A komplexum nagyon megszólított engem, ugyanis szeretek olykor trash valóságshowkban elmerülni, és hát a disztópiákat is igencsak kedvelem. Ezek a valóságshow-k azt gondolnánk, hogy semmi tartalommal sem rendelkeznek, azonban sokszor nem ez a helyzet. Persze egy szimulált, manipulált világ az egész, de ha tudjuk mindezt helyén kezelni, azért van, hogy nem csak esti agyzsibbasztónak tudjuk ezeket használni, hanem még akár tanulhatunk is belőlük valamit. Végül a könyv esetében nem egy disztópiát kaptam, hanem a mostani valóságunk egy érdekes közegben megvalósuló reprezentációját.
A fogyasztói társadalom, mely a folyamatos feleslegek megszerzésére, látszatkapcsolatok kiépítésére ösztönöznek a könyv központi elemét képezik. Nem igazán tudunk meg sokat a külvilágról, a klímaválatozáson, illetve háborús helyzeten kívül, mindvégig a Komplexum berkein belül maradunk, ahol 10 férfi és 10 nő teljesít egyre durvuló feladatokat azért, hogy teljes luxusban élhessenek. Ezek a feladatok két típusba sorolhatók. Egyrészt teljesíthetnek közös feladatokat, melyek egy nagy képernyőn jelennek meg, és ezért közös jutalomban, a komplexum fejlesztéséhez járulhatnak leginkább hozzá. Ezzel párhuzamosan mindenkinek van egy saját kis képernyője is, ahol egyéni feladatok teljesítésével juthatnak különböző egyéni javakhoz.
Természetesen ezek a feladatok azért nagyban alakítják a történéseket, azonban nem a játék irányítói azok, akik konkrétan megmondják, hogy ki hogyan is viszonyuljon a többiekhez. A feladatok teljesítése nem kötelező, azonban ezek teljesen elbizonytalanítják őket azzal kapcsolatban, hogy vajon ki mennyire valósan cselekszik. A manipulációhoz elég csak egy alap helyzetet megteremteni, és máris eluralkodik a káosz.
Egy ideig szépen építkezik A komplexum, visz magával, hogy megismerd a világ, a játék felépítését. A szabályok, amelyek a házban vannak fokozatosan nyernek értelmet. A játékosok fokozatosan lesznek központi szereplők, ahogy egyre többüket száműzik, és már szűkül a kör. Úgy igazán egyiküket sem mondanám, hogy különösképpen megszerethetnénk, hiszen mi magunk is nehezen látjuk, hogy mi színház, mi pedig valóság, de azért szimpatizálni persze bőven lehet.
A könyv koncepciója összességében tetszik, jól mutatja be mindazt, amit a korábbiakban is írtam. A sztori is visz előre, azonban a néhol tényleg nem túl bonyolult karakterek kicsit ellaposítják a történéseket. Összességében elgondolkodtató és érdekes olvasmány volt. Külön tetszett, hogy a köszönetnyílvánítás részben kiemeli az írónő az egyetemi kurzusán tanulókat, akik inspirálták, hogy foglalkozzon még többet a fogyasztói társadalommal. Ezt az elmélyülését biztosan "szép" köntösbe bújtatta.
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések