Az oldal történelmében nem volt még olyan, hogy vendégértékelést olvashatnátok egy könyvről. Könyvmolyságomban két nagy partnerem van, az egyik a legjobb barátom, aki gyakran segít nekem a könyvekről készített képek elkészítésében, valamint újabban a bejegyzéseim átolvasásában, kijavításában is. Másik partnerem a feleségem, akivel közösen szoktuk kibeszélni aktuális olvasmányainkat, és lassan már nagyobb könyvmolynak mondható, mint amilyen én vagyok. Mindenesetre közel 1200-as könyvtárunk jól szimbolizálja, mit is gondolunk a könyvekről. Most pedig úgy döntöttünk, hogy alkalomadtán az ő gondolatait is olvashatjátok egy-egy történetről.
Ritkán esik a választásom olvasás terén novellás kötetekre, de mivel már korábban is olvastam Agatha Christie műveiből összeállított gyűjteményt, így a legújabb kötetéről sem maradhattam le.
A történetek rövid terjedelem ellenére Christie képes volt ugyanazt a feszültséget és logikai bravúrt hozni, amit a nagyregényeitől megszokhattunk. A kötet egyik legnagyobb különlegessége a műfaji sokszínűség. Bár a középpontban a klasszikus detektív rejtélyek és a tárgyalótermi drámák állnak, az írónő nem fél kalandozni a természetfeletti és a pszichológiai thriller irányába sem. A történetek zöme a két világháború közötti London ködös utcáin, polgári szalonjaiban vagy rideg bírósági termeiben játszódik, tökéletesen megragadva a korszak sajátos, fojtogató, mégis elegáns atmoszféráját.
A karakterábrázolás terén Christie ezúttal is mesteri, még akkor is, ha híres detektívjei, Poirot vagy Marple kisasszony nem minden történetben bukkannak fel. A hangsúly sokkal inkább az emberi természet sötét oldalán, a kapzsiságon, a féltékenységen és a véletlen erején van. A kötet remekül példázza, hogyan válik egy hétköznapi polgár a körülmények áldozatává vagy éppen hidegvérű elkövetővé, miközben az írónő tűpontos társadalomkritikát is gyakorol a korabeli brit osztálykülönbségekről.
Történetekről egy-egy kedvcsináló gondolat:
A győzelmi bál esete: Két haláleset egy éjszaka alatt, vajon van összefüggés közöttük vagy csak véletlenről van szó?
A Kedd Esti Klub: Egy társaság ül össze, és azzal ütik el az időt, hogy megtörtént esetek megoldásait próbálják kitalálni. Szívesen lennél egy ilyen társaság tagja?
Az elégedetlen katona esete: A boldogság receptjének megtalálása.
A claphami szakácsnő kaland: Egy hétköznapinak tűnő eltűnés is hozhat csavaros fordulatot.
Áruló kezek: Egy jogtanácsos élete nem egyszerű. Meggyőződve lenni arról, hogy a vádlott ártatlan és ezt bizonyítani nem könnyű menet. Ez tetszett a legjobban a gyűjteményből, mivel a novella végén egy olyan csavaros fordulatot vett, amelytől egyszerre megdöbbentem, hiszen ettől nyert értelmet több korábban szereplő momentum is.
Jó tündér a lakásban: A jó házasságba is kellenek kalandok, ezért egyik szereplőnk, Tuppence kész feldobni a házasságát.
Az elrabolt miniszterelnök: Háborús időszakban a miniszterelnök ellen egymás után két merényletet is elkövettek. Az első meghiúsult, de a második sikeres volt. A miniszterelnök eltűnt, amely súlyos következményekkel járhat a háborúra nézve.
Listerdale-rejtély: A történet olvasása közben az jutott eszembe, hogy régen sem volt egyszerű az albérlet keresés. Ha túl olcsó, annak biztosan van valami oka. Ez a történet volt az, amely esetében vége előtt rájöttem a történet megoldására.
A házmesterné bosszúja: Egy jó történet lehet a legjobb gyógyír a betegségre.
A magányos isten: Két magányos szív keresi a mennyországot.
Égi jel: Sok történetben az apró részletekben rejlik a megoldás, és ebben a történetben az különösen hangsúlyos.
Az olcsó lakás esete: Egy újabb lakáshirdetés kapcsán nyomozunk, erre a történetre is igaz, hogy ha egy lakásnak alacsony a díja, akkor azzal valamilyen gond lehet. Vajon az albérletes éveim tapasztalatai okozták a prekoncepcióm kialakulását?
Üdvözlettel: Uszáma és Dóra.
0 Megjegyzések