Itt minden harap, mondta a rendőr. - Békés királyság

 Azért szeretem a novellás köteteket, mert megannyi szereplővel, szituációval és érzelemmel találkozhatok egy könyvön belül. Lehet, hogy az egyik történet egyáltalán nem fog meg, míg a másik összetöri a szívemet vagy megnevettet. Az ilyen kötetekben mindenkinek más-más sztori az, ami valami miatt kiemelkedik a többi közül.

Cím: Békés királyság

Író: Jack Ketchum

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 464

Eredeti ár: 6480

Fülszöveg: Banditák rémmesékkel vigasztalják egymást egy balszerencsével végződő rablást követően. Egy írónő szokatlan módon lendíti fel megfeneklett karrierjét. Végzet lapul egy hétköznapinak tűnő kartondobozban. Jó ízlésű szellem kísért egy floridai bárban. A többi történetben olvashatunk még földönkívüliekről, zombikról, vámpírokról és táncoló hiúzokról is.

Jack Ketchum novellái mindig is változatos nézőpontokból vették górcső alá az emberi természet sebezhetőségét. Félresikerült döntések, a valóság elvékonyodó határai és jó szándékkal kikövezett pokoli utak mutatják meg, hogy a legfélelmetesebb szörnyek nem az ágy alatt várnak ránk.

A kötet 2003-ban elnyerte a Bram Stoker-díjat, és többek közt tartalmazza A doboz, a Volt, nincs és Záróra című novellákat, melyeket korábban szintén kitüntettek már e rangos díjjal.

 Habár ez a második könyvem Jack Ketchumtól a könyvespolcomon, de mégis az első, amit elolvasok. Gondoltam, hogy bemelegítésnek tökéletes lesz, hogy megismerjem az író stílusát és azt kell mondanom, hogy nem csalódtam. Nem voltam oda mindegyik történetért, de voltak, amiket szívesebben olvastam volna hosszabb, különálló könyvként és persze olyanok is, ahol örültem, hogy jön a következő novella.

 Előre bocsátom, hogy ez a könyv egyáltalán nem való mindenkinek. Ketchum nem riad vissza a tabutémáktól, a szélsőséges erőszaktól vagy a pszichológiai sötétségtől. Emiatt a finom lelkű olvasóknak egyáltalán nem ajánlom, mert csalódni fognak és sok novellát félbe fognak hagyni. Aki a címadó és a borítón is szereplő történetre kíváncsi a legjobban, annak egészen az utolsóig várnia kell, vagy kezdheti azzal, hiszen ez a novelláskötetek szépsége, hogy bármelyik történettel kezdhet az ember.

 A könyv összesen 32 történetet tartalmaz, de én csak azokat emelném ki, amik valamiért nyomot hagytak bennem.

 A puska - Már a könyv első novellája egy erős kezdés, amely egy anya-fia kapcsolatot mutat be, a szülő szemszögéből. Jól megismerjük a családi helyzetüket, az édesanya érzéseit és gondolatait. A vége igazán megdöbbentő.

 Hús-vér valóság - Ez volt ez első durvább történet szerintem, és nekem rögtön a Black Mirror sorozat jutott róla eszembe. Sőt, nem csak erről, voltak más történetek is, ami szerintem beleillik a sorozat koncepciójába.

 Szerencse - Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ennek sem sikerült megszerettetnie velem a cowboyokat és a vadnyugati történeteket.

 Veszett románc - Ez volt az, amelyik egészen az utolsó oldalig nagyon tetszett. A legutolsó bekezdésben viszont konkrétan nem tudom, hogy mi történt, így elég csalódva raktam le ezt a történetet.

 Vasárnapok - Mindenképpen az egyik kedvenc novellám a könyvből. Egy fiú visszaemlékszik a gyerekkorára, amikor az apja egyszer, a szokásos vasárnapi elfoglaltságával ellentétes dolgot tesz, ami egy új családtag érkezésével jár.

 A nagy San Diegó-i alamuszi nyuszi mészárlás - Ennek már a címe egy igazi gyöngyszem és nekem a történet is tetszett, mert habár egy gyilkosságról szól, de ezt mégis könnyed és vicces stílusban teszi. A két barátnő beszélgetése és tervezgetése igazán könnyed és mosolyogtató volt, ahogy az évszázad bűntényét próbálták éppen kitervelni.

 A munka - Szintén nagy kedvenc, egy írónőről, akinek a karrierje megrekedt, de egy hatalmas dobásra készül, hogy ismét felkerüljön a neve a bestseller listára.

 A legjobb - Mindössze 4 és fél oldal, amire igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több.

 Örökké - Egy érzelmes történet egy idős szerelmespárról, ahol a nő rákos lesz és a férje szemszögéből követjük végig életük ezen szakaszát, a nehézségeket, ahogy a férfi által szeretett nő elveszíti az egészségét, önmagát, de hogyan próbál meg mindent a férj a felesége boldogságáért.

 Záróra - A könyv leghosszabb története és megnyugtatok mindenkit, hogy egyáltalán nem okoz csalódást. Három szereplő szemszögéből ismerjük meg a dolgokat. Egy szerelmespár azért szakít, mert a nőnek elege lett abból, hogy a férfi továbbra sem válik el a feleségétől. Az ő kettejük helyzetébe csöppen bele egy harmadik férfi, aki nem várt módon hoz megoldást a problémájukra. Mindegyik szereplő esetében nagyon jók voltak a belső monológok.

 A rózsa - Eszméletlenül jó történet, ahol a férfi fogva tart egy nőt, aki már elfogadta a helyzetét, nem akar elmenekülni. Ebben a helyzetben követhetjük végig egy napjukat, aminek a végén a nő egy különleges ajándékot kap.

 Összhangban a bűnnel - Ez volt az a történet, amely egy könnyed filozofálással indít, miszerint milyen büntetést érdemel az elkövető, hogy egyenlő módon legyen büntetve, mint az áldozat, hiszen ahogy a mondás is tartja szemet szemért és fogat fogért. És a vége... hát, erre mégis én is azt mondtam, hogy ez beteg...

 A látogató - Ismét egy szívmelengető történet, amely az egyik kedvencem is lett a kötetből. Egy férfi felesége kórházba kerül, minden nap látogatja, viszont nem tudja feldolgozni, mikor a szerelme elhuny, így folytatja a szokást, hogy minden nap meglátogatja azt a termet, ahol volt és az ott fekvő idegen betegekkel beszélget.

 Összességében elégedett vagyok a könyvvel. Annak ellenére, hogy nem mindegyik történet tetszett, de egyik se hagyott olyan mély nyomot bennem, ami az egészre rányomná a bélyegét, mert azok, amik tetszettek túlsúlyban vannak. Úgy érzem, hogy szimpatikus Jack Ketchum stílusa, tetszik, ahogy bánik a szereplőivel, így pozitívan állok hozzá a következő könyvéhez is majd.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma és John.