A Prológusos Színek hetéhez kapcsolódva a mai napon olyan könyveket hozunk el nektek, melynek borítóján a legnagyobb részt a kék szín dominál. Nem olyan régen fejeztem be Frank Márton legújabb regényét, ami a Vadhatár címet kapta. Bevallom, hogy elsőként a borító volt az, ami igazán felkeltette az érdeklődésem, így stílszerű, hogy erre a hétre hoztam. Nagyon figyelemfelkeltő lett ez az alkotás, a maga egyszerűségében rejlik szerintem a nagyszerűsége. Természetesen a sztori is izgalmasan, sejtelmesen hangzik a fülszöveg alapján, szóval én így vágtam neki az Állatkert felfedezésébe...
Cím: Vadhatár
Kiadó: GABO
Oldalszám: 232
Eredeti ár: 3490
Fülszöveg: Az Állatkert egy olyan hely, ahol a kerítések és korlátok áthághatóak. Ahol egy egész osztály eltűnhet a vadállatok között.
Hal, a fiatal fiú erre a helyre érkezik társaival, de ahogy egyre mélyebbre hatol az Állatkertben, a közösség kívülállójából hamarosan zsákmánnyá lesz, és az útvesztőben kegyetlen hajsza veszi kezdetét. Az Állatkert kapuján belépve a fiatalok szembesülnek valódi énjükkel, és az emberi és az állati között húzódó határvonalak elhalványulnak.
Frank Márton, a Páratlanok-trilógia szerzője a Vadhatárban merész, formabontó történetet mesél el.
Miért éppen az Állatkertbe? A történetünk ezen az elhagyott helyen játszódik, ahová egy osztály érkezik egyetlen tanár kísérőjükkel, aki nem éppen nevezhető a világ legjobb tanárának. Furcsaságok rengetegével kell megküzdeniük az ideérkező állatnevekkel rendelkező szereplőknek, azon túl is, hogy az egész Állatkert teljesen elhagyatott. A gyerekek elszabadulnak, előjön mindenki igazi énje. A természetre, emberekre, állatiasságra, határok felfedezésére óriási hangsúlyt fektet ez a kék könyv.
Ezt a fajta történetet nem csak a valós sztorijáért kell olvasni. Ahogy haladsz előre az olvasásával, egyre jobban érzed azt, hogy nem "csak" annyi van, mint ami a lapokon konkrétan kirajzolódik számodra. Sokkal több van a színfalak mögött, hiszen az egyes szereplőket, cselekedeteiket, további történéseket metaforaként értelmezve sok olyan dolog kerülhet a felszínre, ami Márton valódi szándéka volt a könyv megírásával.
Persze a történet is visz magával, egyre inkább falod az oldalakat, hiszen nagyon jól lehet vele haladni. Visz a kíváncsiság, vajon hová lehet kifuttatni mindezt. Szurkolsz az egyik, "állati" oldalnak, várod, hogy a hullámzóan előtörő izgalmak mit tudnak még tartogatni számodra. Közben kérdések merülnek fel benned. Vajon ezt miért tették? Milyen az emberek valódi természete? Mi ez a hely? Miért történik mindez? Lesznek bizony olyan kérdések, melyeket saját magadnak kell majd megválaszolni.
Úgy vélem, hogy Mártonnak nagyon egyedit sikerült alkotnia. Ha nem szereted az újdonságokat, ha szeretsz ahhoz ragaszkodni, amit eredetileg vársz egy történettől, akkor nem biztos, hogy ez a te könyved lesz. Emiatt akár megosztó is lehet ez az alkotás. Viszont azoknak, akik szeretnek kísérletezni, szeretik azokat a történeteket, ahol gondolkodni, továbbgondolni is kell dolgokat, azoknak teli találat lesz a Vadhatár. Ti mit tennétek az Állatkertben?
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések