A Valódiak voltunk borítója olyan, amire, ha ránéz a sci-fi kedvelő olvasó, akkor tuti, azt mondja, hogy na ez nekem kell. Érdekes ez a fajta vonzódás, mert azért ezen a borítón minden is van, ami olvasás nélkül eléggé furcsán hathat, tekintve itt akár elemekre vagy színekre is. Mindenesetre a fülszöveg már ráerősít, jó helyen jársz: szimuláció, valóságot megcáfoló különleges látnivalók. Kell ennél több?
A történet hét évvel a nagy Bejelentés után játszódik, már a könyv elején megtekinthetjük a turistabuszunk menetrendjét, valamint azt, hogy ki hol ül a buszon, vagyis kik lesznek az utitársaink ebben a történetben. Van itt mindenféle képviselő: fiatalok, öregek, mérnök, író, olvasó, influencer, vallási képviselők, sofőr, idegenvezető és még sorolhatnám. Abban közösek, hogy hét évvel ezelőtt mindannyiuk addigi világfelfogása megváltozott, ugyanis egy üzenet jelent meg a szemük előtt, miszerint egy szimulációban élnek. Most pedig útra keltek közösen, hogy megtekintsék néhány Lehetetlen látványosságot, amit a szimulációt tervezők tettek az orruk elé, ezzel is bizonyítva, hogy az addigi világuknak minden szempontból vége.
Elsőnek a sok szereplő közötti váltogatást igen nehezen tudtam követni, hogy ki kicsoda, de aztán ez nagyon természetessé vállt, és később már nagyon üdítően operált velük az író. Pont ott következett egy másik nézőpont, ahol kellett, bőven fenn tudta tartani ezzel az írásmóddal az érdeklődést, feszültséget. A sokszínűségük miatt szinte teljes képet kaphatunk arról, hogy egy ilyen helyzetben a mi világunkban hogyan is reagálnának ez egyes csoportok képviselői. Ki-ki hogyan élné meg mindezt, hogyan alakulnának különböző meglévő, vagy éppenséggel újonnan alakuló hitrendszerek.
A Lehetetlenek is nagyon jó színpadot biztosítanak a történéseknek, van itt minden mi a mi világunkat cáfolja fizikájában, működésében. Kitérve ezekkel az időre, térre, gravitációra, érzékelt valóságokra. Számomra talán a könyv előrehaladása is egy Lehetetlen volt, mert egyáltalán nem tudtam, hová fog kifutni. Az is izgalmas volt, hogy igazából néhány dolgon kívül nem sok minden változott az emberek életében, hiába tudták meg, hogy az csak egy szimuláció. Pontosan ugyanazok a borzalmak és jó dolgok történnek ott is, mint nálunk.
A könyv legnagyobb erősségei a karakterekben, a köztük lévő viszonyok ábrázolásában és a filozofikus gondolatok megjelenítésében vannak. Érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon mi mit tennénk, ha megtudnánk, hogy egy szimulációban vagyunk. Vajon hová helyeznénk akkor a hangsúlyt? Mennyire számítanának a kapcsolataink? Mik is valójában a mozgatórugóink? Másképpen viszonyulnánk a "halálhoz"? A könyv ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbál rávezetni minket, olvasókat. Az utolsó bekezdés pedig egy kicsit összekever mindent, ami addig történt, így lehet, hogy az újraolvasásakor olyanokat is észrevehetünk, amit akkor apróságnak hittünk.
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések