Nem meglepő, hogy az Agave könyvek mindig nagyon lázba hoznak az olvasással kapcsolatban. Nicholas Binge könyve a fülszövegével keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis már akkor megnéztem a könyv adatlapját, amikor a borító még tervezés alatt volt. A borító leleplezése természetesen csak tovább fokozta a kíváncsiságomat, bár nagyon kíváncsi lettem utána, hogy az a fekete paca hogyan is kapcsolódik a történethez. Hiszen a fülszöveg nem tesz említést emberfeletti entitásokról, így gondoltam, majd a történet megörvendeztet a leleplezéssel.
Író: Nicholas Binge
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 416
Eredeti ár: 6480
Fülszöveg: Nicholas Binge új regénye lélegzetelállítóan szédítő thriller egy nőről, aki mindennél tovább hajlandó elmenni, hogy visszakapja a férjét.
Maggie Webb az elmúlt tíz évet idős férje, Stanley ápolásával töltötte, miközben a férfi memóriavesztése lassan elmosta közös múltjuk minden szép pillanatát. Soha nem érezte még magát ennyire egyedül.
Egy nap egy titokzatos férfi, Hassan jelenik meg az ajtajában, és felkavaró igazsággal áll elő: Stanley nem elfelejti az emlékeit, hanem valaki szándékosan törli ki őket, hogy eltüntessen egy rég eltemetett titkot. Ha Maggie hajlandó együttműködni, visszafordíthatja a folyamatot. Visszakaphatja a férjét.
Hassan és forradalmi technológiája segítségével Maggie belép Stanley elméjébe, és egyre mélyebbre hatol emlékeinek szövevényes rétegeibe. Ahogy halad előre, kontinenseken és évszázadokon átívelő összeesküvés képe bontakozik ki előtte – minden újabb emlékkép összetettebb, mint az előző.
Csakhogy Hassan nem az, akinek mondja magát, és idővel már nemcsak emlékek tűnnek el, hanem a valóság darabjai is.
Ha Maggie nem fejti meg, mit tett Stanley évekkel ezelőtt, és mit akar valójában Hassan, nemcsak a férje életét kockáztatja, hanem az egész emberiség jövőjét.
A történet nem szól másról, mint az emlékekről, a múltról, az idő múlásáról. Maggie férje megmentésére siet, ugyanis egy titokzatos idegen azt mondja, hogy nem szimplán öregkori memóriavesztés okozza az egyre drasztikusabb leépülését, hanem szándékos törlésnek lehetnek a tapasztalói. Az idős nő egy különös. új technológiának köszönhetően elkezdi felfejteni férje emlékeit, hogy aztán rájöjjön, hogy férje munkájáról nem tud igazából semmit, hiába élnek már együtt több, mint fél évszázada. A történet előrehaladtával pedig az addig világról alkotott képe teljesen felbomlik. Elindul a hajsza a valóságuk, az emlékeik megmentéséért.
Az elmúlt időszakban szerencsére sok jó olvasmányt tudok a hátam mögött, de most valami teljesen mást éreztem a Széthullás esetében. Annyira lelkes lettem, és annyira magával vitt az olvasása a könyvnek, hogy úgy éreztem, teljesen eggyé válltam a történettel. Mondhatnám úgy is, hogy ahogyan haladtam előre egyre jobban hullott szét az én agyam is. A feszültség a részemmé vállt, és egyre inkább csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz a végkifejlet, milyen csavarokra számíthatok. Valami bejött, valami csak közel volt hozzá, de a történet elején esélye sincs senkinek megmondania, hogy hová is keredik mindez.
Sokszor fogtam a fejem, amikor a történet már egy későbbi pontján rámutatott az író egy korábbi aprónak tűnő, jelentéktelen momentumra, ami így teljesen más perspektívából látszott. Ahogyan pedig a végkifejletben rohamtempóban kezd el haladni Maggie Stanley emlékeiben, minden felgyorsul. Az alap ötlet, miszerint az emlékeket állítják egy hihetetlen, de tudományos felfedezés középpontjába, különösen jól tudott működni. A karakterek, bár nincsenek túl sokan, de szépen épülnek. Szuper volt megismerni lényegében mindenki "eredet-történetét", bár ez nyilván leginkább Stanley-re és Hassanra vonatkozik. Az biztos, hogy nagy elméknek a harcát követhetjük nyomon, ahol mi magunk sem tudhatjuk előre, ahogyan a karakterek se, hogy éppen feláldozható gyalogokként, vagy fontos lépéseket végrahajtó sakkbábúkként vesznek részt a küzdelemben.
A történet több témát is boncolgat az emlékek fontosságán túl: ezek között a hatalomvágyat, az ember Istenné válásának vágyát, a család, a szeretet, a múltunk fontosságát. Az író folyamatosan csepegtet dolgokat, amiket elsőre talán észre sem veszünk, pedig minden egyes jelentéktelenségnek tűnő momentum egy előre mesterien megtervezett, tudatos lépés. Igazán csak az utolsó mondatoknál áll össze a kép, de olvasmányossága, feszültségkeltése miatt ez semmit sem vesz el belőle, sőt! Az biztos hogy érdemes odafigyelni Nicholas Binge nevére.
Értékelés
Borító:Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések