Könyvmolyként szerintem sokatoknak ismerős az az érzés, mikor megláttok egy hamarosan érkező könyvet, és már kiadó-cím-borító, majd aztán fülszöveg olvasása után az az érzésetek támad, hogy ez bizony nektek szól. Egy évben szerintem 3-4 alkalommal szoktam ezt érezni, így a 2024-es évben az egyik ilyen a Horgok című könyv volt. Érdekes dolog ez, hogy mennyit is számítanak az imént felsorolt dolgok, hogy az olvasó megszólítva érezhesse magát. Én nagyon szeretem a furcsa, kitekert történeteket, amik valami újat tudnak mutatni, amellett, hogy persze azért jó néha a megszokott, klisékkel teli történetekben is elidőzni egy keveset. A Horgok mindenképpen az előbbi kategóriába tartozik.
Cím: Horgok
Író: John Langan
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 300
Eredeti ár: 4680
Fülszöveg: New York állam északi részén található a Dutchman’s Creek, amely az Ashokan-víztározóból ered. A meredek partú, gyors sodrású folyó a remek horgászat mellett azonban ígér valami mást is, ami túl fantasztikus ahhoz, hogy igaz legyen.
Amikor Abe és Dan, két özvegyember, akik egymás társaságában és a horgászat iránti közös szenvedélyükben találtak vigaszt, hallják a pletykákat a vízről, és arról, hogy lehet benne valami, ami gyógyír mindkettőjük veszteségére, csak legyintenek rá, mint egy újabb horgászmesére.
A férfiak azonban hamarosan egy olyan mély és régi történetbe keverednek, mint maga a víztározó. Ez a történet sötét paktumokról, rég eltemetett titkokról és egy titokzatos alakról szól, akit úgy ismernek: a Horgász. Abe és Dan szembesülni fog mindazzal, amit elvesztettek, és azzal az árral, amit meg kell fizetniük, hogy visszaszerezzék.
John Langan különös hangulatú regénye a gótika és a horror, a mítosz és a valóság keveréke, mely 2016-os megjelenését követően méltán kapta meg a Bram Stoker-díjat.
Izgalmas ez a fajta történet a történetben koncepció, ami elbeszélés formájában rajzolódik ki. Ez a fejezetek elválasztásában, a könyv tagolásában is megjelenik, ami azért is volt vicces, mert közösen kezdtük el olvasni a barátommal, és az elején belőtt fejezetszámot nem is tudtuk tartani, hiszen többféle fejezetszámozás, részekre tagolás található a könyvben. A főszereplő, Abe által elbeszélt történetfolyam elég izgalmasan indul, nagyon kíváncsi voltam, hová fog eljutni a gondolatvezetésével, így gördülékenyen haladtam is vele. Ezután ugrunk egyet, és a "mítoszt" ismerhetjük meg egy másfajta elbeszélésen keresztül.
Ez a középső rész is egy ideig izgalmas, de mivel nagyon kevés párbeszéd, és nagyon sok leírás található a könyvben, így egy idő után már elveszítettem a fókuszt arról, hogy hová is szeretné az író kifuttatni mindezt. Ez hullámzóan változott közben, ugyanis azért a furcsábbnál furcsább történések, majd végül az alap elbeszéléshez való visszatérés, és várva várt "katarzis" azért kárpótolt a többiért. Szerintem ez egy nagyon megosztó írás lesz, amit lehetett volna akár könnyedebben is "tálalni", de akkor nem lett volna elég merész, mint ahogyan mostani formájában.
Végül sajnos nem fog abba a kategóriába tartozni számomra, ami jött, látott, s győzött. Hiába volt az a megszólitottság érzés az elején, végül nem hozta az átütő sikert. Persze azért különleges és merész volt, egyáltalán nem szokványos, így ez az előnyeként írható fel. Kíváncsi lennék, hogy kicsit átformálva, más stílusban megírva hogyan működhetne mindez. A címben feltett kérdésre reagálva remélem, hogy lesznek olyan olvasói, akiket, ha nem is megszáll majd, de maradandó élményként fogja megélni a Horgokat. Nekem a teremtett mítosz lesz ilyen, amire biztosan emlékezni fogok, ha a borítón lévő szemben mélyednék el.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések