Elgondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha újra vissza tudnánk hozni egy kihalt fajt? Persze már sokan, sokféleképpen próbálták ezt különböző történeteken keresztül elénk tárni. Az óceán szeme után a második Ray Nayler kötetet forgattam a kezemben, és valóban tud valamit a fickó. Bár kicsit furcsán indított számomra, de aztán egészen hamar belelendültem, és megtaláltam a helyemet a történetben.
Cím: Mamutrezervátum
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 142
Eredeti ár: 3280
Fülszöveg: Az óceán szeme szerzőjének legújabb műve feszült ökothriller lélegzetelállító tudományos-fantasztikus jóslatok sűrűjében.
A nem túl távoli jövőben Moszkva egy tudományos áttörésnek köszönhetően sikerrel feltámasztja a mamutokat, és egy védett rezervátumba helyezik őket, ám a túlélésükhöz szükség van még valakire, aki képes nekik megtanítani, hogyan legyenek mamutok egy olyan világban, ami egyáltalán nem hasonlít a régi életterükre.
Dr. Damira Khismatullina, az elefántok viselkedésének világszerte legnagyobb szakértőjének segítségét kérik. Bár Damirát évekkel korábban meggyilkolták, a digitalizált tudatát feltöltik egy mamut agyába, és a csorda matriarchájává válik. Vezetésével az állatok átvészelik az évszakokat, és gyors szaporodásuknak köszönhetően megvetik lábukat az új világban.
Hamarosan azonban megérkeznek az orvvadászok hangtalan drónjaikkal, mesterséges öszvéreikkel és mindennél halálosabb fegyvereikkel, a történelem pedig úgy tűnik, önmagát fogja ismételni. Damirán múlik a faj jövője, akire nemcsak nehéz döntések várnak, de idővel szembesül azzal is, hogy a különleges tudásán túl miért hozták vissza valójában.
Ray Nayler legújabb könyve bizonyíték arra, hogy Az óceán szeme nem egyszeri csúcsteljesítmény volt, és személyében a sci-fi új nagyságát üdvözölhetjük.
A könyv egy olyan jövőt mutat be, ahol a tudománynak köszönhetően sikerül feltámasztani a mamutokat. A kihaltnak hitt állatok egy védett rezervátumban kapnak új életet, azonban a túlélésükhöz szükség van valakire, aki segít nekik alkalmazkodni az új világhoz. A megoldás egy meglepő formában érkezik: egy elhunyt tudós digitalizált tudatát töltik fel egy „felélesztett” mamut agyába, így ő lehet a régi, de mégis új faj iránymutatója.
A karakterek közül a főszereplő személyiségében merülhetünk el leginkább, ő a legkiemelkedőbb az egész történetben. Ez nem meglepő, hisz nagyon rövid ideje van kibontakoznia. Én magam még nem találkoztam ilyen jellegű ötlettel, mikor a terület tudósa, azzá válik, akikkel igazából korábban foglalkozott. A könyv rövidsége ellenére, a visszaemlékezéseken, mamutok sajátosságaihoz hozzáfűzötten még inkább megismerhettük Damirát. Ezek néha kicsit kuszává tehetik a teljes képet, hiszen 140 oldalon keresztül azért bőven akad történés.
A könyv erőteljesen foglalkozik az ember és a természet közötti konfliktusokkal, valamint az ökológiai fenntarthatóság kérdésével. A mamutrezervátum metaforikus jelentőségű, amely egy letűnt világ újjáélesztésének lehetőségeit és korlátait ábrázolja. A regény üzenete az emberi felelősség fontosságát hangsúlyozza, miközben kritikusan vizsgálja a modern technológia hatásait. Végül pedig a gondolatkísérletben ismét megmutatkozik, hogy hiába a jószándék, a pénz akkor is központi szerepet játszik mindig és mindenhol. Számomra az első két magyarul megjelent könyve hasonló szinten van, így irányadó lehet azoknak, akik már olvasták egyik-másikat.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések