Minek van elsőbbsége? Egy élő ellenségnek vagy egy halott barátnak tett ígéretnek? - Antianyag blues

 A Könyvhét már a nyakunkon, így a Prológus projektjében újabb Agaves könyvajánlót hozok most nektek. A Mickey7 történet szerencsére kishazánkban is nagyon gyorsan folytatódott. Az első részben megismerhettünk egy új bolygót és annak velejáróit, különös faját, valamint azt, hogy hogyan is működik az Eldobható feladatkörének rendszere. Ha még nem olvastad az első részt, de kíváncsi vagy, hogy a klónozást hogyan is lehet felhasználni új, idegen bolygók lakhatóvá varázsolásának, benépesítésének részeként, akkor olvasd el az első könyvhöz kapcsolódó értékelésemet, majd, ha megvagy az olvasással is, várlak vissza, és itt folytatom a második könyvvel.

Cím: Antianyag blues

Író: Edward Ashton

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 278

Eredeti ár: 4480

Fülszöveg: Beköszöntött ​a nyár Niflheimen. Nőnek a zuzmók, a hatszárnyú denevérizék épp kirajzanak, Mickey Barnes pedig meglepő módon még életben van – javarészt annak köszönhetően, hogy a kolónia parancsnoka abban a hitben él, hogy kúszómászó szomszédaiknál van az antianyagbombájuk, és csak Mickey tartja vissza őket a bevetésétől. Valójában viszont Mickey már csak egy egyszerű telepes, aki a reaktormag helyett nyúlketreceket takarít. Nem érzi rossznak az életét.

De hamarosan minden el fog romlani.

Most még meleg van, de közeleg a tél, és a kolóniát fűtő antianyag fogytán van, ezért a parancsnok vissza akarja szerezni a bombáját. Ha Mickey hajlandó elvégezni a küldetést, kockára teszi vele az egyetlen biztosítékot, ami eddig életben tartotta. Ha nem vállalja el, talán az egész kolóniát halálra ítéli. Eközben a kúszómászóknak is megvannak a saját problémáik, ezért nem hajlandóak csak úgy visszaadni a bombát. Mickey így ismét két faj sorsát tartja a kezében, és ha nem jár sikerrel, minden véget ér számára.

  Két év ugrással folytatjuk az első részben abbahagyott történetet, ami bár nagy ugrásnak tűnik, igazán nagyon nem kell akklimatizálódnunk óriási változásokhoz. Az antianyag, ami a téli, hosszú időszakban fűtést biztosít, fogyóban van, így az első részben hátrahagyottat ideje visszaszolgáltatni a kolóniának. Persze, ahogyan számíthatunk rá, Mickeynek nem olyan könnyű visszaszereznie azt, több szempontból is hátráltatva lesz majd a küldetése közben, ha rá is veszi magát egyáltalán, hogy kockáztassa az egyetlen biztosítékot arra, hogy életben maradhasson.

 A második rész nekem talán még jobban is tetszett, mint az első, pedig az is elnyerte a tetszésemet már az év elején, amikor olvastam. Itt azért jó sok történés is van, ami az előzőben talán kicsit lassab folyásúnak hatott. Különbség, hogy az Eldobhatóság itt most a történet elején és végén kap szerepet, így, aki dilemmázgatni szeret jobban, annak valószínűleg az első könyv lesz ütősebb.

 Korábban úgy tippeltem, hogy a további részekben a többi világ, az univerzum más bolygóira is kapunk majd rálátást, azonban mint kiderült, Edward Ashton Nilfheimen tartogatott számunkra izgalmakat. Üdítően hatott az élővilág méginkább megismerése. Különösen imádtam a kúszómászókkal való kommunikációs eseményeket. Természetesen a humoros, félreértéseken alapuló történések nem maradhatnak el.

 Több karakter is látványos jellemfejlődésen megy keresztül, és nagyon kíváncsi voltam a végkifejlet közelében, hogy az író meg meri-e lépni az akkor pedzegetett lépést. Izgalmas, fordulatos befejezést szánt végül a sorozat eddigi történetének. Sajnos Mickey barátnőjét most sem sikerült megkedvelnem, engem inkább most is frusztrált, bár nem igazán tudnám megmondani, hogy mivel is volt a legnagyobb problémám a személye kapcsán. Lehet, hogy csak az első benyomás maradt rajta. Mindenesetre nagyon ajánlom ezt a könnyed, de annális értékesebb történetet az érdeklődőknek.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.