Nagyon szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy öt évvel ezelőtt elolvashattam Pax és Peter történetét. Akkor egy hosszabbat értekeztem nektek arról, hogy miben is rejlik annak nagyszerűsége, valamint azóta több barátomnak is ajánlottam olvasásra. Köztük van olyan, akinek szintén nagy kedvence lett, így bátran ajánlom mindenkinek az olvasását. De itt a történet nem áll meg, ugyanis az író hozott nekünk egy folytatást, aminek borítóján már egy nagy rókaként láthatjuk Paxot a kicsinyével. Gondolom, nem is kell mondanom, hogy mennyire vártam a folytatást, hogy újra visszacsöppenhessek a könyv hangulatának újratapasztalásába.
Író: Sara Pennypacker
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 240
Eredeti ár: 3999
Fülszöveg: „Miután megszeretsz valakit, félni kezdesz”, de mégis megéri.
Peter és rókája, Pax már rég nem találkoztak. A korábban elválaszthatatlan társak mostanra merőben másfajta életet élnek.
Paxnak és társának, Borzasnak kicsinyei születtek, akiket óvniuk kell a világ veszedelmeitől. Eközben Peter, a háború következtében árván maradt fiú, akit mardos a bűntudat és a magány, hátrahagyja fogadott otthonát és Volát, hogy csatlakozzon a Vízi Harcosokhoz – ahhoz a csapathoz, akik eltökélten dolgoznak azon, hogy meggyógyítsák a földet a háború okozta sebektől.
Amikor Pax egyik kicsinye súlyosan megbetegszik, a róka az egyetlen emberi lényhez fordul, akiről biztosan tudja, bízhat benne. És nem számít, Peter mennyire igyekszik megkeményíteni a szívét, a szeretet mindig utat tör magának. Így a fiú és a róka is azon kapják magukat, hogy újfent útra kelnek: haza, a gyógyulás és ismételten egymás felé.
A történet külön követi Pax és Peter új életét. Pax róka szerelmével családot alapított, és várják újdonsült kicsinyeiket, míg Peter ifjú tizenévesként próbálja a saját útját megtalálni édesapjának elveszítése után. A fiú nem igazán találja a helyét a világban, így az eddigi életét hátrahagyva a Vízi Harcosokhoz csatlakozik, akik a háború utáni természeti károkat próbálják helyrehozni. Peter úgy véli, hogy az a legjobb módja az önállóságának megkezdésére, ha elszakítja magát mindenkitől, még Pax emlékétől is. Mindeközben Paxék helyzete sem a legfényesebb, ő is útnak indul, hogy új otthonra lelhessenek. Vajon hogyan fog újra összefonódni az ő történetük?
Ez a rész, ha lehet ilyet mondani, akkor még jobban tetszett, mint az előző. Ebbe a rövid történetbe belefűzött sok-sok szál, és az általa elmesélni kívánt mondanivalók sokszínűsége még nagyszerűbbé tették az egész képet is. Peter útkeresése, ahogyan aztán gyermekből felnőtté válik, nagyon szép ívet jár be. A háború ábrázolása is általában az aktualitások mentén szokott zajlani, kevés olyan történetet ismerek, ahol a természettel, annak utókezelésének kisebb bemutatásáról is szó esik.
Az emberek és állatok gondolatainak összehasonlítása is figyelemreméltó. Egy-egy helyzetet a váltott szemszög alapján ismerhettük meg: hol Peter, hol Pax elmesélését olvashattuk. Izgalmas, hogy az emberi elme, gondolatok, milyen kacifántos utat járnak be, ahol elég erősen jelen van az önmarcangolás. Közben pedig mennyire nehéz az elengedés, megbocsájtás, akár saját magunk számára is. Mindvégig óriási várakozással voltam róka és ember újbóli találkozására, és végül nem is kellett csalódnom.
Összességében azt gondolom, hogy 14 éves kortól már egy jó olvasmány lehet Pax története, de nyilvánvalóan minden korosztályt más-más mondanivaló fog igazán megragadni. Az érzelmek nem maradnak majd el olvasás közben, abban biztos vagyok. Megható jelenetekkel most sem fukarkodott az író a könyv vége felé, valamint Peter hullámzó hangulatának megjelenítése is igazán jól sikerült. Egyszerű, de komplex történet is, ahol végül a szeretet tényleg utat tör magának.
Értékelés:
Borító:Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések