A hétköznapi szörnyetegeket már több, mint 2 évvel ezelőtt olvastam, ami így visszatekintve nagyon sok időnek tűnik ahhoz képest, hogy mennyire élénken maradt meg bennem az olvasásának élménye. A második részben így nem volt olyan nehéz újra felvenni a fonalat, csak egy-két szereplőt tekintve voltam összezavarodva, hogy most ők pontosan mit is csináltak az előző részben, de ettől eltekintve is nagyon könnyen tudtam haladni vele. A könyv borítója pedig ismét nagy szerelem lett, és az is tetszik, hogy bár önmagában is nagyon szép, de azért mégis van egyfajta egységessége az első részhez kapcsolódóan.
Cím: Holtak háza
Író: J. M. Miro
Kiadó: Agave
Oldalszám: 576
Eredeti ár: 7980
Fülszöveg: Agrigento, Szicília, 1883. Az orzin pusztulása után a Cairndale Intézet romokban hever, Marlowe pedig eltűnt. Megtalálásának egyetlen esélye egy legendás, elveszettnek hitt második orzin felkutatása, melyet réges-rég elrejtettek, és talán már nem is létezik.
Ám amikor a Cairndale árnyékában felfedeznek egy holttestet, amelyet beburkol a draugr romlott pora, Charlie és a többi tehetség rádöbben, hogy jóval több forog kockán, mint hitték. Ugyanis felkelt egy új, még kegyetlenebb draugr, ami látszólag szabadon járja a világukat – ráadásul nincs egyedül. Mellette egy démoni alak, akit mindenki csupán Apátnőként ismer, a saját szolgálatába akarja állítani a port. A holtak világának mélyén pedig rettenetes gonoszság ébredezik, és meglehet, hogy felélesztésének vagy elpusztításának nyitja nem más, mint a romlott por.
Így aztán a Hétköznapi szörnyetegekben megkezdett utazás tovább folytatódik, a londoni számkivetettek baljós alvilágától egy Szicíliában álló, napsütötte villa rejtélyein át a Párizs alatti mélységbe nyúló katakombákig. A tehetségeknek össze kell fogniuk a csontboszorkányok, sárglifikusok és egy saját világában létező, örök homályba burkolózó ház ellen, hogy legyen esélyük elhárítani a holtak világának fenyegetését, és megmentsék rég elvesztett barátjukat.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Hétköznapi szörnyetegek drámaian befejeződött: az ifjú tehetségekből álló csoport szétszóródott, és most már külön utakon próbálják felfedni a világukat fenyegető sötét mágia eredetét. A cselekmény leginkább Charlie Ovid és Mrs. Ficke nyomozására helyeződik, de azért az összes szereplő újra tiszteletét teszi, több szálon követhetjük a történéseket. Jóslatok nyomába is eredünk, mely a Sötét Tehetség eljövetelét vetíti előre. A korábbi történettel ellentétben most több országban is tiszteletüket teszik a tehetségek.
Nem csak helyszíneket tekintve bővül a Miro által teremtett világ, hanem még több különleges képesség kerül felszínre, valamint a már megismertek is sokkal részletesebbek lettek. Az új karakterek, képességek közül leginkább a csontboszorkányt szerettem meg. Képessége segítségével érzi az élőlények minden egyes különálló csontját, melyeket egyetlen mozdulattal el is tud törni.
Bár a Holtak Háza terjedelmét és a történet súlyát tekintve cseppet sem mondható könnyed olvasmánynak, mégis nagyon olvastatja magát. A fejezetek pont ott érnek véget, ami biztosítja, hogy a váltással folyamatosan fenntartsa az izgalmak fokozását, ezzel pedig az érdeklődésünket is. A karakterek egyszerűen tökéletesek, az újonnan behozott szereplők még inkább bizonyítják, hogy Miro “hús-vér” szereplőket képes alkotni. Végül ismét sikerült nagyon epikus lezárást biztosítani, mely közben nagyban előrevetíti, hogy mennyire nagy izgalmak várnak még ránk a folytatásban.
Értékelés:
Borító:Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések