél a köteteknél elsőnek szóba kerül az a képi világ, ábrázolásmód. Senki sem panaszkodhat azzal kapcsolatban, amit elénk tárnak benne, sőt. A történet meg hát hozza azt, amit nem csak mostanság, hanem úgy általánosságban mindig is nagyon szeretek. Robotok, akik nagyon is élnek, tudattal rendelkeznek, és be szeretnének illeszkedni társadalmunkba. Hogyan lehetséges mindez szuperhősök és szupergonoszok világában?
Evezzünk is tovább egy olyan képregényhez, melynek történetének olvasásához dobj el minden eddig átéltet, látottat. Egyszerűen imádom ahogyan megcsinálták az egészet: a színek, a rajzok, az egész "cukisága". Ebben is van egy már ismert alapszitu, miszerint főszereplőnk kijavítva hibáit újrakezdhet mindent. Katie él is a lehetőséggel, folyton folyvást bevarázsgombázik, és igyekszik második esélyével élni. Lehet azonban, hogy nem minden klappol aztán. Ismerős? Lehet. Ilyen kivitelezéssel, mint a Repetában? Nem hiszem.
Végül, de nem utolsó sorban pedig egy BooklineKids-be általam beválogatott hiperszuper képregény ajánlóját szúrnám be, ami az Egy kis boszi naplójához íródott:
Varázslattal átitatott, boszorkányos képregény minden korosztály számára? Az Egy kis boszi naplója pontosan ilyen. Megmutatja, hogy van választásunk az életben, bárkik lehetünk. Akkor is, ha éppenséggel kilógunk a sorból a többiek közül.
A 11 éves Réka pedig így nyilatkozott róla:
Nagyon tetszett a történet, mert szeretem a varázslatos, eseménnyel teli történeteket. A képek nem túl bonyolultak, és ez így nekem nagyon tetszett, illik a történethez, hiszen egy napló a könyv. Emlékezni fogok arra, hogy milyen jó is lenne boszorkánynak lenni, ha van néhány hátránya is. Az egyik kedvenc könyvem lett!Jól megmondtuk mindketten, ugye? Olvassátok ezt is mindenképpen!
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések