Mostanság csak úgy falom a thrillereket. Bizonyos időközönként kimagaslik az ebben a témában olvasott könyveim száma, így A vizsgáztatóra is így irányult a figyelmem. Azt kedvelem leginkább ezekben a történetekben, hogy én magam is a nyomozó szerepébe bújhatok, és különböző teóriákat gyárthatok közben. Általában azok nyernek meg maguknak, melyek okos csavarokat, különleges megoldásokat alkalmaznak a megtévesztésemre. A különleges koncepció ennél a könyvnél pedig pláne nem maradt el.
Író: Janice Hallett
Kiadó: Next21
Oldalszám: 512
Eredeti ár: 6490
Fülszöveg: Hat diák. Egy gyilkosság.
Lássatok hozzá.
A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.
Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?
Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.
Utóbbi a korábban említett különleges formának köszönhető. Az egész történet csak és kizárólag levelezésekből, képzési fórum kommentekből, illetve projektmunkák értékeléséből áll. Kellett egy kis idő, amíg ebben a formátumban fel tudtam venni a fonalat, de aztán pedig abszolút olyan érzést kelt bennünk olvasókban, mintha a tilosban járva mások beszélgetéseit olvasgatnánk azért, hogy rájöhessünk mi is történik egyáltalán, illetve ki mit próbál eltusolni.
A karakterek jól működtek, kezdetben az online tér adta felszinességgel tekinthetünk rájuk, majd egyre inkább fejlik fel az, hogy kik is ők valójában. Ezzel az üzengetős formával nagyon gyorsan lehet haladni olvasást tekintve, azért a végére van egy olyan érzetem, hogy kicsit hamarabb is beindulhattak volna a dolgok, ugyanis eléggé későn kezd el összeállni, hogy mi is történik igazából: van-e halott, volt-e gyilkosság, avagy sem.
Összességében elmondható, hogy a formátum nagyon sokat dob az élményen. Az író szerencsére nem csak az érdekesség kedvéért használja ezt, de ki is használja a megtévesztésünkre azokat a momentumoknak a titokban tartását, melyek a személyes találkozókon, a projektekre való készülésekben történnek. Így csak és kizárólag az online felületen küldözgetett információkra hagyatkozhatunk. A végére persze egyre több való életbeli történés szivárog be az online térbe, ezzel is összeállva a végkifejlet.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések