A Félvér Tábor Krónikák gigászi sorozat második regényfolyamának kiolvasására adtam a fejem. Nem mondom, elég kaotikusra sikeredett a kapcsolatunk, ugyanis teljesen össze-vissza olvastam az eddigi részeket, emiatt aztán már teljes mértékben össze vagyok zavarodva. Sok szereplőt így ebből a sorozatból már ismerhettem a későbbi részekből, de közben persze ott pedig nem tudtam annyira teljességgel megismerni őket, mint itt, ahol most főszereplőként olvashattam róluk. Ezzel a káosszal a fejemben kezdtem bele, de végül hozta a szokásosnak mondhatót számomra.
Rick Riordan Az elveszett hős című regénye, amely az Olimposz hősei sorozat első kötete, ismét a mitológia világába kalauzol el minket, ahol az istenek, félistenek izgalmas kalandjai kelnek életre. A könyv központjában három új főszereplő áll: Jászon, Piper és Leo, akik mind egy különleges küldetésre indulnak, hogy megmentsék a világot egy közelgő katasztrófától. Ismert recept, különleges folytatás egy ismét nagyszabásúnak ígérkező sorozatban.
Az Elveszett hős egyik legnagyobb erőssége a világépítés és a mitológiai elemek folyamatosan bővülő hálója. Riordan egyszerre képes humorosan, modern módon közelíteni az ókori legendákhoz, miközben a szereplők vívódásait, kihívásait is szövevényesen tárja elénk. Az olvasók újra találkozhatnak a régi kedvenc karakterekkel a Percy Jackson sorozatból, miközben megismerhetik az Olimposz egy másik, eddig rejtett oldalát is. Persze azért hiányérzete is lehet az olvasónak, ha arra számít, hogy nagy részben tetszelegnek majd a korábbi sorozat szereplői.
Az új karakterek is rendkívül jól működnek az első rész alapján. Jászon mellett megismerhetjük Piper és Leo alakját is, akik egyedülálló képességekkel rendelkeznek és fontos szerepet játszanak a történetben. A régi szereplők, mint például Annabeth és Grover, pedig hozzájárulnak a nosztalgikus élmények előhívásában. A könyvben felmerülő témák, mint a barátság, a bátorság és a lojalitás, időtállóak és minden korosztály számára
A könyv összességében ajánlott minden Riordan rajongónak, hiszen továbbra is úgy néz ki, hogy nem csak a mitológiai elemekből kifogyhatatlan, de a karakterekkel is nagyon jól bánik. Kérdés számomra, hogy egy ekkora világépítésnél tud-e folyamatosan „újat” mutatni, vagy eljön már az a pont, amikor kicsit meghanyatlik mindez.
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések