Szerintem mind a családunk miatt lettünk olyanok, amilyenek. - Fekete bárány

 Mivel nagyon kedvelem a sötét hangulatú, egyedi történettel rendelkező könyveket, így a Fekete bárány is hamar felkeltette az érdeklődésem. Sokszor szoktam sötétebb hangulatú történetek irányába menni, több ilyen kedvencem is van. Novelláskötetek vagy éppen önálló, hosszabb regények. Veres Attila történetei például abszolút ilyenek. Valami hasonlóra számítottam ebben az esetben is ebben az elzárt vallási közösségben.

Cím: Fekete Bárány

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 304

Eredeti ár: 4980

Fülszöveg: Minden család furcsa a maga módján, de Vesper Wright rokonai tényleg teljesen más szintet képviselnek. A lány ezért már tizennyolc évesen, amint tehette, elszökött otthonról, és azóta sem tért vissza. Valamint szabály is, hogy ha valaki egyszer elhagyja Virgil mélyen vallásos közösségét, akkor nincs visszaút.

Aztán egy nap egy boríték várja a lábtörlőjén. Benne egy meghívóval Vesper szeretett unokatestvérének, Rosie-nak az esküvőjére, méghozzá a családi farmon. Minek köszönheti, hogy számítanak a részvételére? Ki szeretnének békülni vele? Vagy valami hátsó szándék vezérli őket?

Igazából nem számít. Vesper érzi, hogy részt kell vennie a szertartáson. Még akkor is, ha ezzel vissza kell térnie abba a mérgező környezetbe, ahonnan elmenekült. Vagy hogy találkoznia kell az anyjával, Constance-szel, aki egykor horrorfilmek tündöklő csillagaként ragyogott, és mindmáig kettővel jobbnak képzeli magát mindenkinél.

Amikor Vesper nem sokkal a hazatértét követően szörnyű titkot leplez le, kénytelen számot vetni családja sötét vallásával és saját hitetlenségével. Rachel Harrison regénye családi traumák hagyatékával, valamint a szervezett vallási közösségek hatásaival foglalkozik, és akkor sem veszít semmit az értékéből, amikor megkezdődik az igazi vérontás.

 A történet tökéletesen eltalálja azt a pontot, ahol a családi diszfunkció találkozik a vérrel és a rettegéssel. Főszereplőnk, Vesper, egy cinikus kívülálló, aki évekkel ezelőtt megszökött a szektaszerű, mélyen vallásos családja karmai közül. Amikor azonban egy esküvő miatt kénytelen visszatérni Virgil farmjára, a régi sebek azonnal felszakadnak, és ráadásul valami sötétebb is áll a háttérben.

 Amiben másabb volt a sztori, mint amire számítottam az a humor. A legsötétebb részek közben is tudott Vesper olyan megjegyzéseket tenni, melyek kizökkentettek az adott helyzetből, ettől egy ilyen keserédes hangulatot teremtve. Az építkezés is hasonló, hisz eleinte nem annyira erős a sötét oldala a cselekménynek, ez majd csak a vége felé kezd el kicsúcsosodni.

 A könyv jól jeleníti meg a családi elvárásokat, a bűntudatot és a szabadulás iránti vágyat. Olykor ugyan érezhető a lassú építkezés, mint ahogyan már említettem is, de ez a feszültség-növelés pontosan szolgálja a későbbi, intenzív horror jeleneteket, így leginkább a türelmesebb olvasók fogják megtalálni azt, amit keresnek ezekben a történetekben. Számomra a vallással kapcsolatban is voltak meglepetések, így azért a fordulatokban sincs hiány, de összességében inkább 1-2 ilyen meghökkentőbb pontja van a könyvnek. Összességében: sötét családi dráma és humor.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.