Megkezdődött a nyári időszak, szünetek, nyaralások sorozata, így a Prológuson olyan könyvek ajánlóit hoztuk el nektek, amelyet egy strandos pihenés mellé is jó szívvel ajánlanánk. A Kane-krónikák első két részét fél éven belül olvastam, így nagyon kíváncsi voltam, hogy az akkor jóra értékelt könyveket, vajon sikerül-e felülmúlnia Riordannek, vagy megmaradunk a "jó" szintjén. Az biztos, hogy az egyiptomi környezet nagyon illeszkedik a perzselő hangulatú időjárásunkhoz, így bár nem mindig könnyeden, de azért jó élményeket tud biztosítani a pléden történő pihenéshez.
A történet végére érkeztünk, ahol most már sor kerül a végső leszámolásokra. Apóphisznak, a kigyónak minden adott ahhoz, hogy véghezvigye ördögi tervét, és teljes uralma alá hajtson mindent és mindenkit. Persze Carternek és Sadie-nek ehhez ebben a részben is lesz egy-két szava. Helyzetüket az sem segíti, hogy a mágusok egymás között sincsenek azonos véleményen, így teljesen megoszlik az erejük, amit összeadva sokkal nagyobb eséllyel néznének szembe a kígyóval.
Ez a rész működött számomra a legjobban, ez valószínűleg több összetevő miatt történhetett így. A Kane-krónikákban felvázolt világ szerintem most vált már ismerőssé, a karakterek óriási fejlődéseken mentek keresztül, valamint már sokkal könnyebben lehet hozzájuk érzelmileg is kötődni, amik mind azt segítik, hogy az olvasónak ne csak annyi legyen az érzése, hogy ez egy "szimpla jó" legyen. A történet is fordulatos és nyilván már a tét is nagyobb, mint a korábbi felvezető részekben.
Sadie szerelmi háromszöge érdekes fordulatot vesz ebben a részben, és Riordan egy olyan megoldáshoz folyamodik, ami nagyon nem megszokott a korábbi könyves élményekhez, de szerintem ez is egészen jól teljesített, így akinek ez egy erős szál volt az előzőekben, nem hinném, hogy csalódnának. Carter szerelmi élete is sínre kerülhet, az alapok már szintén a korábbiakban lettek adottak hozzá. Kettejük karakterén nagyon érződik a sok-sok tapasztalatszerzés, ezáltal most már sokkal felnőttesebbek lettek. Közben pont megfelelő mértékben tartotta meg fiatalkori esetlenségüket az író.
Összességében nagyon örülök, hogy ezt a trilógiáját is elolvastam Riordannek, mert mindig be tudja bizonyítani, hogy a sok azonos momentum ellenére is tud megújulni, újakat mutatni az olvasók számára. A könyv végén egy közös sztorit olvashatunk Carter és Percy Jackson szereplésével, ami valami újnak ágyazott meg, így ezzel nem kicsit csigáz fel minket olvasókat. Még-még-még ilyet!
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések